A Gyűrűk Ura J. R. R. Tolkien angol író és filológus világhírű fantasy-regénye. A történet a szerző A hobbit (Szobotka Tibor fordításában: A babó) című korábbi munkájának folytatása. Tolkien 1936-tól egészen 1949-ig dolgozott rajta. 1954–1955-ös megjelenése óta világszerte több mint 150 millió példányban kelt el. A regény a fantasy műfaj egyetemes alapja, a világ egyik legjelentősebb irodalmi alkotása, amely kivétel nélkül minden fantasy-szerzőre rendkívül nagy hatással volt és hatással van ma is.
Habár általában három kötetben (A Gyűrű Szövetsége, A két torony, A király visszatér) jelenik meg és gyakran helytelenül trilógiának nevezik, a Gyűrűk Ura egységes egészet alkotó, hat könyvből és függelékekből álló, kiadástól függően mintegy 1800 oldalas mű. Magyarul első ízben a Gondolat Kiadó jelentette meg 1981-ben. Az 1–11. fejezetet (a verseket is) Réz Ádám fordította magyarra, s ő alkotta meg a mű magyar terminológiáját is (a Gyűrűk Urában és háttérmitológiájában mintegy ötezer tulajdonnév szerepel).Koltai Gábor utószava A Gyűrű keresése c. könyvhöz, , II. kötet, 146. o. A könyv fordítását a 12. fejezettől Réz hirtelen halálát követően Göncz Árpád későbbi köztársasági elnök vette át, a versfordítások itt Tandori Dezső munkái.
A regény élőszereplős filmváltozata 1999 és 2003 között készült Peter Jackson új-zélandi filmrendező vezetésével. A három film kritikai és kasszasikert aratott.
A történet címe Sauronra, Mordor Sötét Urára utal, ő a legfőbb gonosz a történetben. Ő alkotta meg a Hatalom Gyűrűit és az Egy Gyűrűt, amivel a Hatalom Gyűrűinek urává vált. Mivel Sauron a leghatalmasabb erő a műben, és hatalma az egész teremtett világot fenyegeti, sőt már nevének kimondása is bajt hozhat, ezért a könyv szereplői (Sauron ellenségei és szolgái is) gyakran tulajdonnévi szerepű (néha metaforikus) leírásokkal, valóságos epitheton ornansokkal helyettesítik a nevét: „a Sötét Úr”, „Ő”, „a Gyűrűk Ura”, „a Föld Ura”. Korábban Sauron a Világ Fekete Ellenségének, Morgothnak volt szolgája, az ő legyőzéséről Tolkien A szilmarilok című posztumusz regénye szól.
A mű története Előkészületek Tolkien eredetileg nem szándékozott folytatást írni A hobbithoz, és e helyett más műveket publikált, mint például A sonkádi Egyed gazda. Legjobban a fő művének tekintett Szilmarilokat szerette volna kiadni, de erre egyetlen kiadó sem mutatott hajlandóságot. Tolkien kiadójának, a George Allen & Unwinnek két változatot küldött be A szilmarilokból: egy prózában írt és egy verses változatot. Bár a kiadónak tetszett a próza, a verses változatot nem találták elég jónak, és végül arra a következtetésre jutottak, hogy a mű inkább további, hobbitokról szóló történet alapanyaga, mintsem egy önmagában megálló történet.Tolkiennak voltak ugyan gyerekkönyvei, mint például a Kóborló és varázsló, de a kiadó szerint feltétlen hobbitokra volt szükség. Ezért Tolkien hozzálátott az "új Hobbithoz".Carpenter, H. (1977). Tolkien: A biography. Boston: Houghton Mifflin Company.
A Szilmarilok történeteinek megírásával többek között azt szerette volna elérni, hogy megírja Anglia mitológiáját, mert úgy érezte, nincs igazán angol mitológia, leszámítva Arthur király legendáit, de azok is inkább Nagy-Britanniáról szóltak, nem Angliáról.J. R. R. Tolkien, The Silmarillion. From a Letter by J. R. R. Tolkien to Milton Waldman, 1951 Oxfordi nyelvészprofesszorként jól ismerte az észak-európai középkori irodalmat, többek között a finn Kalevalát, a Beowulfot és egyéb ó- és középangol szövegeket. Tolkien nemcsak jól ismerte ezeket, hanem szerette is őket, tudósként nap mint nap tanulmányozta őket, professzorként előadott róluk (az előadások részeként gyakorta hosszas részleteket olvasott fel belőlük). Ezért, és olyan emberként, aki már tizenévesen mesterséges nyelveken dolgozott, nem elégedhetett meg egy művel, ami nem gyökerezett mélyen az ősi hagyományokban. Ennek szükségessége gyakran volt téma az Inklings gyűlésein (ez a baráti társaság oxfordi professzorokból állt, akik hetente találkoztak, hogy izlandi mítoszokat, vagy saját, kiadatlan műveiket vitassák meg egymással). Tolkien a társaság egyik tagjával, barátjával, C. S. Lewisszal szemben meg is védte a mítoszírást és a mitológiát Mythopoeia című versével. Tolkien munkáját legtöbben ennek fényében vizsgálják.
