A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak, az építészet, a zene, festészet, szobrászat, tánc és más művészetek korstílusa. Kb. 1575-től kb. 1770-ig tartott, de a spanyol és a portugál birodalom területén, beleértve az Ibériai-félszigetet, az új stílusokkal együtt folytatódott a 19. század első évtizedéig. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, illetve a rokokó stílus. A barokkot követő korstílus a klasszicizmus.
A barokk jelentős világnézeti fordulat a reneszánsz után és a filozófiában, irodalomban európai eszmetörténeti korszakként is felfogható.José Antonio Maravall: Culture of the baroque: analysis of a historical structure. Manchester University Press, Manchester 1986, .Ofer Gal: Baroque Modes and the Production of Knowledge. Introduction: The Great Opposition. In: Ofer Gal, Raz Chen-Morris (Hrsg.): Science in the age of Baroque. Springer, Dordrecht / New York 2013, , S. 1–10. A barokk a teremtés tökéletességének vallásos emberi megfelelője. Innen ered a minden részlet kidolgozására kiterjedő emberi erőfeszítés, amelynek eredménye a barokk stílus. bélyegkép|jobbra|280px|Barokk templombelső (Wschowa) A barokk meghatározó stílusa volt Magyarországnak a török hódoltság után. A legfontosabb barokk városok Győr és Székesfehérvár, de jelentős barokk műemlékegyüttest találunk Budán, Veszprémben és Egerben is.
Etimológia A barokk szó eredete vitatott; nemzetközi elterjedésének forrása a francia baroque (= „excentrikus”, „bizarr”), de a szót egyesek a portugál barocco (= „szabálytalan”, „ferdén kerek”), mások az olasz barocco (a szillogizmus egyik különleges alakzata) alakból származtatják.
Mindegyik a barokk díszítőművészetre jellemző bőséges túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal.
A barokkról A barokk kor a humanizmus és a felvilágosodás közötti kor, az ellenreformáció és az abszolutisztikus királyságok kialakításának ideje.
A reneszánsz hozzájárult a reformáció kirobbanásához, míg a reformáció hitvitái mind a katolikus, mind a protestáns vonalon nagy hitbéli ébredési hullámhoz vezettek.
A keresztény ébredés tulajdonképpen annak vélekedésnek széles körű terjedése, hogy a világ hétköznapi bajai szükségszerű kapcsolatban állnak az alapvető bűnnel, a Teremtőtől való elfordultsággal. A reformáció hatására mind a protestáns, mind a katolikus körökben előtérbe került az a nézet, mely szerint a hétköznapok bajait is okozó bűntől és következményeitől nem lehet tökéletesen megszabadulni az e világi életben, és így az emberi erőfeszítés ellenére számukra a Teremtő kegyelmessége jelenti a fő reményt.
Többek szerint ezt hangsúlyozza például Calderón Az élet álom, illetve Lope de Vega Kertész kutyája című műve. Gyakoriak még a történelmi példák, például Zrínyi: Szigeti veszedelem.
Egészen a 19. századig nem ismerték el külön irányzatnak. A „rehabilitációt” Heinrich Wölfflin vitte végbe, amikor is barokk műveket (elsősorban képzőművészeti alkotásokat) tanulmányozott. Ő a következő következtetéseket vonta le: Míg a reneszánsz alkotások „zártak”, addig a barokk kor alkotásai „nyitottak” Az alakzatok egymáshoz képesti elrendezése is más: amíg a reneszánsznál egymás mellé rendelés és szimmetria, addig a barokknál alá-fölé rendelés figyelhető meg A reneszánsz egy nézőpontot alkalmazott, a barokk többet (nézőpontváltás) A reneszánsz alkotások felületi alkotások, a barokkban a mélység-magasság figyelhető meg A reneszánsz művek statikusak, ellentétben a barokk mozgalmasságával.
Ezen eltérésekre hivatkozva mondta ki Wölfflin, hogy a barokk igenis autonóm korstílus.
Korszakai Egyes történészek a barokkot három vagy négy korszakra osztják:AA. VV. (1990). Diccionario Enciclopédico Larousse. Barcelona: Planeta. "Barock", in: Lexikon der Kunst, 2. kötet , Karl Müller Verlag, Erlangen 1994, 7–24. korai barokk (kb. 1575–1630/1650), érett barokk (kb. 1630/1650–1680/1700) késő barokk (kb. 1680/1700–1730/1750) rokokó (kb. 1730–1760/70)
Időnként a késő barokkot és a rokokót egyenlővé teszik, máskor önálló korszaknak tekintik.
