Moriszkók

+ Moriszkók Időszak főként a 16–17. század Terület Spanyolország, összehasonlító értelemben Portugália, majd Észak-Afrika, oszmán és mediterrán területek Eredet ibériai muszlimok, mudéjarok és leszármazottaik Vallási státusz jogilag keresztény újkeresztények; egyes közösségekben kripto-iszlám gyakorlatokkal, másutt részleges vagy teljes keresztény asszimilációval Becsült létszám 1609 körül kb. 300–320 ezer fő Hispániában Kiűzés 1609–1614 között, kb. 275–300 ezer fő érintésével Fő események 1492: Granada eleste; 1502 és 1525–1526: kényszerű áttérések; 1568–1571: Alpujarras-felkelés; 1609–1614: kiűzés Kapcsolódó fogalmak mudéjarok, converso, spanyol inkvizíció, limpieza de sangre, aljamiado, fekete legenda jobbra|bélyegkép|265px|Vincenzo Carducci: A moriszkók kiűzése Spanyolországból, 1627 körül, Prado, Madrid A moriszkók (, ) a kora újkori Ibériai-félszigeten azok az iszlám eredetű, jogilag kereszténynek tekintett személyek és leszármazottaik voltak, akik a Reconquista után, főként a 16. század eleji kényszerű vagy erős politikai nyomás alatt végbement áttérések következtében kerültek a keresztény társadalomba mint újkeresztények. A spanyol morisco szó a moro („mór”, „muszlim”) szóból származik, de a 16. században jogi, vallási és társadalmi kategóriává vált.Max Deardorff: „¿Quién es morisco? Desde cristiano nuevo a cristiano viejo de moros: Categorías de diferenciación en el Reino de Granada (siglo XVI)”, Forum Historiae Iuris, 2018, DOI: 10.26032/fhi-2018-004.

A moriszkók nem alkottak egységes vallási vagy társadalmi tömböt. Voltak közöttük kripto-muszlimok, akik titokban iszlám gyakorlatokat őriztek, részben asszimilálódott közösségek, keresztény környezetbe beilleszkedett családok és olyan személyek is, akik magukat őszintén kereszténynek tartották. Helyzetük jelentősen eltért Granada, Valencia, Aragónia, Kasztília, Murcia és Extremadura területén. A 16–17. századi forrásokban a morisco, cristiano nuevo de moro („mór eredetű újkeresztény”), granadino, tagarino és más megjelölések nem mindig azonos jelentésben fordultak elő.Antonio Domínguez Ortiz – Bernard Vincent: Historia de los moriscos. Vida y tragedia de una minoría, Madrid: Revista de Occidente, 1978; újabb kiadások: Alianza Editorial.Trevor J. Dadson: „Los moriscos: entre el islam y el cristianismo”, eHumanista, 40, 2018, 278–295.

Történetük a kora újkori európai konfesszionalizáció, a Habsburg–oszmán mediterrán rivalizálás, a katolikus monarchia államépítése, a vallási uniformitás politikája és a helyi társadalmi-gazdasági feszültségek összefüggésébe illeszkedik. A moriszkók ellenőrzése és végül nagy részük kiűzése egyszerre volt valláspolitikai, biztonságpolitikai, társadalmi és gazdasági kérdés.Henry Kamen: The Spanish Inquisition: A Historical Revision, 4. kiadás, New Haven–London: Yale University Press, 2014.Henry Kamen: Philip of Spain, New Haven–London: Yale University Press, 1997.

III. Fülöp uralkodása alatt, 1609 és 1614 között a Hispán Monarchia több rendelet alapján kiutasította a moriszkók nagy részét. A folyamat nem volt teljes: voltak, akik a végrehajtás elől elrejtőztek, helyi védelmet kaptak, beolvadtak vagy később visszatértek, különösen Granadában, Kasztíliában és La Manchában.Manuel Lomas Cortés: El proceso de expulsión de los moriscos de España (1609–1614), Valencia: Universitat de València, 2011.Enrique Soria Mesa: „Los moriscos que se quedaron. La permanencia de la población de origen islámico en la España Moderna (Reino de Granada, siglos XVII-XVIII)”, Vínculos de Historia, 1, 2012, 205–230.Trevor J. Dadson: Los moriscos de Villarrubia de los Ojos (siglos XV-XVIII). Historia de una minoría asimilada, expulsada y reintegrada, Madrid–Frankfurt am Main: Iberoamericana–Vervuert, 2007.

