Márkus Emília (Szombathely, 1860. szeptember 10. – Budapest, 1949. december 24.) magyar színésznő, a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja.
Családja Édesapja, Márkus József (1822–1873), a Sopron vármegyei Csernelházán született. 1845. június 15-én kapott Szombathelyen polgárjogot, új lakóhelyén gombkötőként kereste kenyerét. Édesanyja Horvát Anna Rozália (1823–1916) volt. A szülők 1846. november 25-én kötöttek házasságot Szombathelyen, frigyükből a következő gyermekek születettek:
Márkus István (1847–1880) újságíró, politikus; Márkus Miklós (1849–1882) író, költő; Márkus József (1852–1915) országgyűlési képviselő, Budapest főpolgármestere; Márkus Elek (1854–1874) műegyetemi hallgató; Márkus Imre (1856–1945) budapesti I. kerületi elöljáró (felesége Schumy Magda); Márkus Emília (1860–1949) színésznő; Márkus Irma Mária (1858–1916), postupici Kostka Antalné
Anyai nagybátyja: Horvát Boldizsár, 1867 és 1871 között az Andrássy-kormány igazságügy-minisztere volt.
1882-ben Pulszky Károly művészettörténész felesége lett és ezentúl P. Márkus Emília néven ismerték. Leányaik Pulszky Tessza (Terézia) színésznő és Pulszky Romola írónő, balett-táncos. (Előbbi egy híres, dán származású bécsi operaénekes, Erik Schmedes felesége lett; utóbbi a világhírű orosz cári balett szólótáncosának, Vaclav Nyizsinszkijnek a neje.)
Második férjével, Andor Oszkárral többéves együttélés után, 1903-ban kötött házasságot. Mivel akkor már hosszú évek óta P. Márkus Emíliaként ismerték a köztudatban első férjének neve után, ezért erről a névről nem akart lemondani. Így azt találta a legjobb megoldásnak, ha férje változtatja meg a nevét Andorról Párdányra, így a P betű megmaradhatott a színésznő nevében. Tehát 1903-ban Párdány Oszkár miniszterelnöki sajtótudósító feleségeként neve továbbra is P. Márkus Emília maradt.
Életútja A „Szőke Csoda” bélyegkép|bal|180px|1897-ben, Az ember tragédiája előadásán bélyegkép|200px|Márkus Emília mint Esztella Bartók Lajos Kendi Margit című drámájában, id. Dörre Tivadar ceruzarajza P. Márkus Emilia a Nemzeti Színház úgynevezett Paulay-korszakának egyik legnagyszerűbb drámai szereplője, akit az ösztönös tehetség kalauzolt a szombathelyi tekintélyes, művelt patrícius családból a magyar színművészet világába, az országos színitanodába. A gyönge testalkatú, filigrán megjelenésű, beszédes szemű, szőke úrileányt egyik tekintélyes rokonuk, Horvát Boldizsár miniszter támogatta. Az ő kettős érdeme, hogy nemcsak fölismerte a gyermek színésznői kvalitásait, de tekintélyével le tudta szerelni a család ellenkezését is. Így 1874 őszén a serdülő leány bekerülhetett a Színművészeti Tanodába.
Elsőéves volt, amikor 1875. október 23-án először színpadra lépett ifj. Alexandre Dumas: Alfonz úr című darabjában, Adrienne szerepében, a Budai Várszínházban, s mindjárt a „Szőke Csoda” becenevet kapta tisztelőitől. Ettől kezdve mindenki nagy jövőt jósolt a bájos fiatal színpadi jelenségnek, aki a legmerészebb várakozásokat is túlszárnyalta, mire 1878-ban elvégezte tanulmányait. Utolsó éves volt a Színművészeti Akadémián, amikor 1877-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, és még abban az évben, 17 évesen a címszerepet játszotta Shakespeare: Rómeó és Júlia című darabjában. A legnevesebb kritikusok szuperlatívuszokban nyilatkoztak a fiatal színésznőről, s a Nemzeti Színház műsorában is fontos helyet kapott pl. Noémi, Francillon, Ophelia, Nóra, Erzsébet és Stuart Mária, Kressida, Desdemona, Júlia, Iza, Claire, Mathilde, A tenger asszonya, Boszorkány, Iréné, Kaméliás hölgy, A névtelen asszony, Mária Terézia, a Csiky-darabok összes szende-szerepei, Thurán Anna, Első szerelem, a Csók királynője, Utolsó szerelem, Monna Vanna, Echegeray drámáinak fő női szerepei, Csongor és Tünde, Fekete gyémántok, Szigetvári vértanúk és számos más emlékezetes alakításában. A legrosszabb szerepeket is sikerre vitte átütő személyisége. Vendégszereplésre még csak rászánta magát, de semmi pénzért el nem szerződött attól a színháztól, amely 1877-ben először alkalmazta.
1901-ben az első magyar némafilmben, A tánczban Salomé szerepét táncolta el. A Kisfaludy Társaság 1921-ben a Greguss-díjat neki ítélte oda. 1928-ban a Nemzeti Színház örökös és tiszteletbeli tagja, az Országos Színészeti Akadémiának 1929-től tiszteletbeli tanára lett. 1930-ban Corvin-koszorút kapott. 1932-ben nyugdíjazták, ám tíz évig játszott még a Nemzetiben, 1942. augusztus 15-én volt utolsó premierje, Zilahy Lajos darabjában, A házasságszédelgőben. 1946 őszén a Magyar Színházban három estén keresztül játszotta a Szülők lázadásában Holm tanácsosné szerepét. 1947 nyarán a Vígszínházban fellépett a „Mi lenne, ha…” című műsorban, ahol Ady-verseket szavalt. 1949 szentestéjén, december 24-én hunyt el, 89 évesen. December 27-én a Nemzeti Színház rendezett dísztemetést tiszteletére.
Fontosabb színházi szerepei bélyeg|300px|Márkus Emília Strobl Alajos műtermében, 1899-ben Shakespeare-szerepei Júlia (Rómeó és Júlia) Hermia; Titánia (Szentivánéji álom) Ophelia (Hamlet) Cordelia (Lear király) Desdemona (Othello) Viola (Vízkereszt) Hero (Sok hűhó semmiért) Lady Anna (III. Richárd) Cressida (Troilus és Cressida) Cleopatra (Antonius és Cleopatra) Lady Percy (IV. Henrik király) Virgilia (Coriolanus) Miranda (A vihar) Lady Macbeth (Macbeth) Paulina (Téli rege)
További jelentős szerepei Iszméné (Szophoklész: Antigoné) Gauthier Margit (Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy) Francillon (Alexandre Dumas: Francillon) Stuart Mária (Friedrich Schiller: Stuart Mária) Lujza (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem) Thekla (Friedrich Schiller: Wallenstein) Margit (Johann Wolfgang von Goethe: Faust) Klárika (Johann Wolfgang von Goethe: Egmont) Giovanna (Maurice Maeterlinck: Monna Vanna) Nóra (Henrik Ibsen: Nóra) Rebecca West (Henrik Ibsen: Rosmersholm) Bianca (Oscar Wilde: Florenci tragédia) Lady Cicely (George Bernard Shaw: Brassbound...) Mathilde (José Echegaray y Eizaguirre: Folt, amely tisztít) Judith (Friedrich Hebbel: Judith) Claire (Georges Ohnet: A vasgyáros) Zoraya (Victorien Sardou: A boszorkány) Holm tanácsosné (Jens Locher: Szülők lázadása) Tünde; Mirigy (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde) Éva; Hippia (Madách Imre: Az ember tragédiája) Gertrudis; Melinda; Izidóra (Katona József: Bánk bán) Noémi (Jókai Mór: Az aranyember) Szerémi grófnő (Csiky Gergely: A nagymama) Irén (Csiky Gergely: A proletárok) Mária Terézia (Szomory Dezső: A nagyasszony) Blanda (Dóczy Lajos: Csók)
Filmszerepei bélyegkép|jobbra|200px|Márkus Emília sírja Budapesten. Kerepesi temető: 33-1-18 (Tóth Julianna szobrász műve) Három sárkány (1936) – magyar film A névtelen asszony (1918) – magyar némafilm Aranyhajú Szfinksz (1914) – magyar némafilm A táncz (1901) – magyar némafilm
Díjai A Nemzeti Színház örökös tagja (1928) Corvin-koszorú (1930)
Emlékezete Budapest VIII. kerületében utca viseli nevét.
Szombathelyen utca viseli nevét.
Jegyzetek
Források Színészkönyvtár
Magyar Színművészeti Lexikon (1929–1931, szerk. Schöpflin Aladár) Színháztörténeti Képeskönyv, szerk.: Belitska-Scholtz Hedvig, Rajnai Edit, Somorjai Olga, Osiris Kiadó, 2005, 114., 120., 126–127. old.
További információk Színészkönyvtár Nyugat – 1922. 3. szám Kulturinfo.hu Szombathely.hu Márkus Emília színésznő (a "Szőke csoda") síremléke A Bajor Gizi Színészmúzeum honlapja Egy díva élete – Márkus Emília, aki még Ferenc Józsefet is megbolondította Parfümje dühös hímoroszlánokat ejtett csapdába – Márkus Emília, a Nő Cenner Mihály: Márkus Emília – emlékezés születésének 100 éves évfordulóján. Vasi Szemle, 1961. 1. szám, 65–77. o.
Kategória:Magyar színésznők Kategória:Szombathelyiek Kategória:1860-ban született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek Kategória:A Nemzeti Színház örökös tagjai Kategória:Corvin-koszorúsok Kategória:Magyar némafilmszínésznők Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek