bélyegkép|250px| Auguste Rodin: lithographie pour Le Jardin des supplices, Ambroise Vollard, 1902
A Kínok kertje Octave Mirbeau francia regényíró egyik legnagyobb sikert arató regénye. 1899 júniusában jelent meg Charpentier-Fasquelle kiadásában.
Cselekménye A regény Egy zavarba ejtő mű A regény a Dreyfus-ügy idején jelent meg, nem sokkal Alfred Dreyfus ügyének rennes-i újratárgyalása előtt. Mirbeau műve korábban született, egymástól független, különféle stílusú, különböző korokban játszódó szövegek montázsa. Az első rész, a „Bevezetés” „a gyilkolás törvényéről” szóló cikkekből áll össze, ez a kerettörténet egy pozitivista értelmiségekből álló vacsoratársaság beszélgetését viszi színre. Eztán következik a „Kínok kertje” című betéttörténet, amelyet az egyik vacsoravendég mesél el. Ennek első része a „Küldetésben”: a Harmadik Köztársaság Franciaországának vitriolos karikatúráját olvashatjuk. Az anonim narrátort, akinek a jelenléte egyre zavaróbb az őt pártfogoló korrupt miniszter számára, Ceylonba küldik embriológiai kutatások elvégzése céljából... A regény harmadik részében (tehát a betéttörténet második részében), amelynek szintén „Kínok kertje” a címe, a narrátor egy furcsa, perverz és hisztérikus angol nő, Clara társaságában látogatást tesz egy kínai fegyenctelepen, ahol az elítéltek a legválogatottabb kínzásoknak vannak kitéve.
A hangnemek keveredése, a valószerűség, a hihetőség kódjainak áthágása miatt a regény kritikai távlatba helyezi a realista-naturalista regényhagyományt, és Mirbeau utolsó alkotói korszakát előlegezi.
A gyilkolás törvénye Az olvasó rossz érzését nemcsak a válogatott (harangozással, simogatással, sőt patkánnyal végrehajtott) kínzások ábrázolása váltja ki, hanem már a történet elején található értelmiségi vita is. A beszélgető „értelmiségi”-ek szerint ugyanis az ölés minden létező társadalom – beleértve az úgynevezett „civilizált társadalmat is – egyik alaptörvénye. A szadista kínzások leírását pedig a fekete humor egészíti ki: ennek egyik példája a kövér kínai hóhér monológja szakmájának szépségeiről, a régi értékek eltűnéséről. Az egész regényen végigvonuló ambivalencia destabilizálja az olvasó hagyományos szerepét.
Egy irodalmi szörnyszülött Mirbeau e „regénye” besorolhatatlan bármiféle műfaji kategóriába, különféle tradíciókat sző egybe. Beavatás-regény, hiszen a narrátor Clara segítségével felfedezi, bejárja a lélek sötét oldalát. A szöveg olvasható az emberi sors kegyetlen metaforájaként, miközben leleplezi az angol és a francia gyarmatosítás kegyetlenségeit, illetve a nyugati pszeudo-civilizáció, és annak úgynevezett humanista értékeinek kegyetlen szatíráját is adja, ugyanakkor az irodalmi fekete humor iskolapéldájának is tekinthető. Magyarul Mirbeau e regénye először 1921-ben jelent meg a Népszava könyvkereskedés gondozásában, Gergely Győző és Schöner Dezső fordításában. Későbbi kiadását Kőrösi Zoltán fordította (O.M.: Kínok kertje, Pán, 1990), ám ekkor – sajnálatos módon – a szöveg csonka formában került az olvasó elé. Kimaradt a teljes első rész, eltűntek a regényszövegből a politikai és kulturális utalások, sőt, a regény végkifejlete is más, a szöveg gerincét pedig a kínzások leírása teszi ki. Mindennek megfelelően a magyar olvasónak óvakodnia kell: a regény átírásával van dolga, nem pedig annak fordításával!
Kínok kertje. Regény; ford. Gergely Győző, Schöner Dezső; Népszava, Bp., 1921 Kínok kertje; átdolg. Kőrösi Zoltán; Pán, Bp., 1990
Adaptációk
A regény színpadi adaptációját Pierre Chaine és André de Lorde készítette el, amelyet a Grand-Guignol-színház mutatott be 1922. október 28-án. A mű 1977-es, szabad filmadaptációját Christian Gion rendező jegyzi, a főszerepekben Roger Van Hoollal és Ysabelle Lacamp-mal.
További információk a Jardin des supplices itt letölthető, csakúgy, mint itt Gallica Pierre Michel, előszó franciául a Jardin des supplices-hez Pierre Michel, Bibliographie d'Octave Mirbeau Claire Margat, Ensauvager nos jardins Claire Margat, The “Supplice chinois”, from Mirbeau to Bataille Claire Margat, Le supplice du rat, fleuron du “Jardin des supplices„ Pierre Michel, La premiere ébauche du “Jardin des supplices” : “En mission„ (1893) Pierre Michel, “Le Jardin des supplices” : entre patchwork et soubresauts d'épouvante Jean-Luc Planchais, Clara : supplices et blandices dans “Le Jardin„ Gianna Quach, Mirbeau et la Chine. Éléonore Reverzy, D'une poétique mirbellienne : “Le Jardin des supplices” Fabien Solda, “Le Jardin des supplices„ : récit d'une initiation ? Fabien Solda, Mirbeau et Baudelaire : “Le Jardin des supplices” ou “Les Fleurs du mal„ revisitées Robert Ziegler, Utopie et perversion dans “Le Jardin des supplices”
Kategória:Octave Mirbeau-regények Kategória:Az 1890-es évek regényei