Kalinyingrád (, ), 1946 előtt Königsberg (, ) balti-tengeri kikötőváros, Oroszország exklávéjának, a Lengyelország és Litvánia között található Kalinyingrádi terület (oroszul Калинингра́дская о́бласть, Kalinyingrádszkaja oblaszty) székhelye. A Prégel (oroszul Прего́ля – Prególja; németül Pregel) folyó, valamint a Visztula-lagúna (oroszul Калининградский залив – Kalinyingradskíj Zaliv; németül Frisches Haff; lengyelül Zalew Wiślany) partjain fekvő, a 2020-as népszámlálás alapján 489 359 főnyi lakosságú város Oroszország legnyugatabbra fekvő, illetve (Riga és Vilnius után) a Balti-térség harmadik, a Balti-tenger mentének hetedik legnépesebb városa.
A Német Lovagrend által 1255-ben egy Twangste elnevezésű porosz település helyén Königsberg néven alapított egykori német város a lovagrendi állam, majd a Porosz Hercegség fővárosaként, később a porosz királyok koronázóvárosaként, a Porosz Királyság fővárosának Berlinbe való 1701-es áthelyezése után pedig Kelet-Poroszország tartományi székhelyeként szolgált. Königsberg a Német Császárság 1871-ben történt alapításától 1945-ig a legkeletebbre fekvő német nagyvárosnak számított, amely a Kelet-Poroszországot a Németország többi részétől területileg elválasztó 1920-as versailles-i békeszerződés után is meg tudta tartani az országon belüli fontos kulturális, gazdasági és közlekedési szerepét. A második világháború alatti szövetséges légitámadások és az 1945-ös königsbergi csata során szinte teljesen elpusztított, majd a Vörös Hadsereg által elfoglalt várost a potsdami konferencia értelmében Kelet-Poroszország északi felével együtt a Szovjetunió 1945-ben de facto annektálta. Az Oroszországi SZSZSZK egy kerületének székhelyeként a város 1946-ban az ugyanabban az évben elhunyt Mihail Ivanovics Kalinyin szovjet politikus után lett átnevezve. A háborút a város romjai közt túlélő német lakosság teljes egészét 1947-ben Sztálin parancsára erőszakkal elűzték, helyükbe a Szovjetunió más területéről főleg orosz ajkú lakosokat telepítettek be. A szovjet vezetés igyekezett a város német múltjára utaló minden emléket elpusztítani, melyekben a porosz militarizmus gyökerét vélte látni. A szovjet haditengerészet melegtengeri kikötőjének otthont adó Kalinyingrád az azt körülölelő körzettel együtt a Szovjetunió felbomlásáig katonailag zárt övezet volt. A Szovjetunió felbomlása, majd az önállóvá vált Litvánia az Európai Unióhoz való, 2005-ös csatlakozása óta a Kalinyingrádi terület Oroszország kizárólagosan az EU által határolt exklávéja, amely az anyaországból közvetlenül csak tengeri és légi úton közelíthető meg.
Az 1544-ben alapított Albertina Egyetemnek (Albertus-Universität zu Königsberg) is otthont adó egykori Hanzaváros kiemelkedő jelentőséggel bírt a német kultúra és történelem számára. A városban élt és alkotott többek között Immanuel Kant, E. T. A. Hoffmann, Hannah Arendt, Käthe Kollwitz és Simon Dach. A 13. és 20. század között többségileg német ajkú város ugyanakkor fontos hatással volt a litván és lengyel kulturális fejlődésre is: 1547-ben Königsbergben jelent meg az első litván nyelven nyomtatott könyv, valamint 1551-ben az Új Testamentum első lengyel nyelvű fordítása is.
A mai Kalinyingrád az Orosz Haditengerészet balti-tengeri flottájának bázisaként, valamint jelentős gazdasági és kulturális központként stratégiai szerepet tölt be Oroszország számára. 1996 óta a teljes Kalinyingrádi terület Jantar (oroszul Янтарь, jelentése borostyán) néven egyike Oroszország 18 különleges gazdasági övezetének. A város az elmúlt két évtizedben oroszországi belső migráció 6 legvonzóbb nagyvárosának egyikévé nőtte ki magát. A dinamikusan növekedő, mára már 800 ezres lakosságú kalinyingrádi agglomeráció központja 2018-ban az Oroszország által rendezett FIFA labdarúgó-világbajnokság egyik helyszínéül is szolgált.
