Nógrád megye, 2023 és 2026 között Nógrád vármegye (németül: Komitat Neuburg, latinul: Comitatus Neogradiensis, szlovákul: Novohradská župa) közigazgatási egység Magyarország északi részén, az Észak-Magyarország régióban. 2544,18 km2-es területével hazánk második legkisebb megyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 2,73%-át adja. Emellett közel 180 ezer fős lakosságával a legalacsonyabb népességgel rendelkező megyénk, ezzel hazánk népességének 1,89%-ával rendelkezik, népsűrűsége bőven elmarad az országos átlagtól.
Északról Szlovákia, keletről Borsod-Abaúj-Zemplén megye, délkeletről Heves megye, délnyugatról pedig Pest megye határolja. Székhelye a "Nográdi völgyváros", az ország harmincadik és a régió harmadik legnépesebb települése, Salgótarján. De nevezetesebb települései közé tartozik a történelmi jelentőségű város, "a legbátrabb város" Balassagyarmat, a középkori kereskedőváros és arisztokrata székhely Szécsény, a mezőgazdaságilag jelentős Pásztó, illetve az UNESCO Világörökségi helyszínként szolgáló, a palóc kultúrát az utcáin viselő Hollókő. Gyakran nevezik a területet régiesen Palócország néven, mely hegyvidéki és dombos jelleget ölt, az Északi-középhegység és a Cserhát ölelésében.
A táj főként hegyvidéki és dombos jellegű, kiemelkednek a Cserhát, a Nógrádi-hegység és a Börzsöny hegység vonulatai. A megye északi határát az Ipoly folyó képezi, amely egyben természetes határvonalat jelent Magyarország és Szlovákia között. A másik két jelentős folyó, a Zagyva és a Tarna, a megye belsejében található völgyeken keresztül haladnak. A terület gazdag erdőségekben és hegyvidéki tájakban, több természetvédelmi terület és tájvédelmi körzet található a régióban. A változatos domborzat és a természeti környezet különlegessé teszi a megye földrajzát.
Történelme hosszú múltra tekint vissza, és már az ókorban is lakott terület volt. A honfoglalás idején a magyar törzsek is letelepedtek itt, a megye a középkorban pedig fontos katonai és kereskedelmi központtá vált. A 13. században Nógrád vármegyéje Bánk bán idején kiemelkedő szerepet kapott. A terület a Rákóczi-szabadságharc idején is jelentős szereplő volt, mivel a palócok és szlovákok keveredése etnikai és társadalmi feszültségeket eredményezett. A 18. század végére, a Habsburg-uralom alatt gazdaságilag stabilizálódott, főként a bányászat és a mezőgazdaság révén. A 19. században a vasútépítés és az iparosodás hozzájárult Salgótarján fejlődéséhez. Az első és második világháború után a megye gazdasága újjáépült, északi része átkerült Szlovákiához.
Nevének eredete A megye neve a szláv eredetű "Novgrad" szóból származik, amely "új várat" jelent. Ez a név a megye központjában található Nógrád várára utal, amely a középkorban jelentős szerepet játszott a térség védelmében és közigazgatásában. A vár neve először 1138-ban "Naugrad" formában, majd 1329-ben ismét "Naugrad" néven szerepelt írásos forrásokban. A vár körüli település és maga a megye is ezt a nevet örökítette meg, amely a szláv "Novohrad" (új vár) kifejezésből ered.
Címer középre|142x142px A megye címerének pajzsa álló, csücskös talpú, kék mezőjén zöld udvarban egy ezüstpáncélba öltözött vitéz áll, aki jobbra néz, és jobb kezében védő pallost tart, míg baljával enyhén megdőlt pajzsára támaszkodik, amelyen Magyarország címere látható. A címert aranyráma övezi, mely akantuszlevelekből formálódik, és rajta egy ötágú, drágakövekkel díszített, vörös bélésű aranykorona van. A címerében szereplő vitéz a terület harcias múltját szimbolizálja, amelyet ősidők óta különböző népek laktak. A szlávok által emelt földvár után a honfoglalók hódították meg, és a területet Szent István alapította. A megye a 13. századra nemesi vármegyévé vált, és számos kiváló nemzetség és család, mint a Pok, Kachich, Zách és Balassa is birtokolta. A török időkben fontos hadászati szerepe volt, és a 20. században a cseh intervenciós sereget is legyőzték itt. A vármegye címere már az 1551-es pecséten is szerepelt, és több változáson ment keresztül az idők során, mielőtt 1991-ben ismét visszaállították a területi önkormányzat által.
Földrajz Domborzat bélyegkép|274x274px|Nógrád vármegye domborzati térképe Területének nagy része hegy- és dombvidék. Északon Szlovákiával határos, természetes határa az Ipoly. Számos hegysége van: nyugaton a Börzsöny, délkeleten a Mátra, keleten a Heves–Borsodi-dombság határolja; északon a Karancs-Medves hegyvidéke teszi változatossá a tájat, míg a megye középső részét a Cserhát vonulatai töltik ki, amelyek észak és dél felé fokozatosan ellaposodnak.
A nógrádi táj jellegzetességét a Cserhát halomvidéke adja: vulkanikus eredetű, szétszórt hegycsoportok a köztük elterülő kisebb medencékkel, erdőfoltokkal. A Cserhát hegyei jellemzően nem magasabbak 400–500 méternél, de elég meredekek; a falvak nagyrészt a völgyekben fekszenek. A vármegye kistájai: Ipoly-völgy, Nógrádi-medence, Zagyva-völgy és a Medves-vidék.
A megye legmagasabb pontja a Mátrában található, a 960 méter magas Péter-hegyese, valamint a börzsönyi Csóványos (938 m), amely Pest megye határán helyezkedik el. A megye legmélyebb pontja az Ipoly mentén található, a szlovák–magyar határnál, Parassapuszta környékén.
Geológia A terület geológiai felépítése rendkívül változatos: andezit, riolit, bazalt, mészkő, dolomit és még sok egyéb kőzet fellelhető. Egykor jelentős barnakőszéntelepekkel is rendelkezett, napjainkra azonban a bányászat ennek nagy részét felemésztette.
Nógrád geológiai felépítése rendkívül változatos, amelyet különböző földtani korokban keletkezett kőzetek és formációk jellemeznek. A megye területén találkoznak az Északi-középhegység vonulatai, mint a Börzsöny, a Cserhát és a Mátra, valamint a Karancs–Medves vidéke. Ezek a hegységek és dombvidékek különböző geológiai folyamatok eredményeként alakultak ki.
Főbb geológiai egységek:
Miocén kori vulkanizmus: A miocén időszakban (kb. 23–5 millió évvel ezelőtt) intenzív vulkáni tevékenység zajlott a térségben. Ennek eredményeként andezites és riolitos kőzetek keletkeztek, amelyek ma is meghatározzák a táj arculatát. A Cserhát és a Mátra hegységekben található andezit rétegvulkánok, valamint a Karancs és a Medves vidékén előforduló bazaltos formációk mind ezen vulkanizmus nyomai. Oligocén és miocén üledékes kőzetek: A miocén időszakban a területet sekély tengerek borították, amelyekben homokkövek, agyagmárgák és slír rétegek rakódtak le. Ezek az üledékes kőzetek ma a megye dombvidéki részein találhatók meg, például a Nógrádi-medencében és a Cserhát lankáin. Pliocén kori bazalt vulkanizmus: A pliocén korban (kb. 5–2,6 millió évvel ezelőtt) újabb vulkáni tevékenység zajlott, amelynek során bazaltos lávafolyások alakultak ki. A Medves-fennsík Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkja, ahol a láva vastagsága helyenként eléri a 100 métert is. A Salgótarján környéki bazaltkúpok, mint a Salgó és a Kis-Salgó, szintén ezen időszak vulkanizmusának eredményei. Triász és eocén karbonátos kőzetek: A megye egyes részein, például a Börzsöny és a Cserhát nyugati peremén, triász és eocén korú mészkövek és dolomitok találhatók. Ezek a kőzetek egykori tengeri üledékekből származnak, és helyenként karsztos formakincseket, például barlangokat és víznyelőket hoztak létre.
Jelentős geológiai értékek:
Ipolytarnóci ősleletek: Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület világhírű lelőhely, ahol 17 millió éves megkövesedett fatörzsek, lábnyomok és növénymaradványok találhatók. A terület egykori vulkáni katasztrófa nyomait őrzi, amelynek során a vulkáni hamu konzerválta az itt található élőlények nyomait. Kazári riolittufa: Kazár közelében egyedülálló riolittufa felszín található, amelyet az erózió különleges formákká alakított. A fehér, puha kőzetben kialakult árkok és barázdák látványos geológiai képződmények.
Vízrajz A megye természetes vizekben szegény. Említésre méltó folyók: a Magyarországot és Szlovákiát elválasztó északi határfolyó, az Ipoly, valamint a Zagyva és a Galga.
