A Dominikai Köztársaság (spanyolul República Dominicana; magyar turisztikai forrásokban sokszor – helytelenül – csak Dominika-ként utalnak rá) spanyol nyelvű ország a Karib-tengeren. A Hispaniola nevű sziget keleti részét foglalja el, nyugatról Haiti határolja.
Terület szerint (Kuba után) az Antillák második legnagyobb országa, népesség alapján a harmadik (Kuba és Haiti után). A karibi és közép-amerikai régióban a legnagyobb gazdasággal rendelkezik. A Karib-térség turisták által leglátogatottabb helye.
Kolumbusz Kristóf első útján, 1492-ben fedezte fel és hódította meg Hispaniola szigetét Spanyolország számára. Santo Domingo kolónia lett az első állandó európai település Amerikában, és az Újvilágban a spanyol gyarmati uralom első székhelye. Később Franciaország elfoglalta Hispaniola nyugati részét, amely 1804-ben, a forradalom után Haiti néven független állammá vált. A helyiek gyakran háborúztak a franciákkal, a spanyolokkal, a haitiakkal, majd polgárháborús időszak következett. Az Egyesült Államok 1916 és 1924 között megszállta az országot, majd 1930-tól Rafael Trujillo diktatúrája következett, 1961-es meggyilkolásáig. 1965-ben újabb polgárháború, majd Joaquín Balaguer autoriter uralma következett (1966–1978 és 1986–1996). 1978 óta a Köztársaság a képviseleti demokrácia felé fejlődött. Az utóbbi évtizedekben a Dominikai Köztársaság rendelkezett a nyugati félteke egyik leggyorsabban növekvő gazdaságával, az átlagos reál GDP növekedési üteme 1993 és 2018 között 5,3% volt.
Etimológia A sziget Guzmán Domonkosról, a katolikus egyház szentjéről és a domonkos-rend alapítójáról kapta a nevét. Ezt a nevet választotta Kolumbusz öccse, Bartolomé Colón, amikor a 15. század végén megalapította itt az első amerikai spanyol várost.
A történészek szerint három oka volt annak, hogy ezt a nevet választották. Az első ok az volt, hogy a várost Guzmán Domonkos ünnepén alapították; a második, hogy aznap vasárnap volt, a harmadik pedig, hogy a Kolumbusz fivérek apját is Domingónak hívták.
Ami a Domingo nevet illeti, az a latin Dominicus szóból származik, amely jelentése „az Úré” (azaz a „tulajdonos”).
1844-ben, amikor a területnek sikerült elszakadnia Haititől, az új államot „Dominikai Köztársaság”-nak (la República Dominicana) nevezték el.
Földrajza Az ország a Hispaniola-sziget keleti részén fekszik, amely a Nagy-Antillák második legnagyobb szigete. Északon az Atlanti-óceánnal, délen pedig a Karib-tengerrel határos. A szigeten nagyjából 2:1 arányban osztozik Haitivel; a két ország észak-déli határhossza .
Kuba után a második legnagyobb területű ország az Antillákon. A fővárosa és legnagyobb városa, Santo Domingo a déli parton található.
thumb|left|320px|Az ország domborzati képe thumb|370px|Az ország műholdas képe Domborzata thumb|200px|A Karib-tenger partja El Quemaíto közelében Az ország több hegylánccal rendelkezik: A legészakibb a Cordillera Septentrional ("Északi-Kordillera"), amely a haiti határ közelében fekvő Monte Cristi északnyugati parti városától a keleti Samaná-félszigetig terjed, az Atlanti-óceán partjaival párhuzamosan. A Cordillera Central ("Központi-Kordillera") Dominikai Köztársaság legmagasabb hegyvonulata. Fokozatosan dél felé hajlik, és a karibi tengerparton, Azua város közelében fejeződik be. A Cordillera középső részén található a Karib-térség négy legmagasabb csúcsa: Pico Duarte (3098 méter),CIA World Factbook La Pelona (3094 méter), La Rucilla (3049 méter) és Pico Yaque (2760 méter). Az ország délnyugati sarkában, a Cordillera Central-tól délre két másik hegylánc található: északabbra a Sierra de Neiba, délen a Sierra de Bahoruco. Utóbbi a Haitiban fekvő Massif de la Selle folytatása. Egyéb kisebb hegyláncok: a Cordillera Oriental ("Keleti-Kordillera"), a Sierra Martín García, a Sierra de Yamasá és a Sierra de Samaná.
A hegyláncok közötti völgyek nagyon különböznek abban, hogy mennyi csapadékot kapnak. A legtermékenyebb a Cibao-völgy a központi és az északi hegylánc között. Ez az ország fő mezőgazdasági vidéke. Szélesebb parti síkság csak a déli, karibi parton található a főváros, Santo Domingo környékén. Ezt eredetileg szavanna fedte, jelenleg a cukornádtermesztés fő tája.
Kevésbé termékeny a félszáraz San Juan-völgy, amely a Közép-Kordillerától délre fekszik és a Neiba-völgy, amely a Sierra de Neiba és a Sierra de Bahoruco között húzódik meg.
Szigetek Sok kis tengeri sziget található a dominikai területeken. A part közelében található két legnagyobb sziget: Saona délkeleten, Beata (Isla Beata) délnyugaton. A kisebb szigetek közé tartozik a Cayos Siete Hermanos, Isla Cabra, Cayo Jackson, Cayo Limón, Cayo Levantado, Cayo la Bocaina, Catalanita (Catalina), Cayo Pisaje és az Isla Alto Velo.
thumb|160px|A Bayaguana-vízesés az ország északkeleti részén
Vízrajza Négy nagyobb folyó vezeti le a hegyvidékek vizeit.
Yaque del Norte. A Cibao-völgy lefolyása, a Monte Cristi-öbölbe ömlik északnyugaton. Ez a Dominikai Köztársaság leghosszabb folyója. Yuna. A Samaná-öbölbe ömlik északkeleten. Yaque del Sur. Délen a Karib-tengerbe ömlik. Artibonito, nyugat felé Haitiba folyik. Hispaniola sziget leghosszabb folyója.
Legnagyobb tava az Enriquillo-tó. Ez sóstó, egy nagyon száraz, lefolyástalan medencében. A tenger szintje alatt 40 méterre van a tó szintje. Ez a karibi térség legmélyebb pontja.
A part mentén több helyen lagúnák alakultak ki. Legjelentősebb közülük az édesvízű Laguna de Rincón és a félsós vízű Laguna de Oviedo.
Éghajlata
Éghajlata trópusi monszun. Az átlaghőmérséklet egész évben egyenletes, az alacsonyan fekvő területeken 20–30 °C közötti. A legmagasabb hegyek csúcsán januárban előfordulhat éjszakai fagy is.
Az északi parton az esős évszak novembertől januárig tart. Az ország többi részén májustól novemberig tart; Május a legcsapadékosabb hónap. A száraz évszak novembertől áprilisig tart; a március a legszárazabb hónap.
Az átlagos éves csapadékmennyiség országosan , a Valle de Neiba egyes részein csak , míg a Cordillera Oriental hegységben átlagosan . Az ország legszárazabb része délnyugaton fekszik.
A trópusi viharok több mint 65 százaléka az ország déli részét sújtja, különösen a Hoya de Enriquillo mentén. A ciklonok szezonja június elejétől november végéig tart; néhány ciklon májusban és decemberben előfordul, de a legtöbb szeptemberben és októberben. A hurrikánok általában júliustól októberig fordulnak elő.
Élővilág, természetvédelem
A csapadék megoszlását követve a trópusi erdőtől a szavannán át a félsivatagig minden előfordul.
Az országban élő őshonos szárazföldi emlősfajok 90%-át a denevérek teszik ki.Burton K Lim and others, Phylogeography of Dominican Republic bats and implications for systematic relationships in the Neotropics, Journal of Mammalogy, Volume 98, Issue 4, 1 August 2017, Pages 986–993
A haiti határ közelében, az ország délnyugati részén található Enriquillo-tó ad otthont a legnagyobb amerikai (hegyesorrú) krokodil populációjának.
Szimbólumok A nyugat-indiai vagy kubai mahagóni (Swietenia mahagoni) az ország „nemzeti fája”. A bayahíbe rózsa (Leuenbergeria quisqueyana) a nemzeti virága. A pálmajáró (Dulus dominicus) az ország nemzeti madara.
Nemzeti parkjai Az ország nemzeti parkok kiterjedt hálózatával rendelkezik.
Természeti világörökségei A 2010-es években nincs a Dominikai Köztársaságban olyan természeti táj, amely rajta lenne az UNESCO világörökség-listáján.
Környezeti problémák A Santo Domingótól 19 kilométerre nyugatra fekvő Los Bajos de Hainát a Blacksmith Institute a világ tíz legszennyezettebb helye közé sorolta 2006 októberében az ólommérgezés miatt. Ebben a városban működött egy cella- és akkumulátor-újrahasznosító cég, amelyet 1999-ben be kellett zárni. A környékbeli gyerekek továbbra is magas ólomszinttel születnek.
Történelem Tainók Hispaniola szigetét egy arawak nyelvű nép, a tainók lakták, akik 600 körül érkeztek és kiszorították a korábbi lakókat. A tainók főnökeik vezetésével falvakban laktak. 1492-ben öt törzsfőnök uralma alatt éltek. E főnökök területei elkülönültek egymástól. Hispaniola szigetének 1492-es lakosságszámáról egészen eltérő becslések vannak, -től -ig. Főleg földművelésből és halászatból éltek, de jelentős volt a vadászat és gyűjtögetés szerepe.
Spanyol uralom thumb|Kolombusz és Hispaniola indiánjai Kolumbusz Kristóf első útján szállt partra a szigeten 1492. december 5-én. 19 nappal később a Santa Maria zátonyra futott; Kolumbusz 39 emberrel elhagyta azt és megalapította La Navidad települést.
A kezdeti békés kapcsolatok után a tainók ellenálltak a hódításnak. A spanyolok elleni harc egyik korai vezetője egy asszony, Anacaona volt. Férje egy másik terület főnöke, Caonabo volt. Mindketten elszántan harcoltak az európaiak ellen; végül Anacaonát elfogták a spanyolok és népe előtt nyilvánosan kivégezték. A tainók mára majdnem teljesen kihaltak, leginkább a fertőző betegségek miatt, amelyekkel szemben védtelenek voltak.
A legtöbb túlélő szökött rabszolgákkal házasodott össze. Utódaik a zambók. Az indián lakosság csökkenése késztette Károly királyt beavatkozásra, és importengedélyeket bocsátott ki afrikai rabszolgákra. Az afrikai eredetűek és a mulattok (feketék és fehérek leszármazottai) többségbe kerültek a szigeten. A meszticek (indiánok és európaiak leszármazottai) kulturálisan spanyolok, számban felülmúlják a tisztavérű spanyol eredetűeket.
1496-ban Kolumbusz Kristóf testvére, Bartolomé felépítette Hispaniola déli részén, a mai Santo Domingo helyén Nueva Isabela várost. Ez egyike volt a legkorábbi spanyol településeknek és az Újvilág első állandó európai települése. A spanyolok Hispaniola szigetén ültetvényes gazdálkodást folytattak. A sziget ugródeszkául szolgált az Antillák meghódításához, majd valamivel később a dél-amerikai szárazföld leigázásához. Santo Domingo gyarmat évtizedeken át az újvilági spanyol hatalom főhadiszállása volt. Az aztékok és inkák birodalmának meghódítása után Hispaniola fontossága hanyatlott a spanyolok szemében. Francia kalózok telepedtek le a sziget nyugati részén, és 1697-ben Spanyolország átadta Hispaniola sziget egy részét Franciaországnak. Ott fejlődött Saint-Domingue (mai Haiti) gazdag francia gyarmata, amelynek lakossága a 18. század végén négyszeresen múlta felül Santo Domingo spanyol gyarmat lakosságát.
Francia uralom 1795-ben a francia forradalmi háborúk egyik következményeként Spanyolország Santo Domingót átadta Franciaországnak. Akkoriban a nyugati részen élő rabszolgák Toussaint Louverture vezetésével fellázadtak a franciák ellen. 1801-ben Toussaint Louverture elfoglalta Santo Domingót a franciáktól és kiterjesztette hatalmát az egész szigetre. 1802-ben Napóleon sereget küldött. Toussaint Louverture-t elfogták és Franciaországba küldték. De utódai és a sárgaláz ismét kiverték a franciákat Haitiből és az független lett. 1808-ban Napóleon spanyolországi inváziója után Santo Domingóban élő kreolok (európai származásúak) ismét felkeltek a francia uralom ellen: Nagy-Britannia (Spanyolország szövetségese) és Haiti hathatós támogatásával helyreállították Santo Domingóban a spanyol uralmat.
Átmeneti függetlenség és Haiti uralma Tucatnyi évnyi rossz spanyol kormányzás és különböző csoportok elvetélt függetlenségi törekvései után José Núñez de Cáceres, aki korábban spanyol alkormányzó volt, kinyilvánította Haití Español (Spanyol Haiti) állam függetlenségét 1821. november 30-án, és kérte az új állam felvételét Simón Bolívar Nagy Kolumbiájába. De az új állam függetlensége rövid életű volt. Kilenc héttel később, 1822 februárjában megszállták a Jean-Pierre Boyer vezette haiti csapatok.