Kiadója kérésére 1937 decemberében hozzákezdett az „új hobbithoz”. Tolkien eredetileg Bilbót szánta a mű főszereplőjének, azonban A hobbit boldog végződése miatt ezt nehezen tudta volna kivitelezni. A mű írásának kezdetén azt tervezte, Bilbó felélte vagyonát, és ezért kincskereső kalandra indul. Néhány elvetett indítás után az Egy Gyűrű története került előtérbe és a könyv A hobbit folytatása helyett tematikájában egyre inkább a kiadatlan Szilmarilok folytatása lett. Az első fejezet (Egy rég várt ünnepély) csaknem végleges formában jelent meg kezdettől fogva, holott Bilbó eltűnésének oka és a gyűrű fontossága csak 1938 tavaszán jelent meg, A Gyűrűk Ura címmel egyetemben.
Az írás lassan készült Tolkien perfekcionizmusa és oktatói kötelezettségei miatt. (A hobbit első, híres sora is egy vizsgadolgozatnak a diák által üresen hagyott oldalán jelent meg először: „Volt egyszer egy földbe vájt lyuk és abban élt egy hobbit.”The Letters of J. R. R. Tolkien, 163. levél)
1943 során úgy tűnt, hogy elvetette a művet, csak 1944 áprilisában folytatta. Fáradozásairól írt fiának, Christopher Tolkiennek és C. S. Lewisnak is – az előbbi a fejezetek másolatát is megkapta, míg a Brit Légierő pilótájaként szolgált Afrikában. 1946-ban sokat haladt előre, és 1947-ben megmutatta a kéziratot a kiadónak. Ígérete szerint a következő évben készült befejezni, de 1949-ig csak a már elkészült fejezetek javításával foglalkozott.
Mivel vitába bonyolódott az Allen & Unwinnal, 1950-ben felkínálta a művet a Collins kiadónak. Kívánsága az volt (amely az előző kiadóval való vitákat is elindította), hogy A szilmarilok (mely ekkoriban még sok javításra szorult) A Gyűrűk Urával együtt jelenjen meg, de az A&U vonakodott ezt teljesíteni. A Collinsnál Milton Waldman kijelentette, hogy a regényt sürgősen le kell rövidíteni, és 1952-ben határozta meg a kiadás határidejét. Mindezek hatására Tolkien megalázottan ment vissza az Allen & Unwinhoz, azzal, hogy boldogan megbeszélné velük az anyag bármely részének kiadatását.
Megjelenés bélyeg|jobbra|A "Gothmog" név tengwákkal írva A művet, részben a háború utáni papírhiány, részben árának viszonylag alacsonyan tartása és a mű hossza miatt,Humphrey Carpenter, The Letters of J. R. R. Tolkien. Letter no. 165 három kötetre szedték (A Gyűrű Szövetsége: I. és II. könyv; A két torony: III. és IV. könyv; A király visszatér: V. és VI. könyv + függelékek). A függelékek és a térképek lassú készülte miatt a megjelenés elhúzódott:J. R. R. Tolkien, The Lord of the Rings. Note on the Text. HarperCollinsPublishers, 1995, a kötetek sorrendben 1954. július 29-én, november 11-én és 1955. október 20-án kerültek az Egyesült Királyság könyvesboltjainak polcaira; valamivel később az Egyesült Államokban is kiadták. Különösen "A király visszatér" kiadása késett. Tolkien maga nem szerette a harmadik kötet címét, mert szerinte túl sokat elárul a történetből. Maga részéről A Gyűrűháború elnevezést javasolta, de ebbe a kiadónál nem egyeztek bele.Tolkien, J.R.R. (2000). The War of the Ring: The History of The Lord of the Rings, Part Three. Houghton Mifflin. .
A magas kockázat miatt a könyvek olyan megállapodással jelentek meg, hogy az író mindaddig nem kapott sem előleget, sem szerzői jogdíjat, amíg a kiadás el nem érte a nullszaldót, viszont ezután a nyereségből ötven százalékos részesedése volt.Leslie Ellen Jones, J. R. R. Tolkien: A Biography. Greenwood Press, 2003.
