Horn Gyula János (Sashalom, 1932. július 5. – Budapest, 2013. június 19.) magyar politikus, közgazdász, a közgazdaság-tudományok kandidátusa, a Magyar Népköztársaság utolsó külügyminisztere, 1994 és 1998 között a harmadik magyar köztársaság harmadik miniszterelnöke.
Családja A Horn család harmadik gyermekeként született. Evangélikus vallásra kitért zsidó családból származott. Dédszülei: Horn Józsua, Weiss Hanna. Nagyszülei: Horn Salamon Károly vasúti mozdonytisztító, Blau Róza. Édesapja Horn Géza szállítómunkás, bútormunkás, édesanyja Csörnyei Anna gyári munkásnő volt. A Horn család Sashalmon a Nagyicce megállóhely és Sashalom megállóhely közötti Barakknak nevezett telepen élt szegényes körülmények között (a mai Sashalom, Lándzsa utca környéke). Heten voltak testvérek, Géza (Havas Szófia édesapja, Budapest, 1925. február 20. – Budapest, 1956. december 15.)Budapest IX. kerületi állami halotti anyakönyv 2157/1956. dokumentumfilm-rendező, Károly (1930–1946) fiatalon elhunyt, Tibor (1935), Sándor (1939–2014), Tamás (1942) és Dénes (1944) munkások.
1956 februárjában nősült, felesége Király Anna (1932–2024) statisztikus. Két gyermekük született: Anna (1956) és Gyula (1969).Parlamenti életrajz
Édesapját 1944-ben a Gestapo elhurcolta, és innen nem tért vissza. Bátyja Horn Géza filmrendező, aki 1956-ban tisztázatlan körülmények között hunyt el. (Horn Gyula állítása szerint testvérét forradalmárok meglincselték a Népligetben. Más állítások, tanúk és dokumentumok szerint azonban Horn Géza balesetben halt meg: elütötte egy szovjet teherautó.) Unokahúga (Horn Géza lánya) Havas Szófia, az MSZP volt országgyűlési képviselője.
Tanulmányai, pályakezdés Elemi iskolába Angyalföldön járt, de az ötödik osztály után már munkát kellett vállalnia. 1948-ban a dolgozók esti iskoláján tett szakérettségi vizsgát. Felsőfokú tanulmányait a Szovjetunióban végezte, 1954-ben a Rosztovi Közgazdasági és Pénzügyi Főiskolán szerzett diplomát. 1970-ben elvégezte a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Főiskoláját is. 1977-ben elnyerte a közgazdaságtudomány kandidátusa címet.
1954 és 1959 között a Pénzügyminisztérium főelőadója volt. 1954-től tagja volt a Magyar Dolgozók Pártjának.
Pályafutása Szerepe az 1956-os forradalomban 1956. október vége, november eleje között – állítása szerint – nemzetőr volt,Horn ezen állítása történészi viták tárgya, Gerencsér Zoltán valószínűbbnek tartja, hogy épp a Párt által a felkelők ellen szervezett üzemőrségek tagjaként szolgált; lásd: Hogyan védte a „törvényes rendet” Horn pufajkás osztaga? (HVG, 2007. július 6.) majd belépett a megalakuló Magyar Szocialista Munkáspártba. 1956 decemberétől 1957 júniusáig az MSZMP KB felkérésére a karhatalmi őrszolgálatnál, az úgynevezett pufajkásoknál volt állományban.
Horn Gyula filmrendező bátyját a család állítása, 444.hu, 2013 június 19. szerint a forradalom alatt fegyveres felkelők ölték meg, jóllehet halálának körülményei máig vitatottak, többek szerint egy szovjet jármű gázolta őt halálra.Javított kiadások, Válasz.hu, 2007. július 12.
1957-ben megkapta a Munkás-paraszt Hatalomért Emlékérmet, az „ellenforradalom” leverésében fontos szerepet játszó személyeknek járó magas kitüntetést.
A forradalom után 1959-ben került a Külügyminisztériumba, ahol először a szovjet főosztály munkatársa lett. 29 évesen 1961. március 1-jétől a szófiai magyar nagykövetség III. osztályú, gazdaságpolitikai titkára lett,Feitl István: Horn, a „renitens" diplomata – 1962, archivnet.hu majd 1963-tól 1969-ig Belgrádban teljesített külügyi szolgálatot. Nagykövetségi titkár, majd tanácsos lett. Ezután az MSZMP KB Külügyi Osztályára került, itt politikai munkatárs, konzultáns, illetve osztályvezető-helyettes (1969–1983), majd 1985-ig osztályvezető volt. Hamarosan már az MSZMP-n belüli reformszárny tagjaként, felvilágosult, gyakorlatias szakemberként tartották számon Magyarországon és külföldön egyaránt.
