A Spinosaurus (nevének jelentése „tüskésgyík” vagy „hátgerinces gyík”) a theropoda dinoszauruszok egyik húsevő neme, amely a mai Észak-Afrikában élt a kréta időszak kora albai–kora turoni korszaka idején, körülbelül 112–93,5 millió évvel ezelőtt.Holtz, Thomas R. Jr. (2012) Dinosaurs: The Most Complete, Up-to-Date Encyclopedia for Dinosaur Lovers of All Ages, Winter 2011 Appendix. A nem fosszíliáit elsőként 1910-ben Egyiptomban fedezte fel és írta le Ernst Stromer német őslénykutató. Az eredeti maradványok megsemmisültek a második világháború idején, de később újabb koponyadarabok kerültek elő. Tisztázatlan, hogy a leírt fosszíliák egy vagy két fajt képviselnek. A legjobban ismert faj az egyiptomi S. aegyptiacus, azonban Marokkóból egy második lehetséges faj, a S. marocannus is ismertté vált.
A Spinosaurus egyedi „tüskéi” a csigolyák hosszú nyúlványai. 1,65 méter hosszúra nőttek, és valószínűleg bőr fedte és kötötte össze őket, ami egy vitorlaszerű szerkezetet alkotott. Egyes szerzők szerint azonban izmok is kapcsolódtak hozzájuk, amik egy púpot vagy tarajt alkottak. A szerkezet feladatával kapcsolatban több elképzelés is született, mint például a hőszabályozás és a jelzés vagy párválasztással kapcsolatos nemi szelekció. Újabb keletű becslések szerint a Spinosaurus talán a legnagyobb ismert szárazföldi húsevő dinoszaurusz, az Oxalaia, a Tyrannosaurus, a Giganotosaurus és a Carcharodontosaurus méretét megközelítő vagy valamivel meghaladó állat volt. 2005-ös, 2007-es és 2008-as becslések szerint 12,6–18 méter hosszú és 7–20,9 tonna tömegű lehetett. Egy teljesebb példány alapján egy 2022-es becslés a hosszát 14 méterre, a tömegét pedig 7,4 tonnára becsülte. Text was copied from this source, which is available under a Creative Commons Attribution 4.0 International License.
Anatómia 250px|bélyegkép|balra|A Spinosaurus 300px|bélyegkép|balra|A Spinosaurus csontvázának rekonstrukciója Bár a Spinosaurus a mérete, vitorlája és meghosszabbodott koponyája miatt közismertnek számít, az időközben előkerült fogak és koponyaelemek mellett leginkább olyan maradványok alapján ismert, amik időközben megsemmisültek. Emellett csak a koponyáról és a gerincről készült részletes leírás, a végtagok csontjait nem találták meg. Az állcsont és a koponya 2005-ben publikált leletanyaga megmutatta, hogy ez a húsevő dinoszaurusz rendelkezett a ragadozó dinoszauruszok között az egyik leghosszabb koponyával, melynek hossza elérte az 1,6–1,68 métert. A koponya szűk orr-részét egyenes, kúpos, recézetlen fogak töltötték meg. A felső állcsont premaxilla részében elöl hat vagy hét fog helyezkedett el, mögöttük, a maxillában pedig további tizenkettő volt. A második és harmadik fog mindkét oldalon jóval nagyobbra nőtt a premaxillában levőknél, és helyet biztosított az állkapocsban levők számára a felső állcsont elején és végén levő fogak között. A pofa legelején levő nagy fogak megnyúltak, a szemek előtt pedig egy kisebb fejdísz helyezkedett el.
A Spinosaurus vitorláját nagyon magas hátcsigolyanyúlványok alkották. Ezek a tüskék hétszer, de akár tizenegyszer is magasabbak voltak a csigolyáknál, amikből kiálltak. A tüskék elölről hátrafelé haladva egyre magasabbak, de alapjuk hosszabbodott meg, nem a magasságuk nőtt, így eltértek a pelycosaurusok közé tartozó Edaphosaurus és Dimetrodon vékony háttüskéitől.
Osztályozás
A Spinosauridae család névadója a Spinosaurus, de mellette ide tartozik a dél-angliai Baryonyx, a brazil Irritator és az Angaturama (amely talán az Irritator szinonimája), a közép-afrikai Nigerből származó Suchomimus és talán a Thaiföldről, töredékes maradványok alapján ismert Siamosaurus is. A Spinosaurus a szintén recézetlen, egyenes fogakkal rendelkező Irritatorral áll legközelebbi rokonságban, mellyel ketten alkotják a Spinosaurinae alcsaládot. 2003-ban Oliver Rauhut felvetette, hogy Stromer Spinosaurus holotípusa egy kiméra volt, ami egy Acrocanthosaurushoz hasonló carcharodontosaurida hátcsigolyájából és egy Baryonyxhoz hasonló nagy theropoda állkapcsából állt. Ezt az elemzést azonban az újabb keletű cikkekben elvetették.
Felfedezés és fajok A Spinosaurus elsőként leírt maradványait az egyiptomi Baharijja-oázisban fedezték fel 1912-ben, és Ernst Stromer német őslénykutató nevezte el 1915-ben. A Baharijjából származó további töredékes fosszíliákat, köztük csigolyákat és a mellső láb csontjait Stromer 1934-ben „Spinosaurus B”-ként jelölte meg.
Stromer úgy ítélte meg, hogy elég nagy a különbség ahhoz, hogy a maradványok egy másik fajhoz tartozzanak, és ez beigazolódott, ugyanis az újabb expedíciók és leletek révén kiderült, hogy a Carcharodontosaurustól vagy a Sigilmassasaurustól származnak. A Spinosaurus fosszíliák egy része megrongálódott a németországi Münchenben levő Deutsches Museumba történő szállítás során, és a megmaradt csontok 1944-ben teljesen elvesztek egy, a szövetségesek által végrehajtott bombatámadás következtében. Előfordulási adatokS. aegyptiacus baharijja formáció chenini formáció echkar formáció Kem Kem-rétegek turkana homokkő S. marocannus Kem Kem-rétegek S.? sp. cabao formáció A Spinosaurus két faját nevezték el: a Spinosaurus aegyptiacust (jelentése 'egyiptomi tüske gyík') és a Spinosaurus marocannust (jelentése 'marokkói tüske gyík'). A S. marocannusról új fajként először Dale Russell készített leírást egy nyakcsigolya hossza alapján. A későbbi szerzők a témát illetően megoszlottak, némelyikük a csigolya hosszát egyedenként eltérőnek vélte, így a S. marocannust érvénytelennek, illetve a S. aegyptiacus szinonimájának tekintették, míg mások megtartották érvényes fajként.
Példányok Hat részleges Spinosaurus példányról készült leírás. Az egyedek lehetséges méretét más ismert spinosauridákkal való összehasonlítás alapján becsülték meg. Az alábbi becslés forrása a Theropod adatbázisa (Theropod Database), illetve Cristiano dal Sasso és szerzőtársai 2005-ös cikke.
A holotípus a Stromer által 1915-ben leírt IPHG 1912 VIII 19 jelzésű lelet, amely a Baharijja-formációból került elő. E majdnem kifejlett példány maradványai megsemmisültek a második világháború alatt, azonban részletes ábrák és leírások készültek róla. A becsült hossza 14 méter, míg a tömege 6,7 tonna lehetett. A lelet részét képezi egy maxilla (felső állcsont) töredéke, egy 75 centiméter hosszú hiányos állkapocs (a koponya becsült hossza az 1,34 méteres állkapoccsal együtt 1,45 méter), 19 fog, két részleges nyakcsigolya, 7 hátcsigolya, háti és hasi bordák, valamint 8 farokcsigolyatest. Ez volt az a példány, amit Rauhut kimérának tartott.
balra|bélyegkép|Az S. marocannus állkapocs fosszíliája, Nemzeti Természetrajzi Múzeum (Muséum national d'Histoire naturelle), Párizs A marokkói Kem Kem-rétegekben talált CMN 50791 jelzésű lelet, melyet Russell írt le 1996-ban, a Spinosaurus marocannus holotípusa. Hozzá tartozik egy 19,5 centiméter hosszú középső nyaki csigolya, egy elülső hátcsigolya nyúlványa, valamint egy elülső és egy középső állkapocs darab. A Taquet és Russell által 1998-ban leírt algériai MNHN SAM 124 egy részleges premaxillából egy részleges maxillából, ekecsontokból és fogtöredékekből áll. E példány becsült hossza 14 méter lehetett, a tömege pedig elérhette a 6,7 tonnát. A koponya körülbelül 1,42 méter hosszú volt. Az Office National des Mines nBM231 leírását Buffetaut és Ouaja készítette el 2002-ben, egy, a tunéziai Chenini-formációból származó állkapocs elülső darabja alapján, ami nagyon hasonlít a S. aegyptiacus meglevő leletanyagához.
bélyegkép|jobbra|A Cristiano dal Sasso-féle, MSNM V4047 jelzésű S. aegyptiacus példány A marokkói Kem-rétegekből származó MSNM V4047 jelzésű lelet, amit a milánói Városi Természetrajzi Múzeumban (Museo Civico di Storia Naturale) dolgozó Cristiano dal Sasso és kollégái írtak le 2005-ben, egy premaxillából, egy részleges maxillából, és egy részleges orrcsontból áll, melyek együttes hossza körülbelül 98,8 centiméter. A súlyos koponya becsült hossza 1,6–1,68 méter, az állat teljes hossza pedig körülbelül 14 méter lehetett. Az UCPC-2 egy, a szemek előtt elhelyezkedő hornyolt fejdísz, melynek leírását szintén Sasso és kollégái végezték el 2005-ben.Molina-Pérez & Larramendi 2016. Récords y curiosidades de los dinosaurios Terópodos y otros dinosauromorfos, Larousse. Barcelona, Spain p. 142
FSAC-KK 11888
A további ismert példányok nagyon töredékes maradványokból és elszórt fogakból állnak. Például az egyik fogat, amit a nigeri Echkar-formációban fedeztek fel, a S. aegyptiacushoz kapcsolták. A Spinosaurushoz tartozó lehetséges anyagról számoltak be a kenyai Turkana-homokkőből és a (hauterivi korszakbeli) líbiai Cabao-formációból, bár az utóbbit csak átmeneti jelleggel kapcsolták ehhez a nemhez.
Ősökológia 170px|bélyegkép|balra|A Spinosaurus rekonstruált koponyája bélyegkép|jobbra|A Spinosaurus feje, Cristiano dal Sasso 2005-ös rekonstrukciója alapján
A Spinosaurus egykori élettere nagyrészt lefedi a mai Észak-Afrikát, bár az élőhely értelmezése és az ökoszisztémában elfoglalt helye még kérdéses. Például a mai Egyiptomban élt Spinosaurusoknak a partmenti árapálysíkságokon és csatornáknál levő élőhelyeken olyan hasonló méretű ragadozó dinoszauruszokkal és egyéb állatokkal kellett megosztozniuk, mint a Bahariasaurus és Carcharodontosaurus, az óriás titanosaurus sauropoda, a Paralititan, a kisebb titanosaurus, az Aegyptosaurus, a 10 méter hosszú krokodil, a Stomatosuchus, és a coelacanthusok közé tartozó Mawsonia.
Táplálkozás Nem tisztázott, hogy a Spinosaurus elsődlegesen szárazföldi ragadozó volt-e, vagy inkább halevő, amire meghosszabbodott állcsontja, kúpos fogai és magasan elhelyezkedő orrlyukai utalnak. Azt az elméletet, ami szerint a spinosauridák halevésre specializálódtak, korábban A. J. Charig és A. C. Milner a Baryonyxszal kapcsolatban vetette fel. Ez a krokodiloknál és a típuspéldány bordái mögött talált, gyomorsav által károsított halpikkelyek anatómiai hasonlóságán alapul. A spinosauridák faunájából ismert nagy halak közé tartozik az Észak-Afrikában és Brazíliában, a kréta időszakban élt Mawsonia. A spinosauridák táplálkozására vonatkozó közvetlen bizonyítékok az európai és dél-amerikai taxonoktól származnak. A Baryonyx egyetlen ismert példánya a gyomrában halpikkelyekkel és egy fiatal Iguanodon csontjaival együtt került elő. De egy Baryonyx egyed fogait egy dél-amerikai pterosaurus csontjába ágyazódva találtak, ami arra utal, hogy a spinosauridák alkalmanként a repülő archosaurusokra vadásztak. A Spinosaurus valószínűleg elterjedt és a táplálékválasztékra nem igényes („opportunista”) ragadozó volt, talán a grizzly medve kréta időszaki megfelelője lehetett, amely a halászatot részesítette előnyben, de kétségtelenül dögevő is volt, és sokféle kis vagy közepes méretű zsákmányt ejtett el. bélyegkép
Ősbiológia Méret bélyegkép|300px|Az óriás theropodák, köztük a piros színnel jelölt Spinosaurus és az ember méretének összehasonlítása Felfedezése óta a Spinosaurus versenyben áll a leghosszabb és legnagyobb theropoda dinoszaurusz címért, bár ez a tény a nyilvánossághoz nem jutott el a Jurassic Park III. című filmben való szerepléséig és egy új példány 2005-ben történt leírásáig. Friedrich von Huene és Donald F. Glut az áttekintéseikben évtizedekre egymástól, 6 tonnás tömeggel és 15 méteres hosszal a legsúlyosabb theropodák között tartották számon. 1988-ban Gregory S. Paul szintén a leghosszabb theropodák közé sorolta be 15 méteres testhosszal, a tömegét azonban kisebbre becsülte. A 2005-ben leírt példányokon alapuló tömegbecslések 16–18 métert és 7–9 tonnát állapítanak meg.