Az ellenreformáció korstílusa bélyegkép|jobbra|260px|Szentháromság szobor (Esztergom)
A barokk eszmei háttere egyértelműen a sok támadást és kritikát átélt katolikus egyház által indított ellenreformáció (az egyház hivatalos szóhasználatában a katolikus megújulás) volt. A protestantizmus térnyerésére válaszul a tridenti zsinat (1545–1563) hivatalos határozatban fektette le, hogy a művészetnek a hívők tanítását, meggyőzését és a vallásos áhítat felkeltését kell szolgálnia.
A római katolikus egyház fő célja a barokk alatt a reformáció következtében elvesztett hívek visszaszerzése, illetve a hívek hitükben való megerősítése volt. Ezt többféle eszközzel próbálta meg elérni: néha már-már mértéktelennek tűnő túlzásokkal a művészetben (a barokk templomok pompája és bonyolult díszítése, monumentális zenei és irodalmi művek, valamint festmények), illetve az egyházi fegyelem megszilárdításával, a teológiai képzés fejlesztésével és támogatásával.
A protestánsokkal éles ellentétben, akik általában bizalmatlanok voltak a vallásos képek, ábrázolások, festmények, szobrok iránt, mert azok hamis istentisztelethez vezethetnek, a katolikus egyház buzgón támogatta használatukat tanítási, meggyőzési és áhítati segédeszközként. A barokk művészek a fény és az árnyék drámai kontrasztjaival festették meg az alakjaikat, pszichológiai hatást teremtve. A szent vallási alakoknak egyben monumentálisaknak és erőteljeseknek kellett lenniük, mintha belső energiával és természetfeletti vitalitással mozognának, az építészeti elemeknek hatalmasaknak, mégis dinamikusaknak, sok (valódi vagy látszólagos) értékes anyagnak, például aranynak vagy többszínű márványnak a felhasználásával. Ez szemléltette az ellenreformációs egyház erejét.
A protestáns templomok puritánságával, dísztelenségével és racionalitásával szemben a katolicizmus a monumentális építészetet, a ragyogó aranyozást, a bonyolult stukkókat és a misztikus fényhatásokat állította csatasorba. A barokk templomokat a földi mennyországként pozicionálták, hogy a belépő hívő azonnal érezze az egyház isteni hatalmát és tekintélyét. barokk művészet és az illúzió minden eszközével igyekszik elröppenteni a szemlélőt egy képzelt világba, ahol megnyílik a mennybolt, a szentek alászállnak, és a valósághű festmények és szobrok szent misztériumokat keltenek életre. Festett és faragott angyalok, szentek seregét építették az aranydíszektől ragyogó falakon, oltárokon, az alapzattól a mennyezetig.
Barokk stílusjegyHogyan szolgált egyházi célokat? Monumentalitás és hatalmas méretekLenyűgözte a látogatót, és az isteni (valamint az egyházi) hatalom nagyságát sugározta.Dinamizmus és hullámzó vonalakMozgást, nyugtalanságot vittek a terekbe, ami elragadta és magával sodorta a hívő embert.Fény-árnyék kontrasztok (Chiaroscuro)A sötétségből feltörő fény a bűnbánat és az isteni megvilágosodás misztikus élményét nyújtotta.Aranyozás, márvány, gazdag díszítésA földi templomot a mennyország kézzelfogható, ragyogó másává formálta át.Illuzionisztikus mennyezetfreskókElmosták a határt a földi tér és az égbolt között, azt az érzetet keltve, mintha a mennyország megnyílna.Extázis és szenvedély ábrázolásaA szentek emberi, mély érzelmeit és szenvedését mutatta be, hogy a hívők könnyen azonosulni tudjanak velük.
A barokk stílusjegyei bélyegkép|jobbra|260px|Vidéki ház barokk kapuja (Záluží)
Bár szintúgy Itáliából indult, a barokk a reneszánsznak szinte pont az ellenkezője volt, hiszen míg a reneszánszra a kiegyensúlyozott, emberléptékű harmónia volt a jellemző, addig a barokk igyekezett ettől eltávolodni. Stílusjegyei azonban a reneszánszból származnak, azok továbbfejlesztései. Másfelől erős túlzás lenne azt mondani, hogy a barokk eltávolodott a kiegyensúlyozott, emberléptékű harmóniától. A reneszánsztól is inkább a részletek kidolgozottságában lépett tovább.
Főbb stílusjegyei:
Templomoknál A barokk templomok főbb stílusjegyei: Építészeti elem Stílusjegy jellemzőiCél és vizuális hatásAlaprajzElmozdulás a reneszánsz körtől az ellipszis és az ovális felé, kiküszöbölve a derékszögeket.Dinamizmus, mozgás érzetének keltése.HomlokzatHullámzó falak, váltakozó domború és homorú formák, monumentális kapuk.Drámai fény-árnyék játék (chiaroscuro) Belső térEgységes, hatalmas csarnoktér (gyakran oldalhajók helyett oldalkápolnákkal).A hívők figyelmének a főoltárra irányítása.KupolaHatalmas, magasba törő központi kupolák. Belső terüket gyakran angyalokkal és napsugarakkal teli égbolttal festették, dicsőséget vagy a mennyország látomását sugallva.A mennyország közelségének és az isteni nagyságnak a szimbolizálása.Díszítés (Stukkó és aranyozás)Burjánzó, dúsan faragott stukkók, rengeteg aranyozott felület.A pompa, a gazdagság és a túlvilági ragyogás érzékeltetése.MennyezetfreskókTrompe-l’œil (optikai illúzió) technika, megnyíló égbolt ábrázolása felhőkkel, angyalokkal.A fizikai határok eltüntetése, illúziókeltés.OszlopokCsavart oszlopok (Salamon-oszlopok), csoportosított pilaszterek.A statikus szerkezetek dinamizálása, a csavart forma mozgást, feszültséget és drámaiságot sugároz.OltárMonumentális, színpadias főoltárok, drámai szoborcsoportokkal.A liturgia (szentmise) középpontba helyezése mintegy színházi díszletként.FényhatásokRejtett ablakok, fentről beáramló, irányított fénynyalábok.Misztikus, drámai hangulat teremtése, az isteni jelenlét szimbolizálása.
Az építészetben
thumb|250px|Szent Péter-tér
A barokk építészet legfőbb alkotásai egyértelműen a templomok: ezek a monumentális építmények rendkívüli díszítettségükkel, aranyozásaikkal, márványdíszeikkel az egyszerű hívőket voltak hivatottak elkápráztatni és ráébreszteni a római katolikus Anyaszentegyház hatalmára és nagyságára.
A barokk építészet egyik alapmotívuma a csigavonal volt, amely elsőként a Vignola által tervezett jezsuita Il Gesù templomban (Róma) vált uralkodóvá. Az addigi geometrikus formák helyett bonyolultabb, hajlított alakzatok jönnek létre, mind az alaprajzok, mind a homlokzatok, mind az épületbelsők kialakításánál, így is transzcendenssé, mozgalmassá téve az építményeket.
A barokk építészek gyakran éltek az illúziókeltés módszereivel: díszítményeikkel, festményeikkel sokszor megnövelték a teret. Ilyen megoldás például a templomok homlokzatának volutája, ami a tornyot köti össze hullámvonalban a főhajó teljes szélességével, hogy úgy tűnjön, mögötte is tart az épület. A világi épületek (paloták) esetében gyakran találkozhatunk mennyezetre festett kupolabelsővel, noha toronnyal nem; ugyanilyen szerepet töltenek be a különböző kastélyok tükörtermei, mivel bizonytalanná teszik az embert. A szobrászatban bélyegkép|317x317px|Bernini: Szent Teréz extázisa A reneszánsz racionalizmusával, békés kiegyensúlyozottságával, emberléptékűségével szemben a barokk idején szélsőséges, patetikus, nem egyszer földöntúli emberi érzelmek hangsúlyos ábrázolása válik jellemzővé. A barokk szobrok mozgalmasak, diszharmonikusak, gyakran kihasználják a fény-árnyék hatások nyújtotta illúziókeltési lehetőségeket.
A barokk szobrászat megszületése Itáliában