Kairó (, azaz al-Káhirah, jelentése: a Győzedelmes) Egyiptom fővárosa. Elsőszámú politikai, gazdasági és kulturális központja az országnak, az egész arab világnak és a kiterjedt Közel-Keletnek, emellett az egész iszlám világ egyik legfontosabb kulturális csomópontja. Itt ülésezik a parlament két háza és a kormány, itt található minden állami és vallási központi hivatal és számos diplomáciai képviselet, illetve az Arab Liga és a szunnita iszlám de facto fejének, az al-Azhar nagyimámjának székhelye. Míg a város hivatalos neve al-Káhirah, a köznyelvben általában csak az ország nevével illetik (Miszr), amit a helyi nyelvjárásban „maszr”-nak ejtenek.
Nagy-Kairó (القاهرة الكبرى al-Káhirah al-Kobrah) igazi megapolisz: területe igen kiterjedt, több mint 3000 négyzetkilométer, népessége több mint 20 millió fő, ezzel Afrika és a tágabb értelemben vett Közel-Kelet legnépesebb városa, a nigériai Lagos régiója mellett Afrika legnagyobb agglomerációja.
A Nílus folyó két partján és szigetein fekszik, Egyiptom északi részén, délre attól a ponttól, ahol a folyó kilép sivatagi völgyéből és három részre ágazik, a hatalmas Nílus-deltát kialakítva. A várost kormányzó irányítja, akit közvetlenül az elnök nevez ki erre a tisztségre. Egyetemek, főiskolák, színházak, múzeumok, felhőkarcolók és emlékművek sokasága is hozzátartozik a sokszínű városképhez, de itt, pontosabban a város agglomerációjába tartozó Gízában találhatók a gízai piramisok, az ókori Egyiptom leghíresebb emlékei is. Míg Kairó nyugati részén elsősorban modern kormányzati és üzleti épületek vannak, addig a keleti részen több ezer műemlék jellegű épület, főleg mecsetek, mauzóleumok, paloták találhatók.
A Fátimida Kalifátus, az Ajjúbida és a Mamlúk Szultanátus idején nemcsak a világ legnagyobb, de leggazdagabb és legfejlettebb városai közé tartozott. A korszak nagy muszlim tudósai és művészei alkottak Kairóban, ahol a híres Azhar Egyetem, a világ leghosszabb ideje fennálló egyeteme is működik. A város fénykorában (a 10-15. század között) építészeti műremekek tízezrei épültek: paloták, mecsetek, fürdők, kórházak, iskolák és más közintézmények, jócskán megelőzve Európa városainak szervezettségét és fejlettségét, a korban ugyanis – az iszlám világon kívül – hasonlóan modern települések csak Kínában és a nagy indián államokban léteztek. A jelentős építészeti emlékek miatt a várost az ezer minaret városának is szokás nevezni. A történelmi óvárosban található iszlám építészeti remekművek és a gízai piramisok 1979 óta az UNESCO világörökség részét képezik.
Földrajz Földrajzi helyzete Kairó városának alapterülete 214 négyzetkilométer (Nagy Kairó 3435 négyzetkilométer), Egyiptom északkeleti részén fekszik, a Nílus jobb partján, a tengerszint felett átlagosan 68 méterrel. A város magában foglal két szigetet, Gezīra-t (الجزيرة, Zamalek városrész) és Roda-t (الروضة). A folyó nyugati oldalán a Kairóval szomszédos kormányzóság az al-Dschīza (el-Gīza), ahol többek közt olyan történelmi területek találhatók, mint Gíza. A város földrajzi koordinátái: északi szélesség 30°03' és keleti hosszúság 31°15'.
Az első települést eredetileg a Muqattam hegycsúcsai és a Nílus között alapították, habár ez már nem egyértelműen behatárolható, de valószínűleg ezek között a természetes határok között volt a régi városközpont. A várostól északra egészen a tengerig elnyúlva található a Nílus deltatorkolata. Nyugatra tőle a gízai piramisok fekszenek, délre pedig az ősi Memphisz.
Geológia Kairó a Nílus völgyében fekszik, jóllehet nincs kitéve nagy viharoknak, de ehelyett árvizek sújtják, amikor a magasan fekvő Ruandára lezúdul az eső.
A város fekvése A települést keletről a Keleti vagy Arab-sivatag zord hegyvidékének előörse, a mindössze 200 méterig emelkedő Muqattam-dombság sziklái, nyugatról a Líbiai-sivatag homokfelszíne határolja. Északra a Nílus-delta, míg délre a Nílus-völgy található.
Belváros A belváros jól megkülönböztethetően két részre különül: egy tradicionális és egy modern városrészre. A tradicionális városrész van távolabb a Nílustól, ez a citadella és a Muqattam (المقطّم) hegynél helyezkedik el. Ez a rész főként Kairó iszlám részét foglalja magában, több mecset is található itt.
Az al-Fustat ásatásától délre, Kairó koptok lakta negyede található, amely Ó-Kairónak felel meg. Különlegességnek számít az iszlám negyedtől délkeletre elhelyezkedő úgynevezett Holtak városa, amely egy ókori temetkezési hely volt, de most egy szinte átlagos lakónegyednek néz ki.
Kairó modernebbik részén üzleti negyedet találhatunk, amelyet Mīdān et-Tahrīr (ميدان التحرير), Mīdān el-Ōperā (ميدان الأوبرا), Ramszesz pályaudvar (محطة رمسيس, Mahattat Ramsīs) és a Nílus határolnak. Ettől nyugatra fekszik a Zamaleknek nevezett (الزمالك, ez-Zamālek) lakó és üzleti negyed a Gezīra szigeten, délnyugton pedig Garden City-vel (جاردن سيتي) határos. A lakóházak mintegy 90%-a nincs bevakolva, mert így nem kell utánuk adózni és amúgy is nagyon ritkán esik az eső.
Elővárosok
A jól ismert előváros, Héliopolisz (مصر الجديدة; Maszr al-Gadída) északkeletre van a várostól. Délre a viszonylag drága Maadi (المعادي, al-Macādī), a jórészt koptok lakta Shubrā (شبرا, Shubrā) északnyugatra, délnyugatra pedig Helwān (حلوان) található.
bélyegkép|175px|Kairó éghajlata Különbséget kell tenni az egykori falvak és városok között, amelyek már Kairó részét képezik, és a jól megtervezett külvárosok között, amelyek ugyan Kairóhoz tartoznak, de esetenként akár 100 kilométerre a belvárostól, a sivatagban találhatóak.
Végül meg kell említeni a Nílus jobb partján fekvő közeli településeket Nasser Cityt (مدينة الناصر, Medīnet en-Nāser), 15th of Ramadan Cityt (مدينة ١٥ من رمضان, Medīnet Chamastaschar men Ramadān), a Nílus bal partjáról pedig 6th of October Cityt (مدينة ٦ أكتوبر, Medīnet Sitta Oktōbar) és Sadat Cityt (مدينة السادات, Medīnet es-Sādāt). Ezek közül 6th of October City és Sadat City nem Kairóhoz, hanem Gízához tartozik.
Klíma Kairó a szubtrópusi övezetben fekszik. A sokévi átlagos hőmérséklet 21,7 °C, az éves csapadékmennyiség átlagosan 29 milliméter. A legmelegebb hónap a július, amikor átlagban 28 fokot mérnek, a leghűvösebb időszak pedig januárra tehető, ekkor 13,9 fok van átlagban. Az a kevés csapadék általában november és március között esik, alkalmanként négy-hat milliméter. A kairói tavasz egyik kellemetlen jelensége a március és május közötti szeles időszak, a khamszin (az arab szó magyarul ötvenet jelent), melynek során a sivatag mintegy ötven napra „beköltözik” a városba. A forró porral telített déli szél ilyenkor finom homoklepellel borítja be Kairót. A város levegője a nyári hónapok kivételével rendkívül száraz, páratartalma alacsony; ez az oka annak, hogy a hőséget is könnyebben viseli el az európai klímához szokott szervezet. Számos tüdőbeteg és asztmás keres és talál itt gyógyulást éppen a kedvező éghajlat révén.
Történelem bélyegkép|250px|jobbra|Kairó térképe 1549-ből bélyegkép|250px|jobbra|Kairó térképe 1847-bőlKép forrása: M. Baur és Colonel Szultz: Plan general de la VILLE du KAIRE et des Environs, Topographie Medical du Caire, München, 1847
Kairó helyén az első települést az i. e. 6. század végén a perzsa Kambúdzsija hívta életre. A háborúskodások során elpusztult városka helyén a Ptolemaioszok uralma idején Babilon (Babylon) néven új település nőtt ki, amelyet a római fennhatóság alatt – részben a közeli Memphisz kőtömbjeiből – jelentős erődítéssé fejlesztettek. Az arabok 639-től fokozatosan foglalták el, s 641-ben hódították meg Egyiptomot Amr ibn al-Ász vezetésével. Ő alapította meg Fusztát városát 643-ban (a mai Kairó déli részén), mely sokáig a tartomány központja és az észak-afrikai terjeszkedés kiindulópontja volt. Ezt a várost illetik Ó-Kairó néven. A legenda szerint a lerombolt Babilon falai előtt felállított vezéri sátor körül jelölte ki a jövendő város helyét, s mivel az el-Fusztát „sátrat” jelent, ezért ered innen az elnevezés. A hatalmi torzsalkodások következtében a 8. század közepén al-Fusztát az Abbászidák kezére került, akik északkeleti irányban tovább bővített várost nagy katonai táborrá építették ki, és nevét al-Aszkarra (jelentése: „tábor”) változtatták. A 9. században az Abbászidák bérbe adták Egyiptomot a törököknek. Az első, 868-ban önállósodó emírdinasztia, a Túlúnidák alapítója Ahmad ibn Túlún a régi várostól északra nagyarányú építkezéseket indított el, és hatalma megszilárdítása érdekében fő befogadására alkalmas katonai tábort is létesített. Az új főváros az al-Katái („őrség”) nevet kapta. Bár a Túlúnidák 905-ös bukásakor központjukat nagyrészt lerombolták, hamarosan újra benépesült, és Kairó később bekebelezte.