Az első kötetben a teljes mű névmutatóját a harmadik kötet végére ígérték. Ezt sajnos időhiány miatt képtelenek voltak beváltani, és csak az 1966-os kiadásban sikerült pótolniuk.
A három kötetben való megjelenés miatt a műre rendszerint mint trilógiára utalnak. Időnként maga Tolkien is így nevezte, ennek ellenére többször utalt rá, hogy ez a kifejezés helytelen, mert írása egy regénynek minősül. A kötetek címének rövidítéséül általában az angol változatot használják. A Gyűrűk Urára mint ‘LotR’ vagy ‘LOTR’ utalnak (Lord of The Rings), A Gyűrű Szövetségére mint FR, FotR vagy FOTR (The Fellowship of the Ring), A két toronyra mint TT vagy TTT (The Two Towers), A király visszatérre pedig mint RK, ROTK, vagy RotK (Return of the King).
A kiadások története A könyv eredeti, háromkötetes kiadása az Allen & Unwin gondozásában 1954–1955 során jelent meg, a kötetek között több hónap különbséggel. A későbbiek során több kiadó többféle kiadásban megjelentette a művet, egy-, három-, hat- és hétkötetes (függelékek külön kötetben) kiadások is előfordultak. Az angol kiadásoknál jelenleg használt ISBN számok az (egykötetes) és (háromkötetes esetén).
A regény eleinte csak keménykötésben jelent meg. Az 1960-as évek elején Donald A. Wollheim, az Ace Books kiadó sci-fi műveinek szerkesztője rájött, hogy A Gyűrűk Ura nem számít jogvédettnek az Egyesült Államokban, mert az amerikai keményborítós kiadást az Egyesült Királyságban, a brit kiadáshoz nyomtatott lapokból fűzik össze. Ezért az Ace elhatározta, hogy kiadja a könyvet, a szerző engedélye és a neki járó jogdíjak kifizetése nélkül. Ezt a tényt Tolkien világossá is tette a hozzá levélben forduló amerikai olvasók számára. Mivel az író minden levélre és kérdésre szívesen válaszolt, a helyzetről nagyon sokan tőle szereztek tudomást, és így lelkesedésüknél és hálájuknál csak felháborodásuk volt nagyobb. Mind nagyobb tömegek bojkottálták az Ace Books kiadványait, és a kiadóra nehezedő nyomás akkora lett, hogy az visszavonta kiadását, és jogdíjat fizetett a szerzőnek, bár az összeg sokkal kevesebb volt, mint amennyi a jogszerű értékesítés után járt volna.
Az események hatására viszont a Ballantine Books hivatalos puhakötésben megjelenő kiadványa hatalmas anyagi sikert hozott. Az 1960-as évek közepére igazi kultuszkönyvvé vált. Ekkoriban jelent meg a második, javított kiadás, már az amerikai szerzői jogi törvények előírásainak figyelembe vételével. Több tucat nyelvre lefordították, több-kevesebb sikerrel. Tolkien nyelvészként több idegen nyelvű kiadást megvizsgált, és megjegyzéseket tett a fordítások minőségére. Különösen Åke Ohlmarks svéd nyelvű fordításának minőségével szemben voltak fenntartásai, ami végül egy útmutató készítéséhez vezetett, melyben javaslatokat tett a műben szereplő nevek lefordítására (Guide to the Names in The Lord of the Rings, 1967). Kornya Zsolt magyar műfordító és fantasy-író véleménye szerint viszont a magyar fordítás szövegminősége – hála a kiváló fordítóknak – meghaladja az eredetiét.
Tolkien eposzának nagy sikere megnövelte az igényt a fantasy irodalom iránt. Nagyrészt neki köszönhető a műfaj 1960-as évek során történő kivirágzása. Sok jól megírt könyvet adtak ki ekkoriban (például Ursula K. Le Guin, Stephen R. Donaldson regényfolyamai, ill. Mervyn Peake újrafelfedezése), és nagyban befolyásolta a szerepjátékok fejlődését. Ezek az 1970-es években értek népszerűségük csúcsára a Dungeons & Dragonsszal, amelyben sok, Tolkien világában megtalálható lényt felfedezhetünk.
A könyv A Gyűrűk Ura Tolkien érdeklődési köreiből, azok mélyebb kutatásából indult (nyelvészet, vallás – különösen a római katolikus –, mesék, skandináv és kelta mitológia). Megdöbbentő részletességgel teremtette meg Középföldét, annak mitológiáját, a birodalmak történelmét, a karakterek leszármazási táblázatait, a használt nyelveket, rúnákat és naptárakat. Néhány kiegészítő anyagot helyezett el a könyv függelékében, a mitológiát pedig beleszőtte egy hatalmas, bibliai stílusú műbe, amelynek A szilmarilok címet adta.