250px|bélyegkép|Az Apátúr-ház (Xántus János Múzeum) Győr Magyarország legrégibb múltra visszatekintő városai közé sorolható, és egyike azoknak a városainknak, melyek kialakulásuktól fogva folyamatosan fontos szerepet töltenek be. Nem véletlenül ezen a ponton alakult ki itt a környező térség, a Kisalföld központja, ez a földrajzi adottságok kedvező együttállásának köszönhető. A római korban a provinciát védő castrum (vár) mellé polgárváros is települt. Az államalapítás idején püspökséget és ispánságot kapott. A török időben Bécset védő végvár volt. A 17-18. században az erőddé alakult középkori városmag átépülésével Magyarország egyik legszebb barokk városává vált. A 19. század végén ipari központtá fejlődött ki, és az akkor kivívott jelentős szerepet máig őrzi.
Várostelepítő tényezők
Győr a Kisalföld északi részén, annak vízrajzi csomópontjában fekszik, azon a ponton ahol a Bakony északi nyúlványa, a Sokoró hármas dombvonulata a Duna völgyéig leér. Győr a „folyók városa”-ként él a köztudatban, és nem véletlenül, itt éri el a Duna déli mellékágát, a Mosoni-Dunát a Rába és a Rábca, és itt ömlik a Rábába a Marcal is. A város életében a folyók mindig rendkívül fontosak voltak, ezzel indokolható az elnevezés jogossága. A város életében legfontosabb szerepe a Mosoni-Dunának volt, amin keresztül a főág 19. század végén történt szabályozása előtt a hajózás folyt, utóbbi ugyanis a sok zátony, és sziget miatt hajózásra korábban teljesen alkalmatlan volt. Győr így Európa egyik legfőbb vízi útja mentén feküdt, emellett azonban fontos szárazföldi utak is keresztezik itt egymást, ezen utak vezetése, és ezáltal az itteni csomópont kialakulása szintén a földrajzi adottságokon keresztül érthető meg. A Duna mentén haladó szárazföldi útvonal a déli oldalon jött létre, itt ugyanis kevesebb mellékfolyó ömlik belé, így kevesebb az akadály az utazók számára, a két legfontosabb mellékfolyó a déli oldalon a Rábca, és a Rába, melyek Győrnél egy helyen keresztezhetők.
A város kialakulásában fontos szerepe volt a folyók mentén létrejött hordalékkúpoknak, melyek részben teraszok, részben kisebb dombok formájában jelentkeznek. Győr történelmi városmagja a Rába és Duna találkozásnál lévő teraszon jött létre, melyet még a magasabb árvizek sem értek el, közvetlenül a torkolatnál a teraszra egy parti dűne rakódott, ez a mai Káptalandomb, ami alkalmasnak kínálkozott arra, hogy a Rába gázlóit őrizze, ezáltal egy vár építésére nyújtott ősidők óta helyet. Hasonló hordalékkúp található Nádorvárosban is, ez ma Kálvária-dombként ismert. Ezek a megtelepedésre alkalmas árvízmentes magas szintek újabb adottságként jelentek meg, és ezt a helyet a Kisalföld fővárosának helyéül kijelölték.
A városnak ez a helyzete egy fontos kereskedelmi központ kialakulást tette lehetővé, Győr így a Duna menti később ipari centrummá fejlődött kereskedővárosok sorába tartozik, rokonai európai viszonylatban Linz és Regensburg.
A városban kereszteződő fontos útvonalak háborúk idején újból és újból a hadak útjaivá váltak, mely egy olyan küzdelmekkel teli sorsot adott e városnak, melyhez hasonlót még a sok vészt megért magyar városok közt is keveset találunk. Győrnek így a kereskedelmi szerepe mellett a katonai jelentősége is kiemelkedő fontosságú volt, Kosztolányi költői megfogalmazását adta Győr ilyen irányú jelentőségének: „Győr, Kelet és Nyugat közt állj hazámba kedves őr”.
Ókor
A régészeti emlékek tanúbizonyságát adják annak, hogy mióta az ember megjelent a tájon, azóta Győr területét mindig benépesítette. A Radó-sziget melletti mederben talált koponyacsont a legrégibb ember jelenlétére utaló lelet a város területén, a mezolitikumból származik. A város körzetében először különböző nomád népek váltották egymást, majd a bronzkor idején az illírek alakítottak ki állandóbb lakóhelyeket, de e nép lakónegyedeinek földrajzi elhelyezkedéséről még nincsenek információink. Az első nagyobb település Kr. e. 500 körül alakult ki, lakói kelták voltak, akik a várost Arrabonának nevezték. E név rövidített formája máig használatban van a város német és szlovák neveként (Raab illetve Ráb).
