A teodícea Isten igazolását jelenti; magyarázat a rossz jelenlétére a világban. Arra a kérdésre akar válaszolni, hogy a jó Isten miért engedi meg a rossz megnyilvánulását, ezzel megoldva a gonosz problémáját. Ide tartozik a (keresztény) Isten feltételezett jósága és az ártatlanok (például kisgyermekek) evilági szenvedései közötti ellentmondás megmagyarázása.
A teodícea nem egyenlő a teológiával. Ez utóbbi ugyanis egy szentírásból indul ki, míg a teodicea csak filozófiai eszközökkel érvel, amelyek alapján a nem hívőnek is be kell látnia Isten létét és tulajdonságait.
Etimológia A kifejezés a görög theos (θεός, „isten”) és diké (δίκη, „helyes” vagy „igaz”) szavakból ered, azaz a filozófiai istenigazolást takarja.
Történet Már az ókorban felvetődött a szenvedés kérdése. Számos kultúrában, így Kínában, Indiában, Iránban, a sumér világban, Babilonban, Egyiptomban és Izraelben is. Ismert példa az Ótestamentumban Jób története. A szkeptikus ókori görög filozófusok szerint ha létezne egy mindenható és jó istenség, akkor a rosszat meg kellene akadályoznia. Ez további érveket jelentett az ateizmus és az agnoszticizmus mellett.
A teodícea úttörője Canterburyi Szent Anzelm, aki az ontológiai istenérvet fejtette ki. Legnagyobb művelőjének Aquinói Szent Tamást tartjuk.
Először Leibniz használta a fogalmat az Essai de théodicée sur la bonté du Dieu, la liberté l'homme et l'origine du mal című művében, aki Isten jóságát akarta igazolni a világban fellelhető rosszal szemben.
A 18. századtól kezdve skolasztikának az Isten valóságának és tulajdonságainak észérvekkel való igazolását nevezzük.
Sok vallásos ember számára a kérdést leginkább a holokauszt vetette fel.
Napjainkban a társadalomtudósok a teodícea fogalmába belevették a káosz és a rossz megtapasztalásának különböző vallási és ideológiai magyarázatait, társadalmi és egyéni szinten egyaránt.James C. Livingston: Bevezetés a vallástudományba
A probléma megfogalmazása A probléma gyakran idézett megfogalmazása a következő:
Isten vagy le akarja győzni a rosszat, de nem tudja; ekkor gyenge, ami nem lehet igaz. Vagy tudná, de nem akarja; ekkor rosszindulatú, ami tőle idegen. Vagy nem tudja és nem akarja; ekkor nem lehet Isten. Vagy tudja és akarja, ami egyedül csak Istenre igaz; de akkor honnan a rossz, és miért nem szünteti meg?
Ezt az érvelést a keresztény hitvédő és retorikatanár Lactantius (250-317) jegyezte fel, amit ő Epikurosznak tulajdonított.Lactantius: De ira dei. 13, 19 = Us. 374 Azonban ez nem jellemző Epikurosz tanítására; sokkal inkább egy ismeretlen szkeptikus filozófus fogalmazta meg; talán Arkeszilaosz vagy Karneádész.Reinhold F. Glei: Et invidus et inbecillus. Das angebliche Epikurfragment bei Laktanz. De ira dei 13, 20–21, in: Vigiliae Christianae. 42 (1988), S. 47–58, letztere Konjektur S. 58 n. 38; Arthur Stanley Pease (Hrsg.): M. Tulli Ciceronis De natura deorum. Libri secundus et tertius. Cambridge (Mass.) 1958, S. 1232 f. Cicero Poszeidonoszra hivatkozva azt állította, hogy Epikurosz az isteneket tétlenséggel vádolta.Vgl. Cicero: De natura deorum. 1, 123 und Laktanz: De ira dei. 4, 7; nach Glei, 57 n. 24 A szkeptikus Sextus Empiricus bővebben foglalkozott a problémával. Szerinte nincsenek istenek, mivel az istennek gondoskodnia kellene arról, hogy ne legyen rossz, de a rossz létezik. A végkövetkeztetést nem mondja ki.Pyrrhoneische Hypotyposen. 3.3.9–12; vgl. zur Stelle etwa Glei, 53 A probléma alapot szolgáltat a deizmusnak is. Megoldási javaslatok A problémát ellentmondásként is megfogalmazták, amire így ateista megoldást adtak: Isten létezik, és rossz is van a világban. Ha Isten létezik, akkor mindenható. Ha mindenható, akkor meg tudná akadályozni a rosszat. Vagyis, mivel a rossz létezik, Isten nem mindenható. Ha Isten létezik és a rossz is létezik, akkor meg is tudja akadályozni, meg nem is tudja megakadályozni. Ellentmondás. Tehát Isten nem létezik.
Hasonlóan lehet érvelni a többi, Istennek a teológia által tulajdonított tulajdonsággal: Ha mindent tud...; vagy: ha végtelenül jó,... A lényegen nem változtat, ha a szóban forgó rossz helyett annak egy speciális fajtáját használják, például a szenvedést, vagy a kéz és láb nélkül születő kisbabákat. Egy másik nézőpont, ha Isten létezik, és nem akadályozza meg a rosszat, hanem mindenről saját akaratból dönt, hogy megengedi-e.
A rossz mint a jó hiánya Már Szent Ágoston egyházatya és filozófus megfogalmazta azt a nézetet, hogy a rossz nem önmagában létezik, hanem a jó hiánya. Aquinói Szent Tamás is ugyanezen az állásponton volt, aki példaként a vakságot hozta fel, ami a látás hiánya. Ez az elgondolás mégiscsak egy létező hiányra utal, azzal szemben, hogy a rossz, illetve a szenvedés nem valódi.
A hiányként való magyarázat népszerű volt, és rendkívül sikeres történetet tudhat maga mögött. A 2. és a 17. század között senki sem vitatta. Ebben az egy dologban az összes irányzat egyetértett, a késő antik filozófusok és az egyházatyák, Arisztotelész és Platón követői, tomisták és Johannes Duns Scotus tanítványai, a reformátorok, például Philipp Melanchthon és a katolikus dogmatikusok, mint Robert Bellarmin is.
A 17. században azonban újra megjelentek olyan irányzatok, amik önálló realitást adtak a szenvedésnek mint a szenvedő tapasztalatán alapuló ténynek. Emellett az is felvetődött, hogy a hiány sem lenne összeegyeztethető egy mindenható és jóságos Istennel.
A rossz mint egy egész része A világok legjobbika Leibniz szerint ez a világ a lehetséges világok legjobbika. Amennyiben lehetséges lett volna egy tökéletesebb világ teremtése, akkor Isten ezt felismerte volna. A világban jelentkező bajokat Leibniz Isten nevelő szándékának tekinti és ekként igazolja. Szerinte Isten az erkölcsi eltévelyedést sem orvosolhatta, mert ezzel az ember erkölcsi szabadságát szüntette volna meg. A világ tökéletességének igazolására a következő magyarázatot adja; Isten a természeti jelenségeket, az adódó körülményeket, egy magasabb szintű szellemi jó érdekében alkotta.Gottfried Wilhelm Leibniz: Die beste aller möglichen Welten. Zitiert in: Norbert Hoerster (Hrsg.): Glaube und Vernunft. Texte zur Religionsphilosophie. dtv 4338, München 1979, S. 93 ff.
Leibniz véleményével szemben Gerhard Streminger érvelt. Szerinte már a legjobb világ meghatározásával is baj van, hiszen a legjobb világ csak véges sok világból lenne kiválasztható, aminél még több jobb világ gondolható el, ahogy végtelen sok szám is.Gerhard Streminger: Gottes Güte und die Übel der Welt. Das Theodizeeproblem. , S. 76
Továbbá körkörös érvelést (petitio principi) látott bele Leibniz érvelésébe: az alaptétel az, hogy a lehetséges legjobb világban élünk; ezt azzal bizonyítja, hogy Isten bölcs és jó, amit azonban nem bizonyít, hanem eleve bizonyítottnak tételez fel.
A filozófus Bertrand Russell nagy csodálkozással tudósított arról, hogy képesek az emberek azt hinni, hogy a lehetséges legjobb világban élünk, annak minden hibájával együtt, amit egy mindentudó és mindentudó hatalom évmilliók alatt alakított ki. továbbá felveti a kérdést: Úgy gondolja-e, hogy ha önnek mindentudás és mindenhatóság, no meg évmilliók adattak volna, akkor nem tudott volna jobbat kitalálni, mint a Ku-Klux-Klan vagy a fasiszták?Bertrand Russell: Warum ich kein Christ bin. , S. 23.
Ismert válasz Leibniz optimizmusára Voltaire szatirikus regénye, a Candide avagy az optimizmus.
A kontraszt haszna A kontraszt és kiegészítés értelmében a rossz hasznos, mert segít megismerni a jót. Ez Norbert Hoerster alapgondolata.Norbert Hoerster: Die Frage nach Gott. , S. 96.
Szent Ágoston szerint az ellentétek szebbé teszik a beszédet. Isten nem szavakkal, hanem tárgyakkal, lényekkel és jelenségekkel szónokol. Ez a szembeállítás hozzájárul a világmindenség szépségéhez.Norbert Hoerster (Hrsg.): Glaube und Vernunft. Texte zur Religionsphilosophie. Philipp Reclam jun., 1988 , S. 108. Gottfried Wilhelm Leibniz szerint az isteni bölcsességnek azt kellett választania, ami a legjobb összhangzatot adja, amihez a rossz is hozzájárul. Isten nem lenne jó és bölcs, ha ezt kizárná.G. W. Leibniz: Die Theodizee. 1710, Hamburg 1968, S. 188; zitiert nach Gerhard Streminger: Gottes Güte und die Übel der Welt. , S. 85.
Gerhard Streminger szemben áll ezzel az elgondolással. Véleménye szerint nem lehet párhuzamba állítani a szépet és a jót. Ha még úgy is tekintjük, hogy a csúnya részletekből egy szép kép bontakozik ki, akkor is lehetetlen, hogy a jó Isten az embereket sakkfiguraként kezelje, és nem egyénekként, akiknek saját akaratuk, vágyaik és céljuk van. Az a vélemény, hogy a szenvedés hozzájárul a teljességhez, megveti az életet, ha a szenvedés túllép egy bizonyos mértéket. A keresztény teodiceának a morális személyiségre kell összpontosítani, és nem az Univerzum teljességének a szépségére. Döntő alaptételének nem esztétikainak, hanem erkölcsinek kell lennie.Gerhard Streminger: Gottes Güte und die Übel der Welt. , S. 93, 94 und 103.
Alternatívaként felveti, hogy a rossz hozzájárul a jó tudatosításához. A felismert jót jobban élvezzük akkor is, ha már semmi rossz nem ér. Az ellentétek elve alapján senki sem élhet meg állandó örömöt és boldogságot az életben. Azonban úgy gondolja, hogy erre a célra már egy kis mértékű szenvedés is elég. Ha még hihető is az elv, akkor is unalomhoz vezetne.Gerhard Streminger: Gottes Güte und die Übel der Welt. , S. 96 und 98 f.
A fejlődés elve John Hick teológus és vallásfilozófus szerint a rossz és a szenvedés hozzájárul a lelki fejlődéshez. Ezt Irén-elvnek nevezte Szent Irénről.Charles Taliaferro: Philosophy of Religion. The Stanford Encyclopedia of Philosophy A kapcsolatot a szabad akarattal Armin Kreiner a következőképpen magyarázza: Ez nem egy alternatíva a szabad akarattal szemben, hanem azt szerves részeként tartalmazza. A bűnbe esés is a szabad akarattal magyarázható.Armin Kreiner: Gott im Leid. , S. 236 ff.
Ennek az a problémája, hogy úgy látszik, sok rossz és szenvedés nem járul hozzá a lelki fejlődéshez, különösen a kisgyerekeké, akik még nem vonhatók felelősségre tetteik miatt. Ha egy koraszülött gyerek megvakul az inkubátorban, és szülei emiatt elfordulnak Istentől, és a gyereket is ebben a szellemben nevelik, akkor az semmilyen lelki fejlődést nem eredményez. Mások kényelemben és luxusban élnek, és még dolgozniuk sem kell a megélhetésükért, mert a pénzük dolgozik helyettük, és semmi baj nem éri őket, ami miatt fejlődhetnének.James R. Beebe: The Problem of Evil. The Stanford Encyclopedia of Philosophy Egy további magyarázat, hogy a fejlődést a baj elhárítása is hozhatja. Ha nem lenne rossz, akkor nem lenne szükség ezekre a készségekre. Ekkor jobban kellene védeni a lelki egészséget.
Isten célja az ember átformálása Az egész Biblián keresztül végighúzódik az, hogy Isten a maga közelébe akarja vonni a szenvedőt. Jób a szenvedéstörténete után azt mondta Istennek: Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. (Jób 42,5)
Zsolt 78,34 (RÚF2014): Ha öldökölni kezdte őket, hozzá folyamodtak, megtértek, és kívánkoztak Isten után. Róm 8,28 (RÚF2014): Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott. Zsid 12,5-7 (RÚF2014): és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja?
Figyelmeztet arra is, hogy ha az embernek túl jól megy, akkor hajlamos megfeledkezni Istenről: Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból – elhíztál, kövér vagy, hájat eresztettél! –, és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját. (5Móz 32,15; RÚF2014)