Főbb folyók
Ipoly: Az Ipoly a megye északi határán húzódik, természetes határt képezve Magyarország és Szlovákia között. A folyó hossza mintegy 115 km a megye területén, és jelentős mellékvizei közé tartozik a Dobroda-, Ménes-, Szentlélek-, Fekete-víz, Lókos- és Derék-patak. Az Ipoly esése viszonylag csekély, árvizei általában a tavaszi hóolvadás és a nyár eleji csapadékmaximum idején jelentkeznek. Zagyva: A megye keleti részén található, hossza 157 km, és Zagyvaróna határában ered. Vízhozama kisebb, vízhálózata gyérebb, mint az Ipolyé. Jobbágyitól hirtelen áradásai ellen gátak övezik. Galga: A Galga Nográd délnyugati részén halad át, kisebb jelentőségű vízfolyás, amely a Cserhát dombvidékéről gyűjti össze vizeit.
Állóvizek A megye állóvizekben szegény, csak kisebb tavakkal rendelkezik, amelyek többsége mesterségesen kialakított vagy szabályozott. Ezek közül néhány jelentősebb:
Jenői-tó: 28 hektár területű tó Diósjenő közelében. Bánki-tó: 7 hektáros tó Bánk településen, amely kedvelt turisztikai célpont. Tolmácsi-tó: 7,5 hektár területű tó Tolmács mellett. Palotási-tározó: Palotás település közelében található víztározó. Kétbodonyi-víztározó: Kétbodony mellett elhelyezkedő tározó. Komra-völgyi tározó: A megye egyik jelentősebb víztározója. Hasznosi-tározó: Bátonyterenye közelében található tározó. Nyirjesi-tó: 8,5 hektáros tó a megye területén. Ludányhalászi-tó: 7,2 hektár területű tó Ludányhalászi mellett. Zagyvarónai-tó: 10 hektáros tó Zagyvaróna közelében. Mizserfa-Mátraszelei-tó: 12 hektár területű tó Mizserfa és Mátraszele között. Mizserfai-tó: 2,7 hektáros tó Mizserfa mellett. Kisterenyei-tó: Kisterenye közelében található tó. Maconkai-tározó: Bátonyterenye mellett elhelyezkedő tározó, amely népszerű horgászhely.
Ezek a tavak részben ivó- és ipari vízellátást szolgálnak, részben pedig horgászati és rekreációs célokat látnak el.
Élővilág, természetvédelem
A megye területének 40,3%-a erdővel borított, ami Magyarország erdeinek 18%-át teszi ki. Így az ország leginkább erdős tájéka. A leggyakoribb fafajták: tölgy, bükk, akác, gyertyán. A Cserhát hegység a nevét a hajdani cserfaerdőkről kapta, ezek mára megritkultak, eltűntek. A megye területének közel 7,5%-a élvez védelmet, ez több mint 18,5 ezer hektárt jelent.
Növényvilág A Cserhát hegység nevét a hajdani cserfaerdőkről kapta, bár ezek mára megritkultak. A változatos domborzat és éghajlati viszonyok különféle élőhelyeket hoztak létre, amelyek gazdag növényvilágnak adnak otthont.
Állatvilág Az erdőségek és vizes élőhelyek változatos állatvilágnak biztosítanak élőhelyet. A nagyobb emlősök közül megtalálható itt a szarvas, az őz, a vaddisznó és a róka. A madárvilág is gazdag; a ragadozómadarak közül például az egerészölyv és a héja is fellelhető. A vizes élőhelyek környékén különféle kétéltűek és hüllők is előfordulnak.
Természetvédelem Nógrád megye területének mintegy 7,5%-a áll természetvédelmi oltalom alatt, ami több mint 18,5 ezer hektárt jelent. Az országos jelentőségű védett természeti értékeket túlnyomórészt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, kisebb részben a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kezeli.
Jelentősebb természetvédelmi területek és látnivalók
Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület: Ez a terület világhírű őslénytani lelőhely, ahol mintegy 20 millió éves megkövesedett fatörzsek, cápafogak, levéllenyomatok és ősállati lábnyomok találhatók. A bemutatóhelyen szakképzett vezetők segítségével tehetünk izgalmas geológiai kirándulást egy ősvilági környezetbe. Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont: Salgótarján közelében található, magába foglalja az 1975-ben védetté nyilvánított Baglyas Bazalttömb helyi jelentőségű természetvédelmi területet. A látogatóközpontban régészeti és természeti kiállítások várják az érdeklődőket, valamint egy madármentő állomás is működik itt.
Jellemző földrajzi pontjai Szélső települések égtájak szerint: a megye legészakibb települése Ipolytarnóc (Salgótarjáni járás), a megye legdélibb települése Kálló (Pásztói járás),