Jegesréce

A jegesréce (Clangula hyemalis) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó Clangula nem egyetlen faja.

Előfordulása A messzi északon, az erdős tundra határától a zajló jég határáig fordul elő. Minél délebbre választ költőhelyet, annál magasabban fészkel a hegyekben, mindig az erdőzóna felett. Izlandtól, Spitzbergákon kezdve, Európa, Ázsia, Észak-Amerika északi partvidékén és Grönlandon költ. A kis tavakat, lápokat és szigeteket kedvei. Fontos telelőterületei vannak a Balti-tenger nyugati felében, Öland körül, és a Balti-tenger déli partvidékén is. Más csapatok a norvég partok előtt, és Feröer magasságában telelnek át.

A Kárpát-medencében alkalmi vendég. Télen délre vonul.

Megjelenése Testhossza 40-47 centiméter, a szárnyfesztávolsága 73-79 centiméter, testtömege 550-900 gramm. A tojó valamivel kisebb a hímnél.

Kis termetű tengeri réce, mely a csérhez hasonlóan, mélyen a vízbe merülő elülső testtel és izgalmi állapotban magasra emelt farokkal úszik. A csak a gácsérra jellemző, meghosszabbodott középső faroktollak, melyek gyakran a vízben fekszenek, a test hosszát 53 cm-re növelik. A gácsér hegyes faroktollait a nyár végi nyugalmi ruhájában is megtartja. Fekete feje és nyaka, fehér pofája és oldala hasonlóan feltűnő, mint fekete-fehér nászruhája. A szerény külsejű tojót egy világos alapon lévő, elmosódott, sötét színű pofafolt jellemzi. Emellett igen eltérő rajzolatú átmeneti és fiatalkori tollazatok is előfordulnak. A szárny azonban mindig sötét színű. Képes nekifutás nélkül felemelkedni a vízről. Általában alacsonyan és nagyon gyors szárnycsapásokkal repül. Repülés közben szeret hangoskodni. A búvárfélékhez hasonlóan mellre és hátranyújtott lábakkal landol a vízen. A gácsér nászéneke kellemesen hangzó, messzire hallatszó három- vagy négytagú kiáltás. bélyegkép|220px|A felálló faroktollú hím,bélyegkép|217px|és a röpképe

Életmódja Az Északi-sark leggyakrabban előforduló récéje. A költési időszak végével visszavonul a tengerre. A költési időszakon kívül soha nem jön a szárazföldre, pihenni és aludni a nyílt tengerre megy, táplálékát azonban a part közelében keresi, ahol egészen a fenékig lemerül. Előnyben részesíti a védett tengeröblöket és a szigetek közti holtvizeket, viharok elől nagy számban menekül a folyótorkolatokba.

Bár a jegesréce a legkisebb bukóréce, de ő a legügyesebb bukórécék közül. A tengeren akár 30 m mélyre is lemerül a fenékig. A víz alatt az alkákhoz hasonlóan félig nyitott szárnyakkal „repül". Felbukkanáskor képes rögtön a levegőbe emelkedni, ez fordítva is igaz, képes a levegőből közvetlenül a vízbe merülni. Könnyedén kibírja 2 percig is a víz alatt, táplálékát is odalent fogyasztja el. Tápláléka főként állati eredetű. Édes vízű tavakon vízirovarokkal és azok lárváival, rákokkal táplálkozik, tengereknél kis és közepes csigákat és kagylókat eszik. Ettől a tápláléktól húsa erősen halízű, keleten mégis tízezerszámra, hálókkal fogják be és viszik a piacra őket. A bizalmas és lármás csapatokban élő jegesrécéket a vadászok úgy csalják magukhoz, hogy a parton egy botra kötött fehér kendőt hagynak lobogni a szélben, ők pedig elbújnak.

Szaporodása A tundra kicsi, sekély tavain költ, előszeretettel választ ki kisebb szigeteket. A költési időszak május végén, június elején kezdődik. Az udvarló gácsér hangjával csábítja a tojókat. A növényzet, sziklák közé elrejtve, növényi anyagokból építi és pehelytollakkal béleli a fészkét a tojó. A fészekalj 5-9 tojásból áll, melyen 24-26 napig kotlik. A fiókák 35 nap múlva már röpképessé válnak, a récék között a leggyorsabban. A fiókák kikelése után a tojó néha komoly harcokat vív a halfarkasokkal és a nagy termetű sirályokkal utódaiért. A kikelés utáni első napokban a fiókák a tavakon maradnak. Amikor elkezdenek repülni, anyjuk a folyókon vagy patakokon lefelé a tengerhez vezeti őket. bélyegkép|250px|Fészke, tojásokkal

Források

Lars Svensson and Peter J. Grant. Collins Bird Guide. London: HarperCollins, 1999. p. 64. Chris Kightley and Steve Madge. Pocket Guide to the Birds of Britain and North-West Europe. Nr. Robertsbridge: Pica Press, 1998. p. 48.

További információk Képek az interneten a fajról

Ritka madarak hazai előfordulásai

Kategória:Clangula Kategória:Madárfajok Kategória:Magyarország madarai Kategória:A Kárpát-medence madarai Kategória:Ausztria madarai Kategória:Azerbajdzsán madarai Kategória:Belgium madarai Kategória:Bulgária madarai Kategória:Kanada madarai Kategória:Kína madarai Kategória:Csehország madarai Kategória:Dánia madarai Kategória:Észtország madarai Kategória:Feröer madarai Kategória:Finnország madarai Kategória:Franciaország madarai Kategória:Németország madarai Kategória:Görögország madarai Kategória:Grönland madarai Kategória:Izland madarai Kategória:India madarai Kategória:Irán madarai Kategória:Írország madarai Kategória:Olaszország madarai Kategória:Japán madarai Kategória:Kazahsztán madarai Kategória:Észak-Korea madarai Kategória:Dél-Korea madarai Kategória:Kirgizisztán madarai Kategória:Lettország madarai Kategória:Litvánia madarai Kategória:Észak-Macedónia madarai Kategória:Mexikó madarai Kategória:Montenegró madarai Kategória:Nepál madarai Kategória:Hollandia madarai Kategória:Norvégia madarai Kategória:Pakisztán madarai Kategória:Lengyelország madarai Kategória:Románia madarai Kategória:Oroszország madarai Kategória:Saint-Pierre és Miquelon madarai Kategória:Szerbia madarai Kategória:Szlovákia madarai Kategória:Szlovénia madarai Kategória:Spanyolország madarai Kategória:Svédország madarai Kategória:Svájc madarai Kategória:Ukrajna madarai Kategória:Az Egyesült Királyság madarai Kategória:Örményország madarai Kategória:Bermuda madarai Kategória:Bosznia-Hercegovina madarai Kategória:Horvátország madarai Kategória:Izrael madarai Kategória:Jordánia madarai Kategória:Kuvait madarai Kategória:Luxemburg madarai Kategória:Portugália madarai Kategória:Törökország madarai Kategória:Magyarországon fokozottan védett állatok