Fekvése bélyegkép|Kalinyingrád a Prégel folyó torkolatvidékén Kalinyingrád az édesvizű Visztula-lagúnába (oroszul Калининградский залив – Kalinyingradszkíj zaliv; németül Frisches Haff; lengyelül Zalew Wiślany) torkoló Prégel (oroszul Прего́ля – Prególja; németül Pregel, litvánul Prieglius) folyó mindkét partján fekszik. A Baltijszki-csatorna (korábban Pillaui-csatorna, oroszul Балтийский пролив – Baltijszkij proliv, németül Pillauer Tief) révén a város közvetlen kijárattal rendelkezik a Gdański-öbölre, illetve a Balti-tengerre. Az egy 1510-ben dúló heves tengeri vihar eredményeként kialakult csatorna a Szambiai-félszigetet (oroszul Самбийский полуостров – Szambijszkij poluosztrov, németül Samland) választja el a Visztula-földnyelvtől (oroszul Балтийская коса – Baltijszkaja kosza, németül Frische Nehrung, lengyelül Mierzeja Wiślana). A Szambia (vagy Számföld, németül Samland vagy Preußisches Paradies, oroszul Земланд – Zjemland) és Natangia (németül Natangen, oroszul Натангия – Natangija) történelmi vidékek határán fekvő város eredetileg hét halomra és a Prégel folyó két ága által közrefogott Kneiphof szigetre (németül Kneiphof, oroszul Кнайпхоф – Knajphof vagy újonnan остров Канта – osztrov Kanta, "Kant sziget") épült.
Kalinyingrád légvonalbeli távolsága Moszkvától 1080 km, Szentpétervártól 826 km, Berlintől 583 km, Rigától 335 km, Vilniustól 305 km, Gdańsktól 148 km.
Vizei bélyegkép|300px|Alsó-tó (20. sz. vége)
Prégel-ágak A város meghatározó eleme a Prégel folyó, melynek két ága, az északi Új Prégel (oroszul Новая Преголя – Novaja Pregolja, németül Neuer Pregel vagy samländischer Pregel) és a déli Öreg Prégel (oroszul Старая Преголя – Sztaraja Pregolja, németül Alter Pregel vagy natangischer Pregel), melyek a Kneiphof/Kant sziget után egyesülnek egy ággá és érik el Kalinyingrád után a Visztula-lagúnát. A Második világháború előtt az Öreg Prégel utolsó, a Kneiphof nyugati felét határoló rövid szakaszát Hundegatt [de] néven ismerték.
Tavak A városképet szintén nagyban meghatározza a két nagyméretű, még a Német Lovagrend idejéből származó mesterséges (egykori halas-) tó, a belvárosig benyúló Alsó-tó (egykori Kastély-tó, németül Schloßteich [de], oroszul Нижний пруд – Nyizsnyij prud vagy Замковый пруд – Zamkovij prud) és az északi külvárosok képét meghatározó Felső-tó (németül Oberteich, oroszul Ве́рхний пруд – Vérhnyij prud). A Felső-tó az Alsó-tóba, onnan a kanalizált Katzbach patakon át a Prégelbe ömlik. A két tó, különösképpen a központibb fekvésű Alsó-tó fontos szerepet töltött be különösen a Második világháború előtti idők társadalmi életében. Az akkori Schloßteich partjait előkelő promenádok, sörteraszok, kávézók és nagy füvesített rétek szegélyezték, számos egyetemi diákszervezet és evezőklub rendelkezett itt klubházakkal. A háborúban a tópart majdnem minden épülete megsemmisült, a társadalmi és sportélet nem éledt újjá. Mindkét tó ma erősen szennyezett.
Éghajlat
A város nevei Az 1255-ös lovagrendi alapítás óta a város a legtöbb európai nyelvben az eredeti német Königsberg név valamely formájában vagy tükörfordításában volt ismert. A német név szó szerinti jelentése "királyhegy" vagy a "király hegye", mely II. Ottokár cseh király emlékét hivatott őrizni. Német nyelvhasználatban a város hivatalos neve 1936-ig Königsberg i. Pr. (a Königsberg in Preußen, azaz az ország más Königsberg nevű városaitól megkülönböztetésül a 'poroszországi Königsberg' név rövidítése), 1945-ig Königsberg (Pr.). A szovjet ostrom után 1945 és 1946 között rövid ideig a város eredeti német nevének oroszosított formája Кёнигсберг [Kjonyigszberg] maradt használatban.
Mai német nyelvhasználatban, illetve számos európai nyelvben a város 1946 előtti neve már csak történelmi értelemben az 1946-ig fennálló németajkú porosz város (pl. a königsbergi hidak problémája) vagy azzal kapcsolatos, sokszor kulináris vívmányok (pl. Königsberger Klopse – egy porosz húsgolyó-specialitás) megnevezésekor használatos. +Königsberg (1946 előtt)nyelvnévkiejtésmegjegyzésalsó-poroszországi német dialektusKönigsbarg
Keunigsbargkʰeˑnɪçsba͡ɐçaz egykori német lakosság nyelvjárásabalti poroszKunnegsbargsA város helyén eredetileg álló porosz erőd neve Twangste voltcsehKrálovecfranciaKœnigsberghollandKoningsbergenjiddisקעניגסבערגKenigsberglatinRegiomontium (Prussorum), Mons Regius (Borussiæ)lengyelKrólewieclettKēnigsberga, KaraļaučilitvánKaraliaučiusa mai napig használatos, szó szerinti jelentése "Királyváros"németKönigsberg Königsberg i. Pr.
Königsberg (Pr.)ˈkøːnɪçsˌbɛʁka város 1946 előtti hivatalos neveioroszКёнигсберг, КоролевецKjonyigszberg, KorolevecКёнигсберг 1945-46 között a város hivatalos szovjet neve
Az 1945-ös szovjet világháborús győzelem után egy évvel, 1946-ban a város hivatalosan az ugyanabban az évben elhunyt szovjet államfő, Mihail Ivanovics Kalinyin után Königsbergről Kalinyingrádra lett átnevezve. A német lakosság elűzése és az szovjet lakosság betelepítése következtében az orosz nyelv felváltotta az addig használatos német nyelvet a közigazgatás és a közélet minden területén.
Míg az 1990-es években számos a szovjet időkben kommunista vezetők emlékére átnevezett város nyerte vissza eredeti nevét (a legeklatánsabb példa Leningrád visszanevezése Szentpétervárra), Kalinyingrád a változás után is megtartotta szovjet elnevezését. Ugyan Kalinyingrádban is már röviddel a Szovjetunió felbomlása után társadalmi kezdeményezésre vita kezdett kialakulni a város visszanevezéséről, a porosz-német múlthoz való viszony azonban a mai napig érzékeny téma mind a lakosság, mind az orosz politikai vezetés számára. Ennek ellenére a város régi német neve egyre nagyobb gyakorisággal használatos mind a helyi médiában (pl. Новый Кёнигсберг – Novij Kjonigsberg – egy helyi gazdasági lap címe), illetve a kereskedelemben (pl. Königsberg Bier – egy helyi sörmárka, Königsbäcker – egy pékség neve), sőt még helyi rendszámtáblákon is gyakran megjelenik. A lakosság körében egyre elterjedtebb a város Кёниг / Кениг – Kjonig / Kenig szóval való becéző, köznyelvi elnevezése. +Kalinyingrád (1946 óta)nyelvnévkiejtésmegjegyzésfehérorosz, ukránКалінінградKalinyinhradlengyelKaliningrad 2023-ig Królewiec2023-tól a hivatalos lengyel neve Królewiec. lettKaļiņingradalitvánKaliningradas
KaraliaučiusnémetKaliningradkaliːniːnɡʀaːtcsak az 1946 utáni szovjet/orosz város megnevezésekor oroszКалинингра́д (Кёниг)Kalinyingrád (Kenyig/Kjonyig)a helyi orosz szlengben egyre elterjedteb az egykori német név rövidített, becézett formája
Története left|bélyegkép|Kalinyingrád űrfelvételen
Königsberget („A király hegye”) 1255-ben teuton lovagok alapították, amikor meghódították Ó-Poroszországot. II. Ottokár cseh király tiszteletére nevezték el, aki segítette a rendet a kereszténység terjesztésében, melyet északi keresztes hadjáratnak neveztek. Évtizedek alatt a teuton rend, különböző nyugat-európai királyok segítségével, meghódította a balti poroszokat, és gyarmatosította a területet. A megmaradt kis népességet germanizálták és asszimilálták. Ennek ellenére a balti porosz nyelv a 18. századig fennmaradt.
Königsberg volt Szambiának, a négy egyházkerület egyikének a fővárosa, melyre Poroszországot 1243-ban felosztotta Modénai Vilmos pápai legátus. Prágai Adalbert lett a védőszentje a königsbergi székesegyháznak. Königsberg a Hanza-szövetség tagja lett, a történeti Poroszország, a Porosz provincia és Litvánia fontos kikötője.
A Rend és a Lengyel Korona közötti tizenhárom éves háború eredményeként a lovagok államának mérete lecsökkent 1466-ban a későbbi Poroszország méretére, és a Lengyel Korona fennhatósága alá került.
1525 óta a herceg székhelye, 1701-től pedig a porosz királyé. 1544-ben alapították az első evangélikus egyetemet Albertina néven. 1618-ban János Zsigmond brandenburgi választófejedelem örökölte a porosz hercegi címet.