bélyeg|263px|Kisfaludy Károly szobra a Magyar Nemzeti Múzeum kertjében (Ferenczy István alkotása, 1836) A Kisfaludy Társaság (korabeli helyesírással Kisfaludy-Társaság) Kisfaludy Károly barátai és írótársai által 1836-ban Pesten alapított társaság, amelynek célja kezdetben a költő összes művének kiadása és emlékművének felállítása volt. A társaság Kisfaludy halála után fontos irányítója lett az irodalmi ízlés fejlesztésének, s a hazai szépirodalom támogatásának. A 19. században havonkénti felolvasó ülései az irodalmi élet legfontosabb eseményei közé tartoztak. A társaságot 1952-ben feloszlatták, működése megszűnt.
Története A 19. század első felének nagy írói és irodalmárai hozták létre a társaságot, s nem merült ki Kisfaludy Károly műveinek kiadásában és emlékszobrának felállításában, sokat tettek a magyar irodalom fejlesztése és terjesztése érdekében. Felfedezték Arany János költészetét, majd Arany már maga is bekerülvén a Kisfaludy Társaságba, Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásának útjait egyengette.
Pályázataik nemcsak szépirodalmi, hanem irodalomelméleti alkotások létrehozására is ösztönöztek. Ellenezték, hogy az irodalmi gondolkodást befolyásolja a politika. Modern irodalmi témákat vetettek fel az 1840-es években, például a dráma korszerű értelmezése, a regény és a dráma különbsége, a népiesség kérdése az irodalomban. Hamarosan lapokat, könyvsorozatokat indítottak.
A Kisfaludy Társaság ÉvlapjaitA K.T. Évlapjainak digitalizált kötetei a REAL-J-ben 1840–1846 között, majd 1860-tól 1940-ig jelentették meg. Közreadták benne például Arisztotelész, Horatius, Boileau, Alexander Pope egyes elméleti munkáit. 1846-ban megindították Hellén könyvtár című könyvsorozatukat, amelyben Aesopus meséit, Püthagorasz és más klasszikus szerzők műveit jelentették meg. Nemzeti könyvtár és Külföldi regénytár címeken is indítottak könyvsorozatokat.
Ösztönöztek a népköltészeti anyag gyűjtésére, igen jelentős a Magyar Népköltési Gyűjtemény című 14 kötetben kiadott sorozatuk, amelyet az 1872-től 1924-ig terjedő időszakban adtak közre.
Gyulai Pál konzervatív vezetése alatt a társaság szembekerült a 19–20. század fordulóján kibontakozó, később a Nyugat körül csoportosuló modern magyar irodalmi irányzat irodalomszemléletével, velük ellentétben az akadémizmust képviselte (lásd pl. Berzeviczy Albert vs. Babits Mihály: „A kettészakadt irodalom”). Innentől végig e változó intenzitású szembenállás egyik pólusa volt a társaság. 1952-ben oszlatták fel.
Alapító tagjai Bajza József Bártfay László Czuczor Gergely Dessewffy Aurél Fáy András Helmeczy Mihály Joannovics György Jósika Miklós Királyi Pál Kovács Pál orvos, drámaíró (1808–1886) Kölcsey Ferenc (Stettner) Zádor György Szenvey József Szontagh Gusztáv Toldy Ferenc Tomori Anasztáz Vörösmarty Mihály
Vezetői
Elnök Hivatali ideje Megjegyzés Fáy András 1837 – 1841 Igazgató.Vörösmarty Mihály 1841 – 1860 Igazgató, 1860-tól másodelnök. Arany János 1860 – 1867 Igazgató. Eötvös József 1861 – 1867 Az első elnök. Kemény Zsigmond 1867 – 1876 Lukács Móric 1876 – 1879 Gyulai Pál 1879 – 1899 Beöthy Zsolt 1900 – 1922 1879-től titkár. Berzeviczy Albert 1923 – 1936
Pályadíjak A Kisfaludy munkáinak kiadása után megmaradt pénzből költői pályadíjakat tűztek ki, amelyek idővel országos jelentőségűvé váltak. Ennek keretében nyert pályadíjat például Arany János 1846-ban Az elveszett alkotmány című komikus eposzával, 1847-ben pedig Toldi című elbeszélő költeményével.
Ismert tagjai
Jegyzetek
Irodalom Fischer Vilmos: A Kisfaludy Társaság története a szabadságharcig, k. n., Budapest, 1928. (szerk.) Kéky Lajos: A százéves Kisfaludy Társaság, Franklin-Társulat, Budapest, 1936.
Források
További információk A Kisfaludy-Társaság. Vasárnapi Ujság 1897. 23. szám 361-368. old. Beszéd, mellyel a Kisfaludy-Társaság első köz ülését 1838. febr. 6-kán megnyitotta Fáy András. In: A Kisfaludy-Társaság Évlapjai. Első kötet. Buda, 1841. 27-30. old.
Kategória:Magyar irodalmi társaságok Kategória:Az 1830-as években alapított szervezetek