Siklós József református lelkipásztor, költő, író és műfordító, aki a magyar református alkoholmisszió egyik meghatározó alakja volt. Szolgálata során a gyülekezeti lelkipásztori munka mellett kiemelt figyelmet fordított a szenvedélybetegek lelki gondozására, és jelentős szerepet vállalt a Református Iszákosmentő Misszió megszervezésében.
Élete Budapesten, zsidó származású családban született. Középiskolai tanulmányait a fővárosban végezte, majd 1938-ban tett érettségi vizsgát. Édesapja kívánságára fogtechnikusi képesítést szerzett, hivatását azonban nem ezen a területen képzelte el. Fiatal éveiben fordításokból és különféle irodalmi munkákból tartotta fenn magát, miközben egyre intenzívebben foglalkozott a keresztény hittel. Már tizenéves korában rendszeresen tanulmányozta a Bibliát, és ekkor alakult ki benne a lelkipásztori szolgálat iránti elhivatottság.
A második világháború alatt munkaszolgálatot teljesített, majd üldöztetése miatt bujkálni kényszerült. Ezekben az években került kapcsolatba a református mentőmisszióval, amely későbbi életútjára is meghatározó hatást gyakorolt. A háború befejezését követően, 1945 őszén kezdte meg tanulmányait a Budapesti Református Teológiai Akadémián, ahol 1950-ben szerzett oklevelet. Már hallgatóként bekapcsolódott a lelkigondozói szolgálatba: a MÁV kórházban végzett igehirdető és pasztorációs munkát, emellett rendszeresen tartott bibliaórákat különböző intézményekben.
1951-ben feleségül vette Kun Margitot, akivel két gyermeket neveltek fel. Lelkipásztori pályáját budapesti gyülekezetekben kezdte segédlelkészként, majd 1959-ben lelkésszé szentelték. Ugyanebben az évben a Jászkiséri Református Egyházközség élére került, ahol több mint húsz éven át szolgált. Munkáját nemcsak a gyülekezeti élet szervezése, hanem a missziói és diakóniai feladatok iránti elkötelezettség is jellemezte.
A szenvedélybetegek segítésével már a negyvenes évek végétől foglalkozott. Bekapcsolódott Szalay Károly orvos alkoholmissziós kezdeményezésébe, amelynek megszűnése után is folytatta ezt a szolgálatot. Amikor 1981-ben létrejött a Magyarországi Református Egyház Iszákosmentő Missziója, annak első titkárává választották. E tisztséget haláláig töltötte be, szervezőmunkájával országos keretet adott a református alkoholmissziónak.
1983-ban vasúti baleset érte, amelynek következményeibe belehalt. Életműve a 20. századi magyar református misszió történetének fontos fejezetét képezi, különösen a szenvedélybetegek lelki segítésének és a missziói szolgálatnak a területén.
Művei
Irodalmi munkásságát elsősorban versek, hitbuzgalmi írások és műfordítások alkotják. Művei több egyházi folyóiratban és évkönyvben jelentek meg, egyes írásait „Kérüx” álnéven publikálta. Legismertebb kötete, a Pohárcsere az alkoholbetegségből való szabadulás keresztény értelmezését állítja középpontba. Emellett verseskötetek és ifjúsági témájú írások is fűződnek a nevéhez.
Jegyzetek
Források
Jezsoviczki Noémi: Aki nem kímélte életét (reformatus.hu, 2020. júl. 22.)
Kategória:Magyar református lelkészek Kategória:Magyar költők, írók Kategória:Zsidó származású magyarok Kategória:Antialkoholisták Kategória:1920-ban született személyek Kategória:1983-ban elhunyt személyek