A Kr. e. I. században római kereskedők költöztek Arrabonába. Kr. u. 10 körül a római hadsereg elfoglalta a Dunántúlt, létrehozva Pannonia provinciát. A Káptalandombon a Római Birodalom határvonalát őrző limes-rendszer egyik fontos erőssége jött létre, a domb körül pedig kialakult egy polgári település. A római uralom alatti mintegy négyszáz éves zavartalan fejlődés lehetővé tette, hogy a környék gazdasági és kulturális igényeit kielégítő központtá váljon. Arrabona a pannoniai úthálózat egyik fontos csomópontja lett, a későbbi fontos szárazföldi kereskedelmi útvonalak ekkor alakulnak ki. Ekkor érvényesültek először azok a földrajzi tényezők, melyek a települést egy széles térség kereskedelmi központjává emelték.
Bár a germán, majd hun törzsek támadásai miatt a rómaiak a 4. században lemondtak a területről, a város lakott maradt. A következő évszázadokban szlávok, avarok és frankok is éltek itt. Közülük az avarok uralma idején volt a legjelentősebb a város, akik a római castrum alapjain épült várukat, hatalmas árokkal vették körül. Egyik jelentős központjuknak számított Győr. Uralmukat épp itt törte meg Nagy Károly, a vár meghódításához a hatalmas árok betemetésére volt szükség. A települést az avarok gyűrű alakú sáncokkal vettek körül, egyesek ebből származtatják a város nevét, de ma már inkább elfogadott, hogy egy lovag nevéből ered, aki az első ispán is volt, és a vármegye nevét is adta.
Középkor 250px|balra|bélyegkép|Győr 1594-ben, Braun & Hogenberg metszete 250px|jobbra|bélyegkép|Győr, a székesegyház román kori apszisa 250px|jobbra|bélyegkép|Győr, a székesegyház gótikus oldalhajója 250px|jobbra|bélyegkép|A székesegyház gótikus szárnyában őrzött Szent László hermája 250px|jobbra|bélyegkép|Győr, Gutenberg tér, a püspökvár bejárata, az 1731-ben emelt Frigyláda szoborcsoport bélyegkép|250px|balra|Győr 1594-ben bélyegkép|250px|balra|A város visszafoglalása, 1598
A honfoglaló magyarok is felismerték a hely stratégiai fontosságot, így Győr a legkorábbi magyar városok közé tartozik. A város jelentőségére utal az a tény, hogy István a felnégyelt Koppány testének egyik darabját épp a győri vár kapujára tűzte ki. A Káptalandomb erősségét újjáépítik ebben a korban, mely az Árpád-korban Magyarország nyugati védőbástyájának szerepét tölti be a hódító német és cseh támadókkal szemben. Szent István a Káptalandombon várispánságot és püspökséget szervez, felépül a püspökök vára és a székesegyház első formájában. A Káptalandomb körül újra létrejön a polgári település, a „Civitas Capitularis” (Káptalan-Győr). Az Árpád-kori Győrnek volt egy másik települési magja, mely a mai Szeszgyár területén volt, és mivel az itt lakó népe hűbérura a király volt, „Civitas Regalisként” (Királyi Győr) volt ismert.
A város ismét fontos kereskedőhellyé fejlődött, a hainburgi vámszabályzat a győrieknek kedvezményeket biztosított. A tatárjárás súlyos károkat okoz Győrött is, a Káptalandomb mai úthálózata az ezt követő újjáépítés eredménye, ekkor épül fel első formájában a Püspökvár magját alkotó lakótorony. 1270-ben a várost ért cseh támadások révén a „Civitas Regalis” elpusztult, de a városnál sikerült megállítani a hódító hadakat. Mivel a város lakóinak komoly szerepük volt a győzelem kivívásában, V. István király elismerésül 1271-ben Győrnek fehérvári jogot adományozott, ezzel városi rangra emelte, az elpusztult Királyi Város lakóit a Káptalani Városba telepítette. Győr így a nyugatra irányuló kereskedelem kizárólagos irányítójává vált mintegy félszáz évre, ekkor izmosodott meg a város későbbi életében is oly fontos szerepet betöltő kereskedő polgárság.
