Magyarországon történt állattámadások alatt azokat az eseteket értjük, amikor állatok ember ellen irányuló támadása sérülést, halált vagy jelentős veszélyhelyzetet okozott. Az ember és az állatok közötti veszélyes találkozások általános kérdéseiről, azok okairól és nemzetközi példáiról lásd az Ember elleni állattámadások című szócikket.

Bevezetés

Magyarország történetében és a közelmúltban is számos olyan állattámadás ismert, amely súlyos vagy halálos következményekkel járt. A történeti források között találhatók vadállatokkal, háziállatokkal és haszonállatokkal kapcsolatos beszámolók. A régebbi források egy része krónikás hagyomány, népi elbeszélés vagy másodlagos közlés, ezért ezek bizonyító ereje eltérő.

A történeti adatok között szerepel például Szent Imre herceg 1031-es halála, amelyet a hagyomány szerint egy vadkan okozott, valamint Zrínyi Miklós 1664-es halálos vadászbalesete, amelynek hivatalos magyarázata szerint egy vadkan támadásával hozható összefüggésbe. A későbbi évszázadokból főként kutyák, szarvasmarhák, lovak, juhok és más háziállatok támadásairól maradtak fenn újsághírek és hatósági adatok.

Az állattámadások hátterében különböző okok állhatnak: az állatok természetes védekező vagy területvédő viselkedése, a vadon élő állatokkal való találkozás, a költési vagy szaporodási időszak, illetve az emberi mulasztás, a nem megfelelő állattartás vagy a biztonsági intézkedések hiánya. Bár ezek az események viszonylag ritkák, egyes esetek súlyos, akár halálos következményekkel járhatnak.

1800 előtti történelmi példák

A honfoglaló magyarokról szóló krónikás hagyomány szerint a vándorlás során egy vidéken hatalmas számban megjelent sasok támadták őket. A Képes krónika leírása szerint a madarak ellepték a fákat, elpusztították a magyarok vágómarháit és lovait is, ezért a népet az isteni akarat szerint arra kényszerítették, hogy minél gyorsabban továbbvonuljon Pannónia, vagyis a későbbi Magyarország területe felé. 1031-ben Szent Imre herceg, Szent István király fia egy vadászat során az Igfon (Igfán) erdejében egy feldühödött vadkan támadása következtében halálos sérüléseket szenvedett. A hagyomány szerint a vadkan halálosan megsebesítette, és Imre röviddel később meghalt. Halála után 1083-ban apjával együtt szentté avatták. 1242–1243-ban, a tatárjárás utáni időszakban a magyarországi források és későbbi történeti feldolgozások az elnéptelenedett területeken elszaporodó farkasokról is beszámolnak. Egyes elbeszélések szerint a farkasok emberekre, illetve gyermekekre is veszélyt jelentettek. Az ilyen beszámolók történeti értéke eltérő, és az egyes támadások körülményei nem minden esetben rekonstruálhatók:, 76. o.

„1242-ben a szomorú tatár-pusztítás után olly nagy bőségben voltak, hogy némelly vidékeken a közlekedést egészen félben szakíták, az embereket nem csak az erdőn, és mezőn, hanem a helységekben is megtámadták, a gyermekeket a bölcsőből, sőt az ezer bajjal küzdő szülők karjaiból is kiragadták.”

A hagyomány szerint Nagy Lajos királyt egy vadászat során 1353-ban Zólyomban medve támadta meg és leteperte. Az állat 23 sebet ejtett rajta, mielőtt Bessenyő János allovászmester karddal megölte a medvét. Az eset a későbbi magyar vadászattörténeti irodalomban is fennmaradt.

A 17. század elején, 1614–1615-ben Erdélyben és a Barcaságban több történeti beszámoló is említette a farkasok elszaporodását és az emberek elleni támadásokat. A korszak forrásai szerint a farkasok a nagy hidegben lejöttek a hegyekből, és nemcsak a háziállatokat, hanem bizonyos esetekben az embereket is veszélyeztették., 135. o. 1664-ben Zrínyi Miklós költő és hadvezér a kursaneci erdőben zajló vadászat során egy vadkan támadása következtében halálos sérüléseket szenvedett. A korabeli beszámolók szerint az állat agyara a fején és a nyakán okozott súlyos sebeket, amelyekbe a horvát bán belehalt. A halál körülményeit később vitatták, és a történetben merényletre vonatkozó feltételezések is megjelentek. 1714-ben Tolna vármegyében egy orvostörténeti forrás egy kos támadását jegyezte fel. A beszámoló szerint az állat egy alvó embert háromszor megdöfött, aki a támadás következtében felébredt. Az eset sérüléséről vagy haláláról a forrás nem számol be.

Az 1778-as éhínség idején a farkasok a lakóházakba is betörtek, és onnan is „kiragadtak” áldozatokat,, 154. o. 1799 januárjában pedig „egy Törökkanizsa felé menő asszonyt szétmarcangoltak és felfaltak.”, 158. o. Máriássy Ignác 1795 körül készült feljegyzései szerint a Mátra és Gyöngyös környékén farkasok időnként embereket és gyermekeket is megtámadtak, illetve megöltek.

A nagytestű harcsákkal kapcsolatban ugyancsak fennmaradtak történeti elbeszélések. A 17. századra visszavezetett egyik hagyomány szerint a Tiszán egy hatalmas harcsa állítólag embert nyelt el, és az állatot ökrökkel húzták ki a vízből. Ez a történet inkább népi legendának tekinthető, mint ellenőrzött állattámadási adatnak.

1800 utáni esetek

Kutyák

A kutyatámadások a 19–21. századból fennmaradt magyarországi állattámadási adatok között is szerepelnek. A források között megtalálhatók veszettséggyanús kóbor kutyákról szóló korabeli újságcikkek, valamint újabb rendőrségi, ügyészségi és bírósági közlemények.

1871-ben Nyíregyházán egy suszterinas egy kutya farkát húzta meg, mire az állat rárontott, maga alá gyűrte és ruháját a húsával együtt felszakította; a fiút végül kiszabadították, a kutyát pedig lelőtték. 1889. április 26-án Pápán egy veszett kutya több állatot megharapott, majd az agyonütésére vállalkozó emberek közül is többet megharapott; a megmart személyeket gyógykezelés alá vették. 1894. június 2-án Oros községben egy veszett kutya megharapott egy parasztasszonyt, akit a veszettség megállapítása után a budapesti Pasteur-intézetbe szállítottak. 1900-ban Mihályfán egy 11 éves fiút egy kóbor, veszettséggel gyanúsított kutya megharapott, és a gyermeket kórházba szállították. 1909-ben Sátoraljaújhelyen egy kóbor, veszettnek gyanított kutya több embert is megtámadott és megsebesített. 1910. július 29-én Gyulán Dobroczky János kutyája megharapta Takács Istvánt, akinek sérülései nyolc napon túl gyógyultak; a kutya gazdáját gondatlanságból okozott súlyos testi sértés miatt pénzbüntetésre ítélték, amelynek végrehajtását felfüggesztették. 1915-ben Decsen és Vajka pusztán egy veszettséggel gyanúsított kóbor kutya embereket és állatokat mart meg; az esetek nyomán ebzárlatot rendeltek el. 1925-ben Aparon Schmieder Katalint és Günther Annát egy veszettnek bizonyult kutya harapta meg. 1933. augusztus 5-én Szeged környékén, egy vasúti őrháznál egy veszettnek gyanított kutya egy tízéves kislányt, két sertést és egy őrkutyát mart meg; a gyermeket a budapesti Pasteur-intézetbe szállították. 1949-ben a Nyírségben Szűcsi József kutyája megharapott egy nyolcéves kislányt, Drenyovszki Ilonát, akinek állapota életveszélyes volt.

1962. december 15-én Monoron egy harapós kutya megharapott egy postai kézbesítőt. A kutya gazdáját, aki nem tartotta megfelelően megkötve az állatot, 200 forint pénzbírsággal sújtották. 1987. augusztus 9-én Egerben egy farkaskeverék kutya megharapott egy fiatal férfit a bokáján. A korabeli lap beszámolója szerint az eset után a kutya tulajdonosát az oltási igazolással együtt keresték, mivel az állat harapása miatt közegészségügyi megfigyelésre volt szükség.

1992 decemberében Kemecsén egy kocsmában részegen felingerelt juhászkutya előbb két embert megharapott, majd saját gazdájára támadt. A férfi az esés következtében sípcsont- és bokatörést szenvedett. A kutya ezt követően egy másik férfira is rárontott, akit tizenkétszer megharapott. Az ügyből büntetőeljárás és bírósági ügy lett. 1993. április 17-én Kecskeméten egy tanyán négy dog támadt egy kisfiúra, aki belehalt sérüléseibe. 1993. május 17-én Szegeden, az egyetemi sportpályán három német juhászkutya támadt egy egyetemista lányra, akit a kutyák több mint nyolcvanszor megharaptak. 1993. november 17-én Budapest XX. kerületében nyolc kutya üldözőbe vett egy nőt, aki menekülés közben a jéghideg Dunába vetette magát; a folyón átjutva a túlparton kért segítséget.https://adt.arcanum.com/hu/view/Kurir_1993_11/?query=1993.+november+17.+duna+kutyat%C3%A1mad%C3%A1s&pg=351&layout=s 1994. augusztus 3-án két pitbull terrier megtámadott és halálra mart egy 76 éves asszonyt. 1994. október 3-án egy staffordshire terrier és egy fila brasileiro megtámadott egy férfit, akinek létfontosságú szervei is súlyosan megsérültek; a férfi a támadás következtében elszenvedett sérülések miatt 1995. február 27-én meghalt. 1994. október 5-én Piliscsabán egy tenyésztőtől elszabadult rottweiler és pitbull egy 65 éves nőnek maradandó sérüléseket okozott. 1994. október 6-án Gödöllőn három pitbull megtámadott és megölt egy 72 éves nőt. 1995. december 7-én Dabason egy négyéves staffordshire terrier és egy kétéves rottweiler két férfit támadott meg, akik maradandó sérüléseket szenvedtek. 1995. december 13-án Pilisborosjenőn egy rottweiler két gyermeket mart meg; mindketten nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedtek.