A Körös–Maros Köze vagy Maros–Körös köze Magyarország délkeleti területén, az Alföld nevű nagytájunk délkeleti részén található. Legnagyobb része Békés vármegye területén helyezkedik el, de kisebb részek átnyúlnak Csongrád-Csanád (Csongrádi-sík) és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területére is.

Fekvése Határai északkeletről a Berettyó–Körös-vidék, illetve a Kettős-Körös, északról a Nagykunság, pontosabban a Hármas-Körös, nyugatról pedig a Kiskunság középtáj, pontosabban a Tisza, délről a Maros és a magyar-román országhatár határolja, keletről szintén a magyar-román határ.

A középtáj területe 5150 km² (ez az ország 5,65%-a) és 88 település (2,79% az összes településhez viszonyítva) található itt. Megfigyelhető, hogy az Alföld ezen vidékén a tanyavilág, óriásfalu és kisvárosi településegyüttes dominál.

A táj felosztása A Tisza, Maros, Hármas-Körös, Fekete-Körös és a Fehér-Körös által közrefogott, a folyók által kialakított, tökéletes síksággá feltöltött kistáj sokáig érintetlen vízivilág volt, ma már a területet teljesen lecsapolták. Két nagyobb egységre osztjuk fel a tájat és ezeken belül oszthatjuk kisebb részegységekre:

I.: Békés-Csanádi-hát: I.a.: Csanádi-hát I.b.: Békési-hát II. Békés-Csongrádi-sík: II.a.: Békési-sík II.b.: Csongrádi-sík II.c.: Körösszög

Kutatástörténet A kistájjal nem sok kutató foglalkozott behatóan. Az Alföldet egységként kezelték, vagy rövid fejezetekben szóltak róla néhány szót. Közülük néhányan felsorolásszinten: Bulla Béla, Molnár Béla, Somogyi Sándor, Rónai András, Prinz Gyula, és Frisnyák Sándor. Borsy Zoltán tanulmányt írt "Az Alföld hordalékkúpjainak fejlődéstörténete" címmel, de máskor is foglalkozott Alföld-kutatással.

Meg kell említeni még Szederkényi Tibort, aki a kőolaj, illetve földgáz utáni kutatások során végzett geológiai kutatásokat. Társadalomföldrajzi szempontból több jelentős tanulmányt irt Dövényi Zoltán és Tóth József a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből.

Földtörténet, geológia

A Tisza–Dácia-lemeztömbhöz tartozik, azon belül is egy kisebb egységhez, az Alföld délkeleti részén húzódó Békési Kristályospala komplexumhoz (kisebb és töredékes perm-mezozóos üledéksávokkal, valamint északi szegélyén – egy feltolódási frontot jelölő – Békési vonallal).

Az Ópaleozoikum idején az Alföld erősen lepusztult – nagyobbrészt proterozóos eredetű – kristályos aljzatában lehetnek ópaleozóos eredetű képződmények.

A Karbon időszakában (365-290 millió év) jelentős változások következtek be az ősföldrajzi viszonyokban. Legjelentősebb: Gondwana és Laurázsia ütközésével fellépő kompressziós fázisok során felgyűrődött a variszkuszi hegységrendszer. A variszkuszi hegységképződés számos hatása kimutatható Magyarország területén is, hisz ennek következtében a metamorfózist és szerkezetátalakulást gránitosodás, majd kiemelkedés és lepusztulás követte. A Békési Kristályospala komplexumot 330-350 millió éve gránitosodás következett be (Battonyai gránit)

A Perm (290-250 millió év) idején tágulásos szerkezetalakulás a meghatározó, amely árkos süllyedékek kialakulásában és vulkanizmusban nyilvánult meg. (Gyürüfüi riolit)

A mezozoikumban nem történt jelentős változás, a terület kiemelt helyzetben lévő, pusztuló térszint képzett.

A harmadidőszak elején a terület szintén kiemelt, pusztuló térszín volt.

A Bádeni emeletben jelentős változások következtek be. Előrenyomult és a korábbiaknál jóval nagyobb területeket öntött el a Pannon-tenger. Vastag összletei ismertek a Makói-árokban. A Bádeni emelet második felében már az Alföldön denudációs térszínt képezett a Békési kristályos szárazulat.

A Pannon-tenger teljesen elborította az Alföldet a felsőpannon (ponthusi emelet) elején. Az üledékek nagy vastagságot érnek el, előfordul 4500 méter is. (Makói-árok). E tekintélyes rétegsor szakaszosan süllyedés révén halmozódott fel.

A pannon képződmények több, gazdaságilag hasznosítható nyersanyagot és energiahordozót tartalmaznak. Üledékes kőzetei az építőipar fontos nyersanyagaként szolgálnak (agyag, homok, kavics) kőolaj- és földgázmezők (Szeged környéke, Pusztaföldvár, Orosháza, Tótkomlós) is kapcsolódnak ezekhez a képződményekhez. Termálvizeink nagy részét szintén pannon üledékek tárolják.

A Pannon-beltó a pliocén (5,4-2,4 millió év) elejére teljesen feltöltődött, ill. kiszáradt, s helyét a medence egész területén folyóvízi síkság foglalta el. Kisebb tavak – a pannon-pliocén határán bekövetkező tektonikus mozgások- helyi süllyedékek létezhettek.

A Pleisztocénben az Alföld egész része süllyedő térszínt képezett. A legmélyebb medencékben –így a Dél-Alföldi is – 400-700 méter vastagságú pleisztocén rétegsor halmozódott fel.

A würm elején a Maros bevágódott a hordalékkúpjának csúcsrészébe, de előtérében tovább folyt a feltöltés.

Futóhomokmozgás legjelentősebb időszaka 27 000 – 20 000 év közé tehető érintette a Maros hordalékkúp központi részét is. A homokmozgás mintegy 20 000 évvel ezelőtt egy kisebb klímajavulás (enyhébb, nedvesebb lett) következtében mérséklődött. Ez lehetővé tette – főleg a hordalékkúpok alacsonyabb, nedvesebb térszínein – a dúsabb sztyeppnövényzet kialakulását, amely lassan megkötötte a mozgó homok jelentős részét, és felszínükön megkezdődött a hullópor felhalmozódása.

A leülepedett porból a periglaciális éghajlaton lösz keletkezett. Az Alföldi területeken több finomszemű folyóvíz hordalék rakódott le, mint hullópor. Ebből keletkeztek az ártéri löszök, ártéri löszszerű üledékek (infúziós vagy fluviális löszök).

A késő glaciális időszakának éghajlati változásai jelentős módosulásokat hoztak a felszínfejlődés irányában. Beindult egy éghajlatjavulás (enyhébb, nedvesebb lett) ami azzal a következménnyel járt, hogy – a növényzet záródásával – a homokmozgás egyre kisebb területre szorult vissza. A homokfelszíneken megindult a talajképződés is. (Bölling interstadiális). A Maros még a holocén folyamán is változtatta futásirányát. A mai medre egészen fiatal.

Antropogén hatások A negyedkor folyamán az Alföld egésze süllyedő-feltöltődő térszín volt. Mintegy 20-20 ezer km²-nyi területet tettek ki az erősen süllyedő (>300 méter vastag üledéköszlettel), illetve a közepesen süllyedő (300-150 méter vastag üledéköszlettel) térszínek. Árvizek alkalmával hatalmas területek kerültek évről évre víz alá. A gátak megépítésével a közepesen süllyedő felszíneken gyakorlatilag megszűnt a folyóvízi akkumuláció, és az erősen süllyedő területek 85%-a is mentesült az árvizektől. A mai ország területre eső egykori ártérből összesen 23 600 km²-t védenek gátak, s a hullámtér mindössze 1500 km².

Kistáji jellemzők Csanádi-hát (400 km²) Legkeletibb része a középtájnak amely a középtáj 7,8%-a. Területén 7 darab település található. Említésre méltó Battonya, Kunágota és Mezőkovácsháza. A kistáj 97 és 104 méter közötti tengerszint feletti magasságú lösziszappal fedett hordalékkúp-síkság. Orográfiai domborzattípusát tekintve alacsony ármentes síkság, amely enyhén dél-délnyugatnak lejt. A felszíneken a partidűne-vonulatok és az északnyugat-délkeleti tengelyű egykori folyóágak, fattyúágak gazdag forma együttest alkotnak. A nagyobb dűnék közötti részek, illetve a mélyebb fekvésű kiterjedtebb laposok rossz lefolyásúak. A felszínt – a nyugati rész elgátolt laposainak kivételével – mindenütt infúziós lösz, homokos lösz fedi. Alacsony potenciális szeizmicitású terület (6º MS alatt). Nyersanyag előfordulásai közül a battonyai téglaagyag (1 M m³) emelhető ki.

Békési-hát (1300 km²) A Körös–Maros köze közép-keleti részén helyezkedik el. A középtáj 25,2%-át foglalja magában, 29 darab településsel. Jelentősebbek: Gyopárosfürdő (Orosháza), Lőkösháza, Újkígyós, Pusztaföldvár, Medgyesegyháza és Kevermes. A kistáj 83 és 105 méter közötti tengerszint feletti magasságú, enyhén nyugat-északnyugat felé lejtő, változatos folyóvízi és szélhordta üledékekkel fedett hordalékkúp-síkság. Átlagos relatív relief 2,5 m/km². Felszíni formái folyóvízi és eolikus folyamatokkal keletkeztek. A kistáj keletről nyugati irányba általában finomodó felszín közeli üledékeit vékony pleisztocén végi holocén kori infúziós lösz, illetve lösziszap borítja. A hordalékkúp kavicsos összletének vastagsága kelet-délkeleten 8-10 méter. Helyenként másodlagos, áthalmozott, szélhordta homok fedi a felszínt. Potenciális szeizmicitása 6º MS alatti.

Békési-sík (1250 km²) A középtáj (24,3%-a) északi részén helyezkedik el, Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén, 18 darab településsel amelyek közül jelentősebb: Békéscsaba, Gyomaendrőd, Murony, Kondoros, Mezőberény, Szarvas. 83 és 92 méter közötti tengerszint feletti magasságú, infúziós lösszel és agyaggal fedett, jelenleg magas ártéri szintben elhelyezkedő marosi hordalékkúpsíkság peremi része. Kis átlagos relatív reliefű (2–3 m/km²), északnyugaton 5 m/km² feletti. A felszíni infúziós löszös, ártéri iszapos, agyagos üledékek a marosi, illetve a körösi hordalékkúpok peremi zónájához tartoznak, illetve azok közén rakódtak le. Ezekhez az üledékekhez jelentős hasznosítható nyersanyag előfordulások kapcsolódnak: cserép- és vázkerámiai agyag (Békéscsaba 11 M m³), téglaagyag (Mezőberény 6,5 M m³, Gyoma 0,5 M m³), falazó és vakoló homok (Kondoros, Endrőd, Csárdaszállás, Kamut, Örménykút).

Csongrádi-sík (1800 km²) Békés és Csongrád-Csanád vármegye területén helyezkedik el. A középtáj 35%-a, annak nyugati és délnyugati részén található. 29 darab település helyezkedik el itt, jelentősebbek: Ambrózfalva, Tótkomlós, Makó, Hódmezővásárhely, Mezőhegyes, Fábiánsebestyén, Székkutas. A kistáj 80 és 101 méter közötti tengerszint feletti magasságú, enyhén a Tisza-völgy irányába lejtő, a marosi hordalékkúphoz kapcsolódó tökéletes síkság. Orográfiai domborzattípusát tekintve rendkívül kis reliefű (1 m/km² alatti a jellemző érték), alacsony ármentes síkság, ami rossz lefolyású mélyedések tagolnak. A marosi hordalékkúp nyugati zónája a Tisza és Maros áradásai által kialakított holocén felszín. A felszíni formák egyveretűek, változatosságot a lösziszapos felszín szikes agyaggal kitöltött erodált mélyedései és a Száraz-érhez kapcsolódó, különböző feltöltöttségi állapotban levő morotvák, morotvaroncsok jelentenek. Az agyagos, iszapos felszín közeli üledékeket keletről nyugatra egyre vastagodó infúziós (ártéri) lösztakaró fedi. Potenciálisan aszeizmikusnak tekinthető (6º-nál kisebb MS értékű) terület.

Körösszög (400 km²) Békés, Csongrád-Csanád és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területén helyezkedik el. A középtáj 7,8%-a. Településeinek száma: 6 darab, ezek közül jelentősebb: Békésszentandrás, Öcsöd, Kunszentmárton. A kistáj 80 és 96 méter közötti tengerszint feletti magasságú, a Hármas-Körös völgyétől a marosi hordalékkúp felé enyhén emelkedő alacsony, ármentes síkság. A felszínt morotvák, elhagyott folyómedrek kusza hálózata tagolja, gyakoriak a 3-4 méter magas kunhalmok. A belvízveszélyes, rossz lefolyású alacsony síksági részek helyenként folyóhátakkal elgátoltak. Szerkezeti-morfológiai szempontból a kistáj egy fiatal (holocén) süllyedékterületre és egy idősebb, folyószabdalta pleisztocén végi (würm) peremvidékre tagolható. Az elsőn a Körösök völgyrendszere, illetve ezek feltöltődése a jellemző. A felszín közeli iszapos-agyagos üledékeket gyakran vékony infúziós löszköpeny fedi. Homok az egykori folyógátak parti dűnéihez kapcsolódva a felszín körülbelül 8%-án fordul elő. Gyenge szeizmicitású terület (6º Ms).

Klíma

Csanádi-hát: A napfénytartalom évi összege kevéssel haladja meg a 2000 órát, nyáron a napsütéses órák száma 820 körül van, a téli napsütés pedig kevéssel 190 óra fölötti. Az évi középhőmérséklet: 10.6 °C, a vegetációs időszak átlaghőmérséklete 17,1-17,3 °C. A fagymentes időszak körülbelül 194 napig tart. Az évi csapadékösszeg 600 mm körül van, a vegetációs időszaki átlag körülbelül 350 mm. A 24 óra alatt lehullott csapadékmaximum 71 mm, Battonyán mérték. Uralkodó szél Északi, de gyakori a déli, délkeleti szél. Ariditási index: 1,17 körül. Ezek után az éghajlata mérsékelten meleg - mérsékelten száraz.