Spanyol-Amerikában a morisco szó más jelentést is kapott: a gyarmati casta-terminológiában bizonyos vegyes származási kategóriák jelölésére használták, elsősorban nem az ibériai moriszkók vallási-jogi értelmében.Karoline P. Cook: Forbidden Passages: Muslims and Moriscos in Colonial Spanish America, Philadelphia: University of Pennsylvania Press, 2016.

Fogalomhasználat

A moriszkókat célszerű megkülönböztetni a mudéjaroktól. A mudéjarok azok a muszlimok voltak, akik keresztény uralom alá kerültek, de bizonyos feltételekkel megtarthatták vallásukat, jogi közösségeiket, mecseteiket, nyelvüket és szokásaik egy részét. A moriszkók ezzel szemben a keresztény hitre tért vagy térített muszlimok és leszármazottaik voltak, akik a keresztény jogrendben megkeresztelt személyeknek számítottak.

A 16. századi forrásokban a megnevezések területenként és időszakonként változtak. Granadában gyakori volt a cristiano nuevo vagy cristiano nuevo de moro megjelölés, míg Valencia és Aragónia irataiban a morisco korábban is elterjedt. A szó jelentése a 16. század folyamán gyakran pejoratív árnyalatot kapott, különösen a felkelésekkel, kripto-iszlám gyanúval és hűtlenséggel kapcsolatos hatósági szövegekben.

Bár a magyar történeti nyelvben gyakran a „mór” kifejezést használják a korszak ibériai muszlimjaira, a moriszkó terminus pontosabb, mert nem etnikai népnevet, hanem vallási eredethez, jogi státuszhoz és társadalmi besoroláshoz kötődő kategóriát jelöl. Az érintett lakosság arab, berber, helyi hispániai konvertita és kevert eredetű csoportokat is magában foglalt.

Történelmi háttér

A reconquista vége és Granada kapitulációja

A Reconquista politikai értelemben 1492-ben zárult le, amikor Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella elfoglalta a Granadai Naszrid Emírséget, az Ibériai-félsziget utolsó muszlim államát. A granadai kapitulációt rögzítő szerződés (1491) a helyi muszlim lakosságnak széles körű vallási és jogi garanciákat ígértek: megtarthatták vallásukat, mecseteiket, bíráikat, bizonyos közösségi intézményeiket, ruházatukat és arab nyelvüket.

Ugyanebben az évben a Katolikus Királyok kiadták az Alhambra-ediktumot, amely a zsidókat áttérés vagy távozás elé állította. Az 1492-es zsidó kiűzés nem azonos a későbbi moriszkópolitikával, de fontos párhuzam: a 15–16. századi ibériai uralkodói politika egyre szorosabban kapcsolta össze a vallási egységet, a politikai lojalitást és az államépítést.

A hódítás utáni első években Hernando de Talavera, Granada első érseke fokozatos, prédikáción és kulturális alkalmazkodáson alapuló térítési politikát képviselt. Talavera arabul tanuló papokat, prédikációkat és óvatos missziós eszközöket szorgalmazott. Ezzel szemben Francisco Jiménez de Cisneros bíboros gyorsabb és kényszerítőbb módszereket alkalmazott. Fellépése hozzájárult az 1499–1501 közötti granadai és alpujarrasi felkelésekhez.

A felkelések után a Korona úgy értelmezte, hogy a korábbi szerződéses garanciák megszűntek. Kasztíliában 1502-ben a muszlimokat választás elé állították: vagy megkeresztelkednek, vagy elhagyják az országot. A „választás” gyakorlati mozgásterét szűkítette, hogy a távozók vagyonát korlátozhatták, a gyermekek kivitelét vitatták, a tengeri átkelés és a célterületek megválasztása pedig adminisztratív akadályokba ütközött. Emiatt a legtöbben a keresztséget választották.L. P. Harvey: Muslims in Spain, 1500 to 1614, Chicago–London: University of Chicago Press, 2005.

Valencia, Aragónia és a kényszerű áttérések

A Kasztílián kívüli területeken a folyamat lassabban ment végbe. Valenciában és Aragóniában jelentős mudéjar lakosság élt, különösen földesúri birtokokon. A helyi nemesség gyakran gazdasági okokból védte muszlim vazallusait, mert azok fontos szerepet játszottak az öntözéses mezőgazdaságban, a selyemtermelésben, a bérleti rendszerekben és a földbirtokok jövedelmezőségében.Josep Torró: „Vivir como cristianos y pagar como moros. Genealogía medieval de la servidumbre morisca en el reino de Valencia”, Revista de Historia Moderna, 27, 2009, 11–40.

Az Germanías-felkelés idején, 1521–1522-ben Valenciában számos muszlimot erőszakkal kereszteltek meg. A kényszerkeresztelések érvényessége teológiai és jogi vitákat váltott ki, de a hivatalos álláspont végül az lett, hogy a keresztség érvényes, és az érintettek keresztény kötelességek alá tartoznak. 1525–1526-ban az aragóniai korona muszlim lakosságát is áttérésre kényszerítették. Ettől kezdve a mudéjar lakosság nagy része formálisan moriszkóvá vált.

Portugália

Az ibériai összehasonlítás szempontjából Portugália eltérő mintát mutatott. I. Mánuel portugál király 1496 decemberében elrendelte a zsidók és muszlimok távozását Portugáliából; a rendelet végrehajtása 1497-ben következett. A zsidókat nagy számban kényszerkeresztelték, míg a muszlim kisebbség esetében a szakirodalom elsősorban kiűzésről beszél. Emiatt Portugáliában nem alakult ki a spanyolországihoz hasonló, nagy létszámú és több nemzedéken át tartó moriszkó kérdés.François Soyer: „The Expulsion of the Muslims from Portugal (1496–1497)”, Al-Masaq: Islam and the Medieval Mediterranean, 20/2, 2008, 215–234, DOI: 10.1080/09503110802283432.

A portugál mourisco szó ennek ellenére előfordult muszlim eredetű vagy észak-afrikai hátterű személyek, rabszolgák, felszabadítottak és áttértek jelölésére. Az 1609–1614-es spanyol moriszkókiűzés idején Portugália a perszonálunióban álló Hispán Monarchia része volt, de a spanyol expulzió elsősorban a spanyol királyságok moriszkóira vonatkozott. Portugália inkább összehasonlító előzményként, illetve útvonalak és menedékkeresések szempontjából kapcsolódott a történethez.

Demográfia

A rendelkezésre álló korabeli összeírások eltérő célból készültek, gyakran háztartásokat vagy adózó egységeket mértek, nem pedig egyéni személyeket. A következő táblázat a modern szakirodalomban gyakran idézett, 1609 körüli nagyságrendi becsléseket foglalja össze.Henri Lapeyre: Géographie de l'Espagne morisque, Paris: SEVPEN, 1959.

Terület Becsült moriszkó létszám 1609 körül Megjegyzés Valenciai Királyság kb. 120–135 ezer fő A moriszkók itt alkották a legsűrűbben élő csoportok egyikét; a kiűzés helyi gazdasági és demográfiai hatása különösen jelentős volt. Aragóniai Királyság kb. 60–65 ezer fő A moriszkók főként az Ebro és mellékfolyói mentén, valamint földesúri birtokokon éltek. Katalónia kb. 7–8 ezer fő A moriszkó népesség viszonylag alacsony volt; főként az Ebro vidékén koncentrálódott. Kasztília, Andalúzia, Murcia, Extremadura és a granadai eredetű szétszórt népesség kb. 110–120 ezer fő A szám a régi kasztíliai mudéjar eredetű csoportokat és az 1570 után szétszórt granadai moriszkókat is magában foglalja. Összesen Hispániában kb. 300–320 ezer fő Henri Lapeyre és Domínguez Ortiz–Vincent becslései alapján; a pontos szám vitatott.

A kortárs keresztény szerzők és hivatalnokok gyakran hivatkoztak a moriszkók feltételezett gyors népességnövekedésére. A demográfiai félelem különösen Valenciában volt erős, ahol a moriszkók aránya több vidéki körzetben magas volt. A növekedéstől való félelem a korabeