bélyegkép|jobbra|250px|Brit újságok kiállítóállványa, amelyek közül sok bulvárlap A bulvársajtó (tágabb értelemben: bulvármédia, angolul: tabloid media, a politikai és közéleti híreket tartalmazó kiadása: infotainment és soft news) gyűjtőfogalom, a populáris – és amellett felszínes –, egyszerűsített gondolati tartalmakat közvetítő, esetleg népszerűséghajhász médiatermék jelzője, amely sajátos eszközeivel az azt közvetítő közeg (például: újság, könyv, tv-, rádióműsor, előadás, elektronikus média) fogyasztását (példányszámát, nézettségét) hivatott növelni.
Keletkezés és történet
A bulvár, mint fogalom, a mai, média által irányított világ előtt is létezett. Alapja akkor és most is, az emberek pletykák iránti vonzódása.
Már azok az ókori falfirkák is bizonyos mértékig ide sorolhatók, amelyekben ismeretlenek leplezetlenül, sokszor megbízásos alapon ábrázolták híres, közismert emberek magatartására vonatkozó ítéleteiket, meglehetősen szabad szájú, obszcén formában.
A középkori kódexek képábrázolásaiba nem egyszer rejtettek világos utalásokat a kor szeméremsértő történéseire. A reneszánsz, majd a felvilágosodás korában megjelent kiadványok között már a kezdetektől találunk közéleti személyiségeket, államférfiakat pletykaszinten kínosan érintő eseményeket. A francia budoárok élénk társasági élete, illetve az azt kiszolgáló, arra épülő, és abból élő kispolgári környezet hamar felismerte a közönség szenzációéhségét, amelyet különböző színvonalú társasági lapok megjelentetésével próbált kielégíteni.
A valódi, mai értelemben vett bulvár tartalmú média kialakulása a 19. század utolsó harmadára tehető, amikor néhány kiadó felismerte az utcán „korzózó” polgárok között terjesztett újságok üzleti jövedelmezőségét (pl. 1877. október 1-jén megjelent B.Z am Mittag - B.Z.: Berliner Zeitung -,amelyet kezdetben kizárólag utcai árusoknál értékesítettek). Gyakorlatilag ekkor vált a bulvár önálló termékké, amelynek célja a terjesztő közeg - akkoriban kizárólag az újság - népszerűsítése, saját nyilvánosságának, piacának növelése. A bulvár fogalom elnevezése is innen származik: boulevard = körút, sétálóutca.
Az utcán és kávéházakban olvasható, gyorsan avuló sajtótermékeknél szinte követelmény volt a közérthetőség, a gyors tájékoztatás és a végletes egyszerűsítés. A napi pletykákat azonnal továbbítani kellett; az elsőség a pletykák és értesülések terjesztésében pedig közvetlen, gyors anyagi hasznot hozott. Az olvasóközönség megszerzésében fontos szerepet játszott a „hírlapi kacsa”, vagyis az álhírek, torz információk terjesztése is. A húszas-harmincas években még léteztek a bulvár világára szakosodott olyan, ún. „revolver” újságírók, akik nem titkoltan abból éltek, hogy bizonyos társaságbeli információkat nem (!) hoztak nyilvánosságra, s amiért az úgynevezett célszemélytől kértek – és nem ritkán kaptak is – anyagi ellenszolgáltatást.
A kereskedelmi rádiók és televíziók világában a bulvárjellegű híradások uralják a média fogyasztói piacának több mint a felét. Az új évezredtől, az internet megjelenésével, majd rohamos elterjedésével párhuzamosan, a nyomtatott sajtó példányszámának folyamatos csökkenése mellett szinte csak a bulvárlapok tudták példányszámukat megtartani, sőt néhány esetben növelni. Ennek tudatában az amúgy mértékadó, úgynevezett komoly lapok is bizonyos fokú arculatváltásra kényszerültek. Ez egyrészt például a tördelési stílus megváltoztatásában, vagy színes szabadidős mellékletek kiadásában mutatkozik meg, másrészt nagyobb teret szentelnek a könnyed, népszerű, mondhatni „bulváros” híreknek is. Sok bulvárújság szerkesztősége indította el hamar az internetes felületét. A nyomtatott kiadványok mellett új, rövid idő alatt elszaporodó, csak webes felületű bulvárhonlapok sokasága jött létre.
A bulvármédia eszközei Érzelmi befolyásolás A bulvármédia minden témát kihasznál, amelyet az annak megfelelő érzelmi töltéssel az olvasó elé tárhat. Ez a hajlam a legegyszerűbb híranyagoknál is tetten érhető. A szerencsétlenségeket, emberi tragédiákat, bűncselekményeket, baleseteket, természeti katasztrófákat kísérő, kevéssé jelentős érzelmi hatáskeltő eszközöket szándékosnak tüntetik fel, ezzel együtt olyan, kezdetleges ösztönökre építenek, amelyek többé kevésbé mindannyiunkban megtalálhatók.
Kíváncsiság (hálószobatitkok, magánszféra) Szenzációéhség („A nagy fogyás: Fogyishow életre-halálra – Rohammentő vitte kórházba a játékost”Blikk 2007. november 29.) Irigység, részrehajlás, nyereségvágy, hiszékenység – (A leggazdagabbak listája, „Kis befektetéssel milliók...” jellegű csábítások). Vágy/Szexualitás/Voyeurizmus – címlaplányok (pin-up girl) fotóin keresztül. Félelemkeltés – kiemelt főcímekben provokáló kérdések: „Ki lesz a következő áldozat?” Tehetetlenség – A bulvár a kisember pártjára áll, megvédi a „hatalmasságoktól” (Ki szab gátat a politikusok mohóságának?; Ki védi meg állampolgári értékeinket?) Együttérzés vagy részvét felkeltése a szerencsétlenségek, különleges helyzetek áldozatai iránt, valamint tudósítások sorscsapásról, testi fogyatékosságokról. – ("Utolsó reményét is elvesztette"; "A szőrös hátú gyermek") Sajnálat, szánalom – (Tíz napig kóborolt Lessie, amíg hazatalált; Leesett a tizedikről Micike, a kismacska) Meghökkentés – (A postás harapta meg a kutyát!) Azonosságérzet – A riportalanyt, áldozatot „kereskedelmi fogyasztásra” alkalmassá teszi, közelebb hozza a fogyasztóhoz, ezért nem ritkán becenevükön szólítja őket, ezzel is sugallva az együttérzést, és mintegy beágyazza az olvasót abba a közegbe, ami a pozitív véleményalkotáshoz szükséges.
Megjelenés Mesekönyvszerű élénk vizualitás – kirívó vörös-fekete címek, tarka hátterek, hatásvadász (internetes tartalmak esetében: kattintásvadász) és figyelemfelkeltő látványelemek, rajzos kiegészítések, valamint a címlapokon szexuális tárgyként bemutatott fiatal nők félmeztelen fotói, kétértelmű aláírásokkal (Amy pontosan tudja, mindig kell egy kis áramszünet).
A televíziós műsorokban lazán öltözött, vagy éppen kirívó ruházatú riporterek, harsány, könnyed, viccelődő összekötőszövegek, sűrű kérdőjelek a mondatok végén.
Az nyomtatott sajtóban képregényekre hasonlító tördelés, képekbe épülő szövegek, a feliratokat gyakran átfedő illusztrációk. A képi megjelenés annyira fontos, hogy értelmetlen és kivehetetlen fotókat is közölnek, például a tettes portréja (közelkép az arcról) homályossá téve, vagy számítógéppel felismerhetetlenül felnagyított, „kukkolós” képek a hírességek privát életéből és egyéb eseményekről.
A bulvár tartalmú híradókban gyors vágások, kiemelt hangsúlyok, sokatmondó de sokat sejtető hallgatások, felcsigázó felvezetések hangzanak el, miközben dinamikus techno-pop, vagy érzelmes aláfestő zene szól.
Bulvártémák, kategóriák
A bulvár önmagában termék, amelynek értékesítését médiaszakemberek felügyelik, az elérését és a közbeszédre gyakorolt befolyását pedig tudományosan elemzik. A bulvármédiumok egyrészt a napi eseményeket és híreket alakítják sajátos eszközeikkel, célcsoportjuk számára fogyaszthatóvá teszik azokat; másrészt a szórakoztatóiparhoz felzárkózva, saját gyártásban médiaeseményt teremtenek, amelynek szereplői a későbbiekben esetleg önálló életet élnek, ezzel is növelve a róluk szóló híradások lehetőségeit.
Napi hírek, különös tekintettel tragédiákra, balesetekre, egyéni sorscsapásokra, az érzelmek, drámai helyzetek kiemelésével. („A hős alezredes kimentette a családot a lángoló autóból”) Könnyed politikai hírek, érdekességek, politikusok magánélete, („Mi most a divat a Tisztelt Házban?” ) de figyelemfelkeltőnek ígérkező politikai bejelentések, botrányok is. Híres személyiségek különös esetei, színfalak mögötti tudósítások. „Saját gyártású” (a bulvár által, az ismertségük vagy a szélsőséges jellemzőik miatt felkapott és sztárolt) emberek többnyire meghökkentő, ritkábban mindennapjaiba betekintő történetei. Bulvársajtóban elhíresült, felkapott „celebek”, botrányhősök visszaemlékezései, riportjai, naplók, kínos témák riportkönyvben, pletykák, kibeszélések. Rövid bűnügyi hírek, nyomozások A sport háttérvilága, sportolók magánélete, klubok botrányai, extrém sportok. A pénz világa, gazdagok rejtett élete. A felső tízezer fényűző világa. Állandó rovatok. Például életvezetési tanácsok, lakberendezés, kertgondozás, házi pszichológus, jogász, orvos, szexológus, horoszkóp. Figyelemfelkeltő hatású, megkérdőjelezhető tudományos információk, amelyek akkor még igaznak tűnnek („egyes tudósok véleménye szerint” →érvelési hibák, azonosítatlan tekintélyre való hivatkozás), s amelyekkel kapcsolatban azonban a tudományos világ válasza, esetleg a teljes cáfolat többnyire elmarad. Szexuális tartalmú, pikáns hírek. ("Forró erotika a Villában..."). Bizonyos termékek vagy szolgáltatások megvásárlására, igénybevételére ösztönző burkolt vagy kiemelt reklámriportok változó mennyiségben, akár híres emberek közreműködésével.
Fogyasztói környezet és piac
A bulvár fogyasztói a társadalom minden rétegét képviselik, foglalkozástól, iskolai végzettségtől függetlenül. Nagyobb százalékban figyelhetjük meg a bulvártémák iránti fogékonyságot a kevéssé iskolázott, kevésbé sikeres társadalmi csoportok között. A bulvármédia hatása körükben kettős: A végletekig leegyszerűsített szövegek számukra is befogadhatóvá teszik a napi híreket, áttekintő képet kapnak a napi fontosabb eseményekről, még ha az sajátos szűrőn keresztül jut is el hozzájuk.Ezzel szemben: "A bulvárlapok és szórakoztató műsorok igyekeznek kiszolgálni azokat az igényeket, amelyeket (legalábbis szerintük) velük szemben támasztanak a fogyasztók: gyorsan, röviden, közérthetően és mindenekelőtt szórakoztatva informálni. Az a közvélekedés sem tűnik igaznak, hogy csak a negatív eseménynek, a tragédiának van hírértéke. A Blikk például címlapon követett nyomon napokig egy (igaz) történetet: egy dorogi kisfiú elvesztett plüssállatának szerencsés megtalálását". Ligeti György: Kisebbségek és bevándorlók a médiában (6/11) http://www.mediakutato.hu/cikk/2001_03_osz/08_szappanoperak_genezise_2/02.html Nem szükséges mélyreható elemzéseken végigrágniuk magukat ahhoz, hogy értelmezni tudják, hiszen az értelmezés is azonnal a rendelkezésükre áll. A tömegmédia ezzel kapcsolatban felveti, hogy „rohanó világunkban” az embereknek nincs idejük a sokoldalú háttéranyagok tanulmányozására, s így a rövid, velős cikkek kielégítik a híréhségüket.Egyes médiaelemzők állítják, hogy közkeletű téveszme az, hogy a részletek nem érdeklik az embereket, valamint hogy a túl alapos írások csak elriasztják az olvasót, s ezért jobb, ha a cikkíró csak könnyed, felszínes beszámolót készít http://www.metazin.hu/node/1121 ) A tények, híranyagok tényszerű, leegyszerűsített közlése még nem teszi „bulvárossá” a híreket, azonban ezekre a hírvázakra a bulvár a befogadó személyt gondolatilag és érzelmileg befolyásoló rétegek egész tárházát építi. Egyrészt, a témaválasztással befolyásolja a befogadó érdeklődését, tematizál, másrészt pedig az érzelmi befolyásolás eszközeivel eleve meghatározza az olvasó hangulati viszonyát a témához. Az a tudat, hogy bepillanthatnak a sztárok, „celebek” zárt világába,„idén először 30 szerencsés nyugdíjas pár részt vehet az Operabál főpróbáján, a fiatal lányok között pedig az Operabál Hamupipőkéit is keresik.” http://www.hirado.hu/cikk.php?id=253101 maga a csillogás, fényűzés, a pletykák világa olyan érzetet kelt, mintha a fogyasztók is részesei lehetnének annak a világnak, amelyből valamilyen rajtuk kívülálló oknál fogva kiszorultak. Ezáltal mintegy bennfentessé válnak egy olyan világban. mely valójában hamis, mesterségesen létrehozott és hatásvadász befolyással bír.
Politika és bulvár
Bár a politika a bulvársajtóban alárendelt szerepet játszik, jelenléte és hatása nyilvánvaló a bulvármédiában is.