Az oldhatóság fogalma a telített oldatban – a laboratóriumi gyakorlatban – az oldott anyag és az oldószer tömegarányát jelenti. Adott oldódó komponens esetében ez függ az oldószer anyagi minőségétől, a hőmérséklettől és – főként gáz oldódása esetén – a komponens parciális nyomásától.
Ez megadja például, hogy 100 g oldószerben az adott komponensből – adott hőmérsékleten és nyomáson – maximálisan hány gramm oldható fel.
Mértékegysége: g/100g oldószer. Az oldhatóság mértékének megadására azonban valamennyi ismert koncentráció-mértékegység használható.
Néhány jól oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on Vegyület Oldhatósága (g/100g víz) AgNO3 220 CuSO4 21 FeCl3 92 KMnO4 6,5 KNO3 32 NH4NO3 192 NaCl 26,5 NaOH 109
nátrium-klorid az oldószer tömegére 35,8%, térfogatára 35,74%. IUPAC szerinti szabványos értékként:
Néhány rosszul oldódó szilárd vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on (ahol L az oldhatósági szorzat, és pL= -lg(L) ). Vegyület Oldhatóságai szorzata (pL) AgCl 9,8 Ag2SO4 4,8 BaSO4 9,9 Bi2S3 97,0 CaCO3 8,3 CaSO4 5,9 HgS 52,4 PbSO4 7,8
Néhány jól oldódó légnemű vegyület oldhatósága vízben, 20 °C-on és 101 325 Pa nyomáson Vegyület Oldhatósága (g/100g víz) NH3 53 CO2 0,17 HCl 72 SO2 11
Pontosító megjegyzések Az IUPAC Gold Book (Arany Könyv) és a Green Book (Zöld könyv) között van valamennyi értelmezési különbség. Emiatt pontosításra szorulnak a telítettséggel kapcsolatos fogalmak.
A Gold Book a koncentráció kifejezést gyűjtőfogalomként kezeli; amelybe ezért belefér az anyagmennyiség-koncentráció éppúgy, mint a hazánkban alkalmazott mértékegység, a tömegarány. A felsorolást a stb. szóval zárja le, ezért még a kg/m³, illetve a kg/L is beleérthető (angolul: mass per volume ratio). Ezzel szemben a Green Book a következő logikai sorrendet építi fel:„sB=cB(telített oldat)”, tehát fizikai mennyiségként és mértékegységként is azonos az anyagmennyiség-koncentrációval, ahol a cB definíciója az oldott anyag anyagmennyisége osztva az egész oldat térfogatával („V is the volume of the mixture”) „2.10. General chemistry” című fejezet A telített oldat meghatározásának csak akkor van értelme, ha megadjuk a referenciafeltételeket. Ez csupán a névleges nyomást foglalja magába, a hőmérsékletet nem. A nyomásnak 105 Pa-nak kell lennie. A hőmérséklet lehet 0 °C, vagy 20 °C, vagy más érték is. Az oldhatósági határ függ a nyomástól és a hőmérséklettől. Ezt a geológiában a hidrotermális ásványok létrejötténél értelmezik. Például a katatermális (hipotermális) ásványok létrejötténél (300–350 °C hőmérsékleten és 100 bar körüli nyomáson) akkor válik telítetté az oldat, amikor vagy a nyomás, vagy a hőmérséklet elkezd csökkenni, a telítési határ alá.
Az oldódás lehet fizikai, vagy kémiai jelenség, a kettő közötti különbség az, hogy a kémiai oldódással megváltozik az oldószer és az oldani kívánt részecskék kötésrendszere. A gázok oldódása általában nem jár ilyen kémiai átalakulással (mint például a levegőnél), de a kén-dioxid oldódása vízben kémiai változást is eredményez (SO2 + H2O <=> H2SO3), így különböző protonáltsági állapotú szulfitok vizes oldata jön létre. Folyadékok, szilárd anyagok, sók oldódása disszociációval jár, illetve esetleg kémiai átalakulást eredményez (pl. nátrium-oxid oldása vízben lúgot - NaOH-ot - ad eredményül).
Hagyományos okokból 0 °C alatt fagyáspontcsökkenésnek nevezzük ugyanazt a jelenséget, amely 0 °C felett az oldhatóság hőmérsékletfüggése.
Kapcsolódó szócikkek Nátrium-klorid oldat (a telített oldat tulajdonságaival) Hidrotermális folyamatok (angolul)
További információk
Jegyzetek
Kategória:Oldatok