A 13. században számos egyházi építkezés zajlott a városban. A középkori városmag (a mai Óváros) határain kívül szerzetesrendek telepedtek le, előbb a domonkosok, akik itt alapították első magyarországi kolostorukat, majd a középkor másik legfőbb városi szerzetesrendje, a ferencesek is letelepedtek a városban, jelentős épületegyütteseik a török időkben teljesen elpusztultak. A mai Nádorváros területén is több kisebb települési mag jött létre ebben az időben, ezek szintén templomok így a szent Adalberti prépostság, a johanniták, vagy a Benedek-rendiek kolostora köré szerveződtek, ezek az épületek a domonkos és ferences kolostorhoz hasonló sorsra jutottak.
Az Anjouk idején a Bécset kikerülő kereskedelmi utak kialakítását célzó gazdaságpolitika, melynek eredményeképp Sopron és Pozsony is árumegállító jogot kapott, a város kizárólagos kereskedelmi központ szerepét megszüntette. Mindamellett a már korábban megerősödött kereskedőréteg a változó körülmények között is jól megtalálta számításait, így a város fejlődése továbbra is jelentős maradt. A 14. században kialakul a Püspökvár jelenlegi földszinti része, megépül a kapualj az itteni gótikus ülőfülke-sorral. A 15. század legelején Hédervári János püspök a székesegyház déli oldalához építi a ma róla elnevezett gótikus kápolnát, mely a város egyik legjelentősebb máig fennmaradt középkori emlékének számít. Nagy Lajos király özvegye, Erzsébet királyné a lányával, Mária királynővel többször is Győrött keresett menedéket, a várat is megerősítette. Ekkora tehető Győr régi várának az utolsó megerősítése, ma ezek a várfalak maradtak ránk a Káptalandomb déli és keleti szegélyén a házak udvarában, ezeket láthatjuk a két Lépcső közben is. Erzsébet királyné és Mária királynő 1386. május 1-jén Győr mellett találkoztak Vencel német és cseh királlyal és megegyeztek Zsigmond férji jogainak helyreállításáról, amit anyósa, Erzsébet addig megtagadott tőle.
A város fejlődése a 15. század elején szenvedett jelentős törést, amikor 1403-ban Zsigmond hívei több más várral együtt Győrt is elfoglalták, ennek hatására az 1405-ös országgyűlésen Győr kiváltságait nem sokba vették, nem sorolták a tárnoki városok közé, amely révén a rivális Sopron és Pozsony mögé a második vonalba került vissza Győr. A várost valószínűleg felkereste Bertrandon de la Broquière utazó is.The Travels of Bertrandon de La Brocq́uière, to Palestine. 316. oldal; Wertner Mór 1915: Ki volt Regnier Pot? Turul 1915/3-4. Zsigmond lánya, Luxemburgi Erzsébet királyné 1442. november 25-én személyesen is találkozott egykori kérőjével és ekkori ellenfelével, I. Ulászlóval Győrött, és december 13-án békét kötöttek. A megegyezés értelmében Erzsébet fenntartotta a fiának, V. Lászlónak az ország kormányzására vonatkozó jogait, de Ulászló uralmát is elismerte, és Erzsébet idősebb lányát, Annát pedig eljegyezték Ulászlóval.
Mivel Erzsébet királyné III. Frigyes német-római császártól és a győri vár zsoldos kapitányától jelentős kölcsönt vett fel, ami a halála (1442. december 19.) után kiegyenlítetlen maradt, így a várőrség és kapitánya III. Frigyes kezére játszotta Győrt, a várost végül a győri püspök és káptalan vásárolta vissza, ezért a város polgárai ismét hűbéreseikké váltak. Ekkor szívós harcot kezdtek Győr kereskedői és iparosai, hogy a hűbéressé süllyedt város régi szabadságát visszaszerezzék, ez a harc csak háromszáz évvel később vezetett győzelemre.
1455-ben Hunyadi János vezetésével a győri ferences kolostorban tartottak országgyűlést, itt szavazták meg Kapisztrán János buzdító szavaira a török ellen felállítandó sereget, amelynek révén a jövő évben sikerült Nándorfehérvárnál megállítani a hódítókat, és ezzel egy időre elodázni az ország feje felől a török veszélyt.
Mátyás király többször járt Győrött, az ő idejében volt püspök a humanista műveltségű Nagylucsei Orbán, nevéhez fűződik a Püspökvár gótikus házi-kápolnájának megépítése.
16-18. század