1985-ben visszatért a Külügyminisztériumba, ahol államtitkár lett. 1987–88-ban tagja volt a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának is. 1989-ben külügyminiszter lett a Németh Miklós vezette kormányban. Külügyminisztersége idején került sor a diplomáciai kapcsolatok felvételére Dél-Koreával, Izraellel, a Vatikánnal és a Dél-afrikai Köztársasággal.
A vasfüggöny lebontása 270px|bélyeg|Az osztrák külügyminiszter, Alois Mock és magyar kollégája, Horn Gyula 1989. június 27-i ünnepélyes vasfüggönybontásának emléktáblája a fertőrákosi páneurópai piknik helyszínén
Nyugati elismertségét elsősorban a keletnémet menekültek előtti 1989. szeptemberi határnyitás körül játszott szerepének köszönheti. Ő volt ugyanis az, aki 1989. június 27-én Alois Mock osztrák külügyminiszterrel együtt a televízió nyilvánossága előtt jelképesen átvágta az azt megelőző hónapokban felszámolt műszaki határzár („vasfüggöny”) erre a célra meghagyott mintegy tízméteres maradványát. Az eseményt a rendszerváltás folyamatának idején a Páneurópai Piknik néven hirdetették meg és utólag a vasfüggöny elbontásának látványos jelképévé vált.
Horn Gyula jelentette be azt is, hogy 1989. szeptember 11-től a magyar hatóságok átengedik a nyugati határon a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) azon állampolgárait, akiket Ausztria vízum nélkül hajlandó fogadni. A határ október 7-ig állt nyitva. A döntés bejelentésekor mintegy hatvanezer keletnémet volt Magyarországon. Ez a határnyitás jelentős mértékben járult hozzá a keletnémet rendszer bukásához és a későbbi német újraegyesítéshez.
Külügyminiszterként ő készítette elő és már 1990 március 10-én ő írta alá a magyar–szovjet csapatkivonási megállapodást. A rendszerváltás korának magyar politikusai közül, beleértve a polgári ellenzék képviselőit is, elsőként vetette fel Magyarország lehetséges NATO-tagságának témáját, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás ügyét.
A rendszerváltás után 1989-ben az MSZP egyik alapítója volt, októbertől az MSZP Országos Elnökségének tagja, 1990 májusától 1998 szeptemberéig a párt elnöke volt.
1990-től 2010-ig volt tagja az Országgyűlésnek, 2007 szeptemberétől azonban, betegsége miatt, nem vett részt a parlament munkájában. 1990 májusától 1993. januári lemondásáig az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke is volt.
1990–1995 között, öt éven át volt tagja a Svéd Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) igazgatótanácsának. 1996 és 2003 között a Szocialista Internacionálé kelet-európai alelnöke volt.
Horn-kormány
1994. július 15-én a választásokon nagy többséggel győztes MSZP vezetőjeként az Országgyűlés miniszterelnökké választotta, s e tisztséget 1998. július 6-ig látta el. A Horn-kormány fogadta el és hajtotta végre a gazdaság stabilizálása érdekében a Bokros Lajos akkori pénzügyminiszterről elnevezett Bokros-csomagot, amelynek révén Magyarország elkerülte a fenyegető pénzügyi csődöt és az ország gazdasága viszonylag rövid időn belül növekedési pályára állt. Az ellenzék élesen bírálta a csomagot azzal, hogy a magyar társadalomnak indokolatlanul súlyos árat kellett fizetnie a gazdasági korrekcióért.
270px|bélyeg|Horn Gyula egy németországi fogadáson
1998-tól 1998-ban elvesztette a választást a Fidesszel és vezetőjével, Orbán Viktorral szemben. A választási vereséget követően 1998 szeptemberében, az MSZP VI. kongresszusán lemondott pártelnöki tisztéről.
2002-ben Medgyessy Péter akkori miniszterelnök kinevezte Horn Gyulát a miniszterelnök Európai Uniós különmegbízottjának. 2004-ben az MSZP Európai Parlamenti választási listájának 2. helyén volt, de még a szavazás előtt bejelentette, hogy nem vállalja a képviselőséget.
