A szomáliai polgárháború az afrikai Szomáliában dúló háború 1991 óta.
Előzmények bélyegkép|jobbra|250px|Szomália politikai megosztottsága 2017 júliusában. Az ábrán feltüntettük az egyes klánok területeit
Szomália belső viszonyai 1991 óta anarchiával jellemezhetőek. Az 1980-as évektől megerősödtek azok a regionális klánokon alapuló csoportosulások, melyek Sziad Barré diktátor vesztes etiópiai háborújában regionális hatalmuk kiépítésének lehetőségét látták. Véres küzdelmek után sikerült a diktátor hatalmát megdönteni, de az ellene összefogó hadurak az 1990-es évektől egymás ellen fordultak, és hatalmi játszmáik újabb háborús éveket hoztak az ország lakosságának. A vezető hadurak sűrűn változó szövetségekbe tömörülve próbálták befolyásukat egymás ellenében kiépíteni.
A nemzetközi diplomácia törekvése egy központi kormány megalakítására nemcsak az érdekkonfliktusok miatt hiúsult meg eddig. Fontos tényező a stabilitás megteremtésének kudarcában, a törzsi, kláni szerveződéseknek a kiemelkedő szerepe, és az ezek felett álló központi „állam” tradíciójának hiánya, amit fokozott Barre megosztó politikája. Mindezek ellenére megfigyelhető egy stabilizáló tendencia, mely az országon belüli autonóm területek létrejöttében nyilvánul meg. Ezen területek élén a polgárháború során tartós befolyást szerzett klánok és hadurak állnak, és napjainkban ezek tekinthetőek a politikai hatalom tényleges centrumainak.
A konfliktus szereplői Az egyes területek klánjai A főbb klánterületek a következők:
Szomáliföld Az első terület mely kinyilvánította a szuverenitását az Szomáliföld, Szomália északi része, a korábbi brit kolónia. A területen befolyásos Isaaq klán 1981-ben Londonban megalapította a Somali National Movement (SNM) nevű mozgalmat, mely etióp támogatással küzdött Barre ellen 1981-től. A szomáliföldi háború válaszul Barre népirtásba kezdett.In the Valley of Death: Somaliland’s Forgotten Genocide (The Nation)
A szomáliföldi ellenállás végül hatalmas áldozatok árán győzelmet aratott, melynek eredményeként 1991. május 18-án kiáltották ki függetlenségüket, amelyet máig nem ismert el egyetlen nemzetközi szerv sem. Politikai stabilitásukat egy törzsi hagyományokat figyelembe vevő, és ezekre nyugati intézményi struktúrákat alkalmazó berendezkedéssel teremtették meg. Viszonylagos nyugalom jellemzi a szakadár államot, igaz a partjaik környékén rendszeres kalózkodáson nem tud a központi kormányzat felülkerekedni, de ennél talán nagyobb probléma az ország számára a Szomália szomszédos tartományaival lezáratlan területi vita. A polgárháború későbbi történéseiből, és a most is zajló konfliktusból kimaradt az állam, annak ellenére, hogy elítélte az Iszlám Bíróságok Szövetségének (Islamic Courts Union, ICU) radikalizmusát végig igyekezett neutralitását megőrizni. A szomáliai események központi szereplőjévé, a szomáliai központi kormányzat megerősödése és a területet Szomáliába visszacsatolni szándékozó érdekcsoportok befolyásának növekedése esetén kerülhet.
Puntföld Szomáliföld szomszédságában, Északkelet-Szomáliában, található a következő kiemelkedő régió, ez Puntföld. A polgárháború korai szakaszában (1981) megalapított Somali Salvation Democratic Front (SSDF) szerzett befolyást e területen. A szervezet a Majerteen klán köré épült, vezetői Juszuf Ahmed és Mohamed Gedi. A területről sikerült kiűzni az iszlamista al-Itihaad al-Iszlámíja (AIAI) szervezetet így 1998-ban a United Somali Party (USP) és a Somali National Democratic Union (SNDU) támogatásával, egy közös kormányzat kiépítésével megalakulhatott az autonóm Puntföld. A terület jövőjét Szomálián belül képzeli el, egy szövetségi állam, vagy föderáció kiépítését szorgalmazza. Kapcsolata a jelenlegi központi kormánnyal (Szövetséges Átmeneti Kormány, TFG) szoros, hiszen Szomália elnöke Juszuf Ahmed, a kormányfő Mohamed Gedi, az SNDU vezetője Iszmáel Abdi pedig a hajózást és a kikötőket felügyelő miniszter. Viszonyát Szomálifölddel egy területi konfliktus határozza meg: Szomáliföld keleti tartományaiban (Sool, Sanaag) kláni kötődések miatt az USP támogatottsága erős, az USP ezért magának követeli a két tartomány feletti fennhatóságot. Az átmeneti kormány és az iszlám milíciák konfliktusába viszonylag későn keveredett Puntföld, erre az az egyszerű magyarázat, hogy az ICU által ellenőrzött területek csak 2006 novemberére közelítették meg Puntföld határát. Ekkor a tartomány megelőző jelleggel csapást mért az iszlám fegyveresekre, de súlyos veszteségeket szenvedett.
Jubaföld A következő kiemelt fontosságú terület a délen fekvő, Kismaayo központú Jubaföld (Jubaland). Három tartományában a Marehan, Ogaden illetve a Harti klánok dominálnak. Ez a régió már az 1990-es évek elejének háborúi során is kiemelt terület volt. A területen eleinte a Barre-t megbuktató United Somali Frontot (USC) támogató Somali Patriotic Movement (SPM) tett szert jelentősebb befolyásra. Az USC kettéválása és a kormányalakítási kísérletekben az SPM mellőzése, 1992-ben törzsi alapon az SPM szakadásához vezetett. A Sziad Hersi Morgan vezette SPM-Harti 1998-ban megalapította az autonóm Jubalandot, de ez a frakció hamarosan szemben találta magát Barre törzsének (Marehan) szervezetével, a Somali National Fronttal (SNF), pontosabban az abból, az Ogaden és Habr Gedir klánok támogatásával létrejövő Allied Somali Forces (ASF) nevű Morgan-ellenes csoportosulással. Ez 1999 júniusára sikeresen elűzte Morgant, majd 2001-ben átkeresztelte magát Juba Valley Alliance-re (JVA) és azóta egészen az ICU 2006-os előretöréséig, majd az iszlamisták kiűzése után ismét a területi fennhatóság birtokosa. A JVA szintén a TFG támogatói közé tartozik, vezetőjük Barre Adan Sire Hiraale, Szomália jelenlegi védelmi minisztere.
Délnyugat-Szomália Jubaföld északi szomszédságában elhelyezkedő három tartomány alkotja Délnyugat-Szomáliát, mely a Rahanweyn klán törzsi területeit jelenti. Székhelye Baydhabo. A polgárháborúban való részvételét eleinte a kiváró taktika jellemezte, egészen Baydhabo 1995-ös elvesztéséig. Az USC egyik vezetője Mohamed Aideed saját táborából, és a hozzá csatlakozó SPM ogadeni szárnyából, több déli klán támogatásával 1992-ben létrehozta a Somali National Alliance (SNA) nevű frakciót, és így kívánta hatalmát kiterjeszteni többek között a Rahanweyn klán területeire is. Ezzel, és Baydhabo elfoglalásával, életre hívta a Rahanweyn Resistance Army-t (RRA), mely 1999-re sikeresen visszaszerezte a terület feletti uralmat.
Mohamed Aideed halála után a Kenya támogatását is bíró Husszein Aideed vette át a hatalmat az SNA-n belül, tovább folytatva a háborúskodást az RRA-val. A 2000-ben Dzsibutiban tartott békekonferencia során megszülető központi kormányzat, Transitional National Government (TNG) támogatói közé állt az RRA, míg a konferenciától távolmaradó Aideed létrehozta a TNG, illetve a JVA ellensúlyozására szolgáló politikai mozgalmát, a Somalia Reconciliation and Restoration Councilt (SRRC). Ez a szervezet vezetett 2002-ben az RRA súlyos belső konfliktusához.
Az RRA vezetésében három vezéralak közül az egyik, Muhammad Nur Satigadud ugyanis az SRRC támogatói közé állt, míg Madobe és Habsade a TNG-hez maradtak lojálisak. Ez a viszály 2004-re oldódott meg, az új központi kormány (TFG) létrehozását ugyanis mindkét fél támogatta. Délnyugat-Szomália autonómiája 2002 áprilisában jött létre Shatigadud elnökségével, státusa Puntföldéhez hasonlít. A TFG-ben való közös részvétel ellenére viszonya Jubalanddal, illetve a JVA-val konfliktusosnak számít, mivel mindkét tartomány igényt tart egymás területére, illetve Szomália teljes déli részének ellenőrzésére. Az érdekellentét, az iszlamisták elleni közös harcnak is köszönhetően, úgy néz ki kompromisszumos megoldással feloldhatóvá válik. A TFG és a konszolidáció melletti elkötelezettségüket mutatja az is, hogy Baydhabo városa biztosított székhelyet Mogadishu visszafoglalásáig (lásd alább) a kormánynak. Shatigadud Szomália pénzügyminiszteri tisztségét tölti be jelenleg, klánjának másik befolyásos hadura, Madobe, vele együtt parlamenti képviselő. Klánbeli riválisa Habsade pedig a légi- és szárazföldi forgalmat felügyelő miniszter.
Galmudug Az utolsó Szomálián belül formálódott autonóm területi integritás, az a 2006. augusztus 14-én létrejött Galmudug. Puntföldtől délre helyezkedik el, Mudug, Hobyo, Harardhere tartományokat foglalja magában, központja Galcayo. Területén a Sacad, Dir, Shikhal és Hillibi törzsek élnek. Létrejöttét az ICU terjedésének köszönheti, az egységes fellépés elősegítéséért hozták ugyanis létre. Elnöke Mohamed Warsame Ali.
Az államiság melletti erők A széthúzó klánok mellett az egységes államhatalom létrehozására is vannak törekvések az országban.
Központi kormányzat Az egységes központi hatalom létrejöttére több kísérlet is történt. A klánok csak külföldi nyomásra hajlandók kompromisszumot kötni egymással, a létrejövő világi állam-kezdeményezés általában nagyon törékenynek és rövid életűnek bizonyulnak.
A 2000-ben Dzsibutiban tartott békekonferencia során jött létre újra 1995 után a kis területre korlátozódott központi kormányzat Transitional National Government (TNG).
A de facto független Szomáliföldet nem számolva, a fentebb felsorolt, többé kevésbé autonóm államocskák, azok vezetői, és a mögöttük álló törzsi alapon szerveződő politikai csoportok mind felsorakoztak a 2004-ben Nairobiban megalakult kompromisszumos központi kormány, a TFG mögé. Még a 2000-es kísérletből kimaradó, Mogadishuban befolyásos Hussein Aideed is. (Ő miniszterelnök-helyettesi és mellette miniszteri posztot is tölt be). A belpolitikai helyzet ilyen irányba történt elmozdulása a konszolidáció és stabilizáció látszatát kelthette, annak ellenére, hogy elvben már 2000 óta a béke megteremtése mellett foglalnak állást a vezető politikai szereplők. A kormányt azonban a zavaros helyzetben áthatotta a korrupció.
Iszlamisták Az Iszlám Bíróságok Szövetségének (Islamic Courts Union, ICU) előfutára az az al-Itihaad al-Iszlamíja (AIAI) nevű mozgalom, mely Barre bukása után Oszáma bin Láden segítségével jött létre. A mozgalom célja a szomáliai destabilitást kihasználva, a szunnita lakosság alapján egy iszlám ország létrehozása Afrika szarvában. Az AIAI fontos szerepet játszott az iszlám bíróságok megalapításában. Politikai befolyása a Puntföldtől elszenvedett vereség után elenyészővé vált. Szétszakadt egymástól független, területileg elszórt bíróságokra, melyek elsősorban szociális és rendfenntartó funkciókat láttak el. A befolyásuk alatt levő területeken, ezek főként a déli és a középső országrészeket jelentették, szigorú iszlám törvénykezést vezettek be, illetve kísérletet tettek a rend fenntartására. Ennek következtében szembekerültek a helyi hadurakkal, és az azokból alakuló központi kormányzattal. A sikeresebb fellépés érdekében 11 bíróság létrehozta az ICU-t, és megkísérelték az ország iszlám vezetés alatti egyesítését. Sok klánt tudtak maguk mellé állítani, mert a lakosság nagy része nagyra értékeli szociális munkásságuk eredményét, a szigorú iszlám törvények betartatása ellenére is. (Igaz, hogy a 11 bíróságból csak kettő számít igazán radikálisnak.) 2006 júliusára elfoglalták Mogadishut, 2006 végére a független Szomáliföld, az északi Puntföld, és egyes belső területek kivételével egész Szomáliára kiterjesztették fennhatóságukat, jelképessé téve ezzel a TFG hatalmát. Az ICU vezetői: Sharif Sheikh Ahmed, Hassan Dahir Aweys (az AIAI egyik vezére). Ifjúsági szervezete a Hizbul Shabaab, melynek az élén szintén egy volt AIAI vezető, Hasszán Al-Turki áll.
2007-es vereségük (lásd alább) után az ICU feloszlik, utódszervezete a Popular Resistance Movement in the Land of the Two Migrations (PRM), ez a Sejk Abdikadir által vezetett gerillaszervezet, a központi kormány megbénítását, az etióp és az idegen békefenntartók kiüldözését tűzte ki céljául.
ENSZ-békefenntartók Lásd alább!
A konfliktus története Az állam széthullása 1991–1995 között