bélyegkép|Fröbel ajándékok reprodukciós készlete Fröbel ajándékai (Fröbelgaben) kisgyermekek számára készült oktató jellegű játékanyagok, melyeket eredetileg Friedrich Fröbel tervezett Bad Blankenburg első óvodája számára. A Fröbel ajándékaival való játék, az éneklés, a tánc és a növénytermesztés mind fontos aspektusai voltak ennek a gyermekközpontú nevelési megközelítésnek. A sorozatot később az eredeti hatról legalább tíz ajándékkészletre bővítették. bélyegkép|Fröbel ajándéka 4, egy általa kifejlesztett speciális rácsos asztallapon A Vasárnapi Lapok () Fröbel által 1838 és 1840 között kiadott művében elmagyarázta mind a hat kezdeti „játék” jelentését és leírta a használatát (): „Minden egyes ember aktív és alkotó, élő és életet teremtő lénye a gyermek alkotó ösztönében nyilvánul meg. A nevelés ennek a cselekvési ösztönnek a csendes és tudatos ápolásához, valamint a gyermeknek ahhoz a képességéhez kötődik, hogy – ehhez az ösztönhöz hűen – aktív legyen.”

1837 májusa és 1850 között Fröbel ajándékait Bad Blankenburgban, a Schwarzburg Rudolstadt fejedelemségben a falu kézműveseinek és asszonyainak segítségével Löhn ácsmester készítette. 1850-ben a termelést Szászország Királyságának Érc-hegységébe helyezték át egy erre a célra létrehozott gyárba, amelyet SF Fischer alapított.

Fröbel emellett számos tevékenységet („foglalkozást”) is kidolgozott, mint például a varrás, a szövés és az agyaggal való modellezés, hogy a gyerekek a játszáson mint tevékenységen keresztül bővíthessék tapasztalataikat. Mrs. John [Maria] Kraus-Boelte, a Fröbel-oktatás amerikai úttörője úgy vélte, hogy a kész játékok gátolják a gyermek és a játék közötti átgondolt interakciók lehetőségét, amelyek a képzelőerőt fejlesztenék. Kiemelte Fröbel ajándékait, amiért a gyerekeknek megadta az eszközöket ahhoz, hogy a természet adta anyagok felhasználásával megalkossák és átalakítsák saját eszközeiket. Hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a gyerekeket a Fröbel által felvázolt foglalkozások szerint vezessék végig az ajándékokon, ezáltal is segítve a legjelentősebb hatást a gyermekek fejlődésének szempontjából.

Az első öt ajándék mindegyikét Fröbel számmal látta el a Vasárnapi Újságokban, amely jelezte, hogy milyen sorrendben kellett átadni az egyes ajándékokat a gyermeknek.

1. ajándék (csecsemő) Az első ajándék egy puha, egyszínű golyó vagy fonalgolyó, amelynek mérete tökéletesen illeszkedik a kisgyermek kezébe. Ha egy hozzá illő zsinórra rögzítik, az anya különféle módon mozgathatja a golyót, miközben énekel is a gyermeknek. Bár Fröbel egyesével árulta a golyókat, ma már hat golyóból álló készletek kaphatók, amelyek az elsődleges színekből (piros, sárga és kék) valamint a másodlagos színekből (lila, zöld és narancs) állnak. Ezeket a puha golyók kézben összenyomhatók, mely után gyorsan visszanyerik eredeti formájukat.

Fröbel az első ajándékot kisgyermekeknek szánta. Az volt a szándéka, hogy a labdák kézben tartása, leejtése, gurítása, lendítése, elrejtése és felfedése révén a gyermek ismereteket szerezzen a tárgyakról és térbeli viszonyaikról, a mozgásról, a sebességről és az időről, a színekről és a kontrasztokról, valamint a súlyokról és a gravitációról.

2. ajándék (1–2 éves korig) A második ajándék eredetileg két fa tárgyból állt, egy gömbből és egy kockából. Fröbel ezt az ajándékot „a gyermek örömének” nevezte, mivel megfigyelte, hogy minden gyermek örömmel fedezte fel a gömb és a kocka közötti különbségeket.

A gyermek már ismeri a fagömb alakját, amely megegyezik az első ajándék golyójával. A fagömb minden irányból ugyanúgy néz ki. A gyermekhez hasonlóan a fagömb is mindig mozgásban van. Kemény felületen gurítva a fagömb hangokat ad ki. Ezzel szemben a fakocka, a második ajándék, ott marad, ahová helyezik, és minden irányból más megjelenést mutat.

A második ajándékot azért fejlesztette ki, hogy a gyermek felfedezhesse és élvezhesse a formák közti különbségeket. Egy zsinór rögzítésével vagy egy rudat beillesztve a fából készült geometriai alakzatokba fúrt lyukba, a gyermek megforgathatja őket. Bár a gömb mindig ugyanúgy néz ki, a forgó kocka sokféle formát tár fel , ha különböző módon forgatjuk. Ez arra késztette Fröbelt, hogy később egy fahengert is mellékeljen a második ajándékhoz, amelyet szintén sokféleképpen lehet forgatni.

3. ajándék (2–3 éves korig) A kocka ismerős alakja most nyolc egyforma bükkfa kockára van osztva, mindegyik széle körülbelül 2.5 cm hosszú, ami tökéletes méret egy kisgyermeknek. A gyermek örömmel szedi szét ezt az ajándékot, rendezi át a nyolc kockát, majd rakja össze őket egy nagyobb kocka formájában. Ez az első építő ajándék.

4. ajándék (2–3 éves korig) Ez a második építőjáték elsőre ugyanolyannak tűnik, mint a 3. ajándék. Itt viszont a gyermekre vár egy meglepetés, amikor a darabokat szétszedi. Mind a nyolc egyforma bükkfa kockát egy téglalap alakú deszka alkotja, mely kétszer olyan hosszú és fele akkora, mint az előző játékkockák. Ezeknek a különbségeknek köszönhetően számos új játék- és építési lehetőség adódik.

5. ajándék (3–4 éves korig) Ez az építőajándék több kockából áll, amelyek közül néhány felezett vagy negyedelt.

6. ajándék (4–5 év) Összetettebb fakockákból, deszkákból és háromszög alakú prizmákból álló készlet.

Befolyás Fröbel ajándékait Caroline Pratt adaptálta az általa 1913-ban alapított iskola számára New York Greenwich Village negyedében. Ez az iskola a gyermekközpontú oktatási megközelítést testesítette meg. A gyerekek együttműködve, játékon keresztül rekonstruálták tapasztalataikat. Friedrich Fröbel gondolatai alapján a tananyag a gyermek környezetéből származott; a környékről tett megfigyelések arra ösztönözték a gyerekeket, hogy közvetlenül reflektáljanak a világukra, így adva értelmet tapasztalataiknak.

Joachim Liebschner A Child's Work: Freedom and Guidance in Fröbel's Educational Theory and Practice című könyvében a következőket írta: „Azon felismerés után, hogy a Fröbelt követő óvodapedagógusok később mennyire rosszul interpretálták az ajándékok alkalmazását, fontos visszatérni az eredeti szándékhoz, vagyis, hogy Fröbel valójában mit várt el az ajándékoktól. Úgy képzelte el, hogy az ajándékok megtanítják a gyermeket arra, hogy környezetét nevelési segédeszközként használja; másodszor, hogy a gyermeknek az emberi élet és a természetben közötti kapcsolatra érteti meg; végül pedig, hogy köteléket teremtenek a velük játszó felnőtt és gyermek között.”

Dizájn és építészet Fröbel eredetileg gyerekek számára kifejlesztett ajándékai és foglalkozásai nagy jelentőséggel bírtak a dizájn és az építészet területén. Azon ajándékok, amelyek lebontják a geometriai formákat és a világban lévő kapcsolatokat, lehetőséget adnak a tervezési folyamat két kritikus aspektusának megvalósítására: a nyelv felfedezésére és a játék gyakorlására.

Nyelv

Fröbel ajándékai lebontják és szintetizálják a természeti világot egy egyszerűsített és megközelíthető nyelvvé. Ez a folyamat párhuzamos a tipikus tervezési folyamattal, ahol az összetett és többdimenziós ötleteket alapvető elemekké bontódnak le, amelyeket aztán felfedezhetnek és manipulálhatnak valami új létrehozása érdekében. Fröbel játékainak és foglalkozásainak fokozatos bemutatása az absztrakció és a komplexitás növekvő szintjein szisztematikus megközelítést biztosít a forma és a kapcsolatok feltárásához, ami a tervezés iteratív és repiteratív jellegéhez szükséges készség.

Játék mint tervezőeszköz

Fröbel ajándékai keretet kínálnak a játszásnak, egy olyan tevékenységnek, amelyről ismert, hogy növeli a kreatív termelékenységet és potenciált. Johan Huizinga holland kultúrtörténész játékfogalma, ahogyan azt a Homo Ludens : A Study of the Play Element in Culture című művében meghatározza, a következőket fogalmazza meg:

Összefoglalva a játék formai jellemzőit, szabad tevékenységnek nevezhetnénk, amely tudatosan kívül áll a „hétköznapi” életen, mint „nem komoly”, ugyanakkor intenzíven és teljesen leköti a játékost. Ez egy olyan tevékenység, amely nem kapcsolódik anyagi érdekhez, és nem lehet belőle profitálni. A saját idő- és térbeli határain belül, rögzített szabályok szerint és rendezett módon zajlik. Elősegíti olyan társadalmi csoportok kialakulását, amelyek hajlamosak titkolózással körülvenni magukat, és álruhával vagy más eszközökkel hangsúlyozni a közös világtól való különbségüket.

A saját idejében és terében zajló játék, vagy a valóságban felfüggesztett „varázskör”, ösztönzi a kísérletezést és a nyílt végű alkotást a gyakorlati eredmények vagy az ítélőképesség korlátai nélkül. A Fröbel ajándékaival játszott nyitott végű játékban való részvétellel a tervezőknek lehetőségük van a szabad felfedezés állapotába lépni. A csecsemők gagyogásához hasonlóan ez a szabad felfedezés, vagy játék, kritikus formatív lehetőséget kínál a tervezők számára, hogy szabadon felfedezzék a tervezés nyelvét. A hagyományos prototípus-készítéssel vagy ötleteléssel ellentétben, amelyek gyakran egy valós projekt elvárásaihoz és korlátaihoz kötődnek, a játék eltávolít minden külső nyomást, és lehetővé teszi a kreatív kísérletezést, amely egyébként nem történhetne meg.

Történelmi hatások Fröbel épületformái és a hozzájuk tartozó játékok az absztrakt művészet előfutárai voltak, valamint inspirációt jelentettek a Bauhaus mozgalom számára. Számos modernista építész még gyermekként találkozott Fröbel geometriáról alkotott elképzeléseivel, köztük Frank Lloyd Wright, Le Corbusier és Buckminster Fuller. Wright körülbelül kilencéves korában kapott egy Fröbel kockakészletet, és önéletrajzában közvetve idézte ezt, amikor elmesélte, hogy az építészet geometriáját óvodai játékok során tanulta: Éveken át ültem annál a kis óvodai asztalnál, amelynek lapját mindkét irányban egymástól mintegy tízcentis távolságra húzott vonalak tízcentis négyzetekre osztották; s többek között ezeken az „egységvonalakon” játszottam a négyzettel (kockával), a körrel (gömbbel) és a háromszöggel (tetraéderrel vagy háromlábú állvánnyal) – ezek sima juharfa építőelemek voltak. Tapintásuk emléke a mai napig él az ujjaimban.: 359  Wright később ezt írta: „Ennek fontossága abban rejlett, hogy a gyermeki elme felébredt a természet ritmikus struktúrái iránt… Hamarosan fogékonnyá váltam a mintázatokra, amelyek mindenben kibontakoztak, amit láttam.” Ez a kijelentése betekintést nyújt abba, hogy Wright Fröbel ajándékaiban a tervezés kontextusát látta meg; segítettek az ok-okozati összefüggések megértésében, amely túlmutatott a felfogóképességen, és eszközt biztosított a tervezéshez a természet puszta utánzatainak újraalkotásával szemben.

Fröbel ajándékainak pedagógiája még azokat a művészeket és tervezőket is megihlette, akiknek nem volt közvetlen interakciójuk velük, mivel a világ gyermeki ártatlanságon és naivitásan keresztüli érzékelésének és a világhoz való viszonyulásnak a koncepciója vált a 20. századi művészet és dizájn védjegyévé. A Bauhaus alaptanfolyama bevezetést és interakciókat tartalmazott az alapvető formákkal, anyagokkal, színekkel és kompozíciókkal, nagyon hasonlóan Fröbel ajándékaihoz és foglalkozásaihoz. Az alaptanfolyam fő összeállítója, Johannes Itten, valójában általános iskolai tanár volt, és szándékosan törekedett arra, hogy a kurzus során ösztönözze a diákok kreativitását a gyermekkorban megszokott primitív felfedezéshez való visszatéréssel.

Jelenlegi elérhetőség A Fröbel ajándékokat továbbra is használják a kisgyermekkori nevelésben Koreában és Japánban, ahol helyi fából készülnek.

A reprodukciós készletek interneten keresztül rendelhetők.

Jegyzetek

Fordítás

Források A játék a gyerekek műve. Friedrich Fröbel weboldala Fröbel Web Fröbel USA Online linkek Fröbel oktatási forrásaihoz Link Quinn cikkéhez, amely részletes leírásokat és színes fényképeket tartalmaz

Kategória:Játékok