Betegsége és halála 270px|bélyegkép|Horn Gyula temetése 270px|bélyegkép|Politikusok tiszteletadása 270px|bélyegkép|Horn Gyula emléktáblája az egykori újlipótvárosi lakhelyén, a Budapest XIII. ker., Újpesti rakpart 11. sz. alatt 270px|bélyegkép|Horn Gyula szobra az angyalföldi Gyermek téren
2007. szeptember 16-án kórházba került, ahol öntudatát vesztette. Ezután az Honvédkórházban ápolták, a nyilvánosság kizárásával. Hosszan elhúzódó betegséget követően 2013. június 19-én, életének 81. évében hunyt el. Július 8-án temették el a Fiumei úti sírkertben, a szertartáson részt vettek a harmadik Magyar Köztársaság korábbi államfői és miniszterelnökei, Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Hans-Dietrich Genscher korábbi nyugatnémet külügyminiszter.
Nézetei 1956-ról 1989. február 10-én az MSZMP központi bizottsági ülésén mentegette azokat, akik '56-ban a szovjetek és Kádár János oldalára álltak: „Nem is szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, azokban, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel.”
Az 1956-os forradalom 50. évfordulóján nagy vihart kavart és Sólyom László köztársasági elnök nyílt bírálatát is kiváltotta a német Die Welt folyóiratnak adott Horn-interjú, amelyben a politikus védelmébe vette saját 1956-os szerepét, azt állítva, hogy a forradalom leverésében közreműködő karhatalmi egységekben a törvényes rendet védte, a forradalom idején kiszabadult bűnözőkkel szemben. 2007. július 4-én erre az interjúra és Horn 1956-os szerepére hivatkozva Sólyom visszautasította Gyurcsány Ferenc kormányfő javaslatát, hogy 75. születésnapja alkalmából a legmagasabb állami kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje polgári tagozatát adományozza Hornnak. „Nem kaphatja meg Horn Gyula ugyanazt a kitüntetést, amit Király Béla megkapott” – írta a kormányfőhöz intézett válaszlevelében Sólyom.Sólyom László köztársasági elnök levele Horn kitüntetésének megtagadásáról (Köztársaság Elnöki Hivatal, VII-2/2576-1/2007.) Egy újabb Die Welt interjúban születésnapja előtt Horn megerősítette, amit korábban mondott 1956-ról, azt állította, a pufajkások „közönséges bűnözőkkel” szemben léptek fel rendfenntartó céllal, ugyanakkor védelmébe vette a Rákosi-rendszer szociális vívmányait és Kádár Jánost.Horn: A karhatalmistáknak nagyon fontos szerepük volt (Index.hu, 2007. július 5.)
A Horn, illetve a 75. születésnapján részt vevő Mihail Gorbacsov által 1956-ról hangoztatott nézetektől közleményben határolta el magát a Szabad Demokraták Szövetsége.Magyarország nem építhető kádárista alapokra (SZDSZ, 2007. július 8.) Az ünnepséget szervező Magyar Szocialista Párt csak Gorbacsov egyes kijelentéseitől határolódott el.
Díjai, elismerései Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1957) Munka Érdemrend arany fokozata (1979) Szocialista Magyarországért érdemrend (1984) Nemzetközi Károly-díj (Aachen, 1990) A német Stresemann Társaság aranyérme (1990) A német újraegyesítés elősegítéséért 1991-ben Solingen városa, Éles Penge díj 1992-ben Bonn városa a német szabadkőművesek humanitárius nagydíját adományozta számára. A német ARD Televízió XXVI. Arany Európa-díja (1994) 1995-ben Kassel városában a Prisma polgári díjat vehette át a német egység megteremtése érdekében vállalt szolgálataiért. 1999-ben az Origo, az RTL Klub, a Népszava és a Színes RTV "2000 magyar" címmel rendezett közönségszavazásán a kortárs magyarok között a második legnépszerűbb helyet szerezte meg. 2002-ben az Öt Lyra Zene és Tánc Olympia Alapítvány által létrehozott Béke Inter-Lyra-díjat kapta meg. 2003-ban Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Külpolitikai Társaság a Népek Közötti Megértés Díját adományozta neki. 2004-ben a XIII. kerület díszpolgára 2005-ben kitüntették a bajorországi Memmingen-ben Szabadság-díjjal a német újraegyesítésben játszott szerepéért Bad Iburg-ban Bátorság-díjjal a hidegháború fejezetének lezárásában szerzett érdemeiért. Ugyanekkor ítélték neki az ausztriai Nagy Arany Érdemrend a Szalaggal az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért kitüntetést. 2010-ben a 60 európai civilszervezetet tömörítő Solidar hálózat az Ezüst Rózsa-díjjal tüntette ki.