Magát Kairót Dzsavhar asz-Szikillí vagy más néven Gauhar esz-Szakali, a Fátimidák hadvezére alapította meg, amikor 969-ben elragadta az Ihsídida emírektől Egyiptomot. A város új elnevezése ekkor lett al-Qahira (Kairó). Az al-Qahira elnevezésnek két magyarázata is van: az egyik szerint a győzedelmes hadvezérről, a másik szerint pedig a Mars bolygóról (melyet arabul al-Qahirának, azaz „győzedelmesnek”, „győzelemhozónak” neveztek) nyerte nevét a város. A Tunézia területén székelő Fátimida kalifák is hamarosan ide tették át székhelyüket, melyet később az Ajjúbidák és a mamelukok is örököltek.
1517. április 13-án az Oszmán Birodalom része lett mint vilajetszékhely. 1798. július 24-én Napóleon Bonaparte tábornok seregeivel meghódította a várost, de 1801. június 18-án a törökök visszaszerezték az utánpótlást nélkülöző csapataitól. Mohamed Ali és utódai is itt rendezték be központjukat. 1882-ben Egyiptom brit protektorátus lett. 1922. február 28-án Kairó lett a független Egyiptom fővárosa, amely szerepét 1952, Nasszer köztársasági puccsa után is megőrizte.
Gyors ütemű növekedése során a jeles ókori régészeti lelőhelyeket, Memphiszt és Gízát is bekebelezte.
Demográfia Az elmúlt évtizedekben Kairó lakossága gyors növekedésnek indult, 1960 óta a duplájára nőtt. Ennek okai a vidékről fővárosba való áramlás, és a magas természetes szaporodás. A város körüli külvárosok népessége duzzadt meg jelentősen, ami a 2010-es évek végén kb. 9,6 millió fő, de Kairó agglomerációs régiójában több mint 20 milliós népességet jelent.http://www.newgeography.com/content/002901-the-evolving-urban-form-cairo
Nagy-Kairó várható lakossága 2030-ban meghaladja a 25 millió főt.https://worldpopulationreview.com/world-cities/cairo-population
A város népességének változása (elővárosok nélkül):
bélyegkép|250px|jobbra|Mohamed Ali-mecset
bélyegkép|250px|jobbra|Kairói Egyetem
Nyelv A városi lakosság az egyiptomi arabot beszéli. Ezt a nyelvjárást beszélik Alsó és Közép-Egyiptomban is.
Sokan beszélik az angolt, vagy a franciát, vagy mindkettőt, főleg a turizmus miatt.
Vallás A város lakossága zömmel muzulmán. A többség szunnita, de vannak még keresztények és zsidók is. A kopt keresztények a lakosság 10%-át teszik ki.
Lakosságának növekedése 1800-tól Év NépességAz 1877 előtti adatok becslések, az 1882 és 2008 közöttiek a népszámlálások eredményéből származnak 1800 200 000 1859 254 000 1865 282 300 1870 313 400 1877 327 500 1882 374 838 1897 570 062 1907 654 476 1917 790 939 1927 1 059 800 1937 1 312 096 1947 2 090 654 1960 3 349 000 1966 4 219 900 1976 5 084 463 1986 6 052 836 1996 6 789 479 2006 7 786 640 2008 7 947 121
Látnivalók bélyegkép|250px|jobbra|Kairó-torony bélyegkép|250px|jobbra|Az Egyiptomi Múzeum bélyegkép|250px|jobbra|A Kairói Opera épülete Az óváros Az Egyiptomi Múzeum Abdin Palota. Ma itt van a köztársasági elnök hivatala. Abu Szerge-templom az ország egyik legrégibb temploma, az 5. században épülhetett. A legenda szerint Jézus Krisztus és családja itt bújtak Heródes elől egy barlangban, ami ma kripta. Az oszlopokon lévő festmények 18. századiak, az ikonosztáz 12. századi. El-Azhar-mecset: Kairó egyik legrégebbi mecsetje 971-ben épült. Emellett a világ legrégebbi egyeteme, ma pedig a teológiai oktatás központja. Mivel már többször újjáépítették és felújították, több stílus jegyeit viseli magán.