Az 1921-es jaffai zavargások abban az évben május 1-je és 7-e között lezajlott véres események voltak. Összetűzésként kezdődtek egy kommunista és egy szocialista zsidó csoport között, majd arabok és zsidók közötti öldöklésekké fajultak, és ezek kiterjedtek a brit mandátum alatti Palesztina egyéb településeire is.Kessler 2021. A zavargások 47 zsidó és 48 arab halálát, valamint 146 zsidó és 73 arab sebesülését okozták. Ez a második jelentős arabok és zsidók közötti összetűzés volt az 1920-as jeruzsálemi zavargások után.
Az események 1921. április 30-a éjszakáján a kommunista irányultságú zsidók alapította Szocialista Munkáspárt héber, jiddis és arab nyelvű röplapokat terjesztett. Ezek egységre hívtak fel a zsidó és az arab munkások között a szocialista forradalom kirobbantása és az elnyomók megdöntése céljából. A röplapok kommunista jelszavakkal végződtek, például „Éljen Szovjet Palesztina!”, és a „Palesztinai Kommunista Párt Végrehajtó Bizottsága” aláírás volt a szöveg alatt.Jelentések, 22. o.Segev 2000, 176. o. A párt azt is bejelentette, hogy Jaffából Tel-Avivba vonuló tüntetést fog tartani május 1-je alkalmából. Ennek reggelén a párt jaffai székházához ment Toufik Bej al-Szaid rendőrfelügyelő néhány rendőrrel együtt, és felhívta az ott összegyűlt kb. 60 személy figyelmét arra, hogy tüntetésük nem engedélyezett. Azok mégis elindultak Tel-Aviv felé az arabok és zsidók lakta Al-Mansijja jaffai negyeden keresztül. A rendőrök megpróbálták sikertelenül szétoszlatni a tüntetőket és az őket ellenségesen figyelő arabok egy csoportját.Jelentések, 23. o.
Ezzel egy időben a szintén zsidók alapította, szocialista irányultságú és a Szovjet Palesztina eszméjét ellenző Ahdut HaAvoda nevű párt nagy tüntetést tartott Tel-Avivban, amelyet engedélyezett a rendőrség. Amikor a két tüntetőcsoport találkozott, verekedés keletkezett a tagjaik között. A rendőrség szétoszlatni indult a kommunistákat. Egy arab tömeg úgymond segíteni jött a rendőröknek, és összecsapások keletkeztek arabok és zsidók között. Ezek hamar kiterjedtek a város déli határáig.Huneidi 2001, 127. o. A rendőrök visszaszorították a kommunistákat egy Tel-Aviv és Al-Mansijja közötti területre. A negyedből több botokkal felfegyverzett arab ment oda. Ott nem volt összecsapás, de az arabok visszamentek Al-Mansijjába, és pogromba kezdtek az ottani zsidó lakosok ellen.Jelentések, 24-25. o.
Több tíz brit, arab és zsidó tanú később elbeszélte, hogy botokkal, késekkel, kardokkal, egyesek pisztolyokkal felfegyverzett arab férfiak zsidó házakba hatoltak, lakóikat verték és ölték, beleértve gyerekeket is, azután pedig arab asszonyok a házakban fosztogattak. Az utcán is zsidókra támadtak, zsidó házakat és boltokat romboltak le.Segev 2000, 177. o. bélyegkép|A jaffai zavargások zsidó áldozatainak tömegsírja
Akárcsak az 1920-as jeruzsálemi zavargásokkor, a támadók paplanokat és párnákat szaggattak szét, tollfelhők szálltak a levegőben. Sok tanú szomszédjait ismerte fel a támadók között. Több tanú azt nyilatkozta, hogy a rendőrség egyes arab tagjai is elkövettek atrocitásokat. Mégis egyes arabok megvédték a zsidókat, menedéket nyújtva nekik házaikban. Egyébként az arab szervezetek hagyományos vezetői az erőszak ellen foglaltak állást.
13 óra 30 perc körül arabok tömege megtámadott Jaffában egy, a Cionista Bizottság által fenntartott, bevándorlóknak ideiglenes lakhatást biztosító házat. Akkor kb. 100, az utóbbi hetekben bevándorolt személy tartózkodott a házban. Lakói megpróbálták eltorlaszolni a bejáratot, de sikertelenül. Sok támadó behatolt a házba. Lakóinak többsége elbújni igyekezett a ház helyiségeiben. Jelen voltak arab rendőrök is. Későbbi tanúságok szerint ezek lőttek, de nem azért, hogy szétoszlassák a tömeget, hanem az épület felé. Az udvaron egy bevándorlót megölt egy rendőr által közelről kilőtt golyó. Másokat leszúrtak vagy botokkal agyonvertek. Öt nő elfutott egy rendőr elől, aki pisztollyal lőtt feléjük. Hárman megmenekültek. Egy rendőr megerőszakolni próbált két nőt. Ezek is megmenekültek, bár a rendőr lőtt feléjük, amikor elfutottak. Egy 14 éves lánynak és több férfinak sikerült kifutnia az épületből, de a támadók utánuk futottak és megölték őket.Segev 2000, 178. o. Ennek a támadásnak 13 halottja és 26 sebesültje volt, mind zsidók.Morris 2003, 118. o. Al-Mansijjában a pogrom addig tartott, amíg brit katonákat küldtek oda, akik véget vetettek nekiJelentések, 28–29. o..
Az éjszaka viszonylag nyugodt volt, de május 2-án az erőszakos cselekedetek folytatódtak. Abu Kabirban, egy Jaffa közeli faluban volt egy elszigetelt gazdaság. Megölték az ott élő zsidó család három tagját és három ott szobát bérlő írót, köztük Joszef Haim Brennert, a modern héber irodalom egyik úttörőjét.Jelentések, 32. o.Honig 2009. bélyegkép|Joszef Haim Brennert
Egyes zsidók elkezdtek bosszúból arabokat ölni. Az 1920-as jeruzsálemi zavargások után a zsidók önvédelmi fegyveres szervezetet alakítottak, a Haganát. Amikor kitörtek a jaffai zavargások, Peres Etkes amerikai építész, aki a brit hatóságoknak dolgozott, a jaffai brit fegyvertárból titokban puskákat juttatott a Hagana-tagok egyik csoportjának.Holmes 2020. Május 2-án főleg ezek kezdtek megtorló támadásokat intézni arabok ellen.
A május 3-i nap viszonylag nyugodt volt.Caplan 1978, 86. o. Aznap Herbert Samuel főbiztos, a brit polgári hatóságok főnöke bevezette a rendkívüli állapotot, elrendelte a sajtó cenzúráját és erősítéseket kért Edmund Allenby tábornoktól, Egyiptom brit kormányzójától. A tábornok két rombolót küldött Jaffába és egyet Haifába. Samuel találkozott arab vezetőkkel és megpróbálta csillapítani őket. Musza Kazim al-Huszaini, akit egy évvel azelőtt leváltottak Jeruzsálem polgármesteri tisztségéből az akkori zavargásokban való szerepe miatt, a zsidók bevándorlásának felfüggesztését kérte. Samuel ezt elfogadta.Segev 2000, 179-180. o.Sachar 2001, 125. o. Azok a bevándorlók, akiknek akkor kellett volna megérkezniük két vagy három kis hajóval, nem kapták meg a beutazási engedélyt, és vissza kellett fordulniuk Isztambulba. Ugyanakkor Musza Kazim al-Huszaini unokaöccsét, Mohammed Amin al-Huszainit, a palesztin arab nacionalizmus egyik központi alakját kinevezték jeruzsálemi nagymuftinak.
Május 4-én Jaffában arab és zsidó vezetők ültek össze, és vállalták közösségeik lecsillapítását. 5-re Wyndham Deedes tábornok, a brit hatóságok második fő embere, jaffai arab és zsidó előkelőségek nagyobb gyűlését hívta össze. A kedélyek lecsillapítására irányuló közös felhívás aláírását vitatták meg. Sok jelenlévő arab ezzel nem értett egyet, és a felek az azelőtti napon eldöntött vállalásnál maradtak. bélyegkép|Az 1921-es támadás áldozatainak emlékműve Petah Tikvában
Hagyományos vezetőik nem tudták leállítani az arabok támadásait. Ezek élén fiatalok álltak, az erőszak hívei.Morris 2003, 119. o. Jaffában még néhány napig tartott a feszültség, és néhány más zsidó település vált arab támadás célpontjává: Petah Tikva, Hadera, Rehovot és Kfar Szaba. Samuel még bombázásokat is elrendelt a támadók ellen.Segev 2000, 183. o. A legsúlyosabb támadás Petah Tikvát érte, de ott egy brit, indiai katonákból álló lovasegység lépett közbe. 28 arab és négy zsidó vesztette életét, valamint 15 arab és 12 zsidó sebesült meg, a településnek pedig jelentős anyagi vesztesége volt. Hadera megtámadása is rombolással és fosztogatással járt, de ott nem voltak zsidó áldozatok. Egy brit katonai repülőgép megfutamította a támadókat.Caplan 1978, 86-87. o. Kevésbé súlyos zavargások voltak Hebronban és Ramlában is, ahol csak néhány zsidó család lakott. Ezeket megvédték arab barátaik.Weinstock 2011, 418. o.
A zavargásoknak összesen 47 zsidó és 48 arab esett áldozatul, valamint 146 zsidó és 73 arab sebesültje volt. Néhány zsidó nőt megerőszakoltak. A zsidók az arab támadók áldozatai voltak, a legtöbb arabbal pedig a rendőrség és a brit katonák végeztek. Nem tudni, hány arabot öltek meg zsidók.
A zavargások azonnali következményei A zavargások után a brit hatóságok próbálták megtalálni és megbüntetni a történtek okozóit. Egyes arab falvakat, amelyek lakói részt vettek az erőszakos cselekményekben, pénzbírsággal sújtottak, néhány személyt pedig bíróság elé állítottak. Egy arab férfit 15 éves börtönbüntetésre ítéltek. Három zsidót, köztük egy rendőrt, első fokon elítéltek arabok megölésében való részvétel vádja nyomán, de a Legfelsőbb Bíróság felmentette őket, elfogadva azt, hogy jogosan védekeztek. Néhány hónap elteltével három arabot fogtak perbe Brenner megölése vádjával, de felmentették őket bizonyítékok elégtelensége miatt. Toufik Bej al-Szaid, aki kilépett a rendőrségből, merénylet áldozata lett, de a merénylő nem került elő.Segev 2000, 188-189. o.
Az arab vezetők kérvényt nyújtottak be a Nemzetek Szövetségéhez, amelyben azzal érveltek, hogy Palesztinában elég felsőfokú diplomás, tehát alkalmas arab van ahhoz, hogy stabil és reprezentatív parlamentáris kormányzat legyen felállítva az önrendelkezés egyetemes elvei szerint, ahogyan azokat elfogadta a nemzetközi közösség a világháború után.Segev 2000, 186. o.
Május 14-én Herbert Samuel bejelentette a zsidó bevándorlás ideiglenes felfüggesztését, amíg új törvények lesznek elfogadva. Egy június 3-án elhangzott beszédében azt jelentette ki, hogy a bevándorlást korlátozni kellene „a lakosság száma és érdekei” függvényében,Tessler 2009, 172. o. olyan mértékben, ami nem súlyosbítja az ország gazdaságának helyzetét. A cionista vezetők ezt úgy értelmezték, mint az arabok megnyerésére tett próbálkozást a zsidók hátrányára, és egy ideig egyesek bojkottálták Samuelt.
Samuel vizsgáló bizottságot állított fel Thomas Haycraft, a palesztinai Legfelsőbb Bíróság elnökének vezetésével.Tessler 2009, 171. o. 1921 októberében megjelent jelentéseiben a bizottság az arabokat jelölte meg agresszorokként a zavargásokban és keményen bírálta a jaffai rendőrséget, amiért nem állította meg az erőszakos cselekedeteket, sőt, a bizottság megerősítette arab rendőrök részvételét az zsidók elleni támadásokban. A jelentések levonták azt a következtetést is, hogy „a jaffai zavargások és az azokat követő erőszakos cselekmények alapvető oka az arabok körében a zsidókkal szembeni elégedetlenség és ellenségesség volt, ami politikai és gazdasági okokra vezethető vissza, és összefügg a zsidó bevándorlással...”. A cionistákat is bírálta, amiért nem vették figyelembe az arabok érdekeit, és mert a Cionista Bizottság „inkább a helyzetet elmérgesítő, mintsem békítő hatást gyakorolt Palesztina arab lakosságára, és ezáltal hozzájárult a zavargások kialakulásához.”
A kedélyek nem csillapodtak le teljesen. 1921. november 2-án újabb zavargások keletkeztek Jeruzsálem zsidó negyedében, amelyek öt zsidó és három arab támadó halálával végződtek.Segev 2000, 188. o.
Tartós következmények Az 1921-es zavargások nyomán Tel-Aviv elvált közigazgatásilag Jaffától, és zsidó város lett.
A cionisták megerősítették helyzetüket, és kifejlesztették a Haganát.Huneidi 2001, 137. o.
Sem a cionista, sem az arab vezetők nem tettek komoly erőfeszítéseket a két közösség megbékélése érdekében. A nacionalista érzelmek még inkább radikalizálódtak.Morris 2003, 123. o.
Jegyzetek
Források Caplan, Neil. Palestine Jewry and the Arab Question, 1917-1925 (A palesztinai zsidóság és az arab kérdés, 1917–1925). London: Frank Cass, 1978. Disturbances in May, 1921. Reports of the Commission of Inquiry with Correspondance Relating Thereto (Az 1921 májusi zavargások. A vizsgáló bizottság jelentései és az ezekre vonatkozó levelezés). London: His Majesty's Stationary Office, 1921. október (Hozzáférés: 2026. július 9.) Holmes, Oliver. Palestine: 1947 escape from British prison exposed as inside job (Palesztina: kiderült, hogy az 1947-es brit börtönből való szökés belső segítség révén történt). In The Guardian, theguardian.com, 2020. augusztus 30. (Hozzáférés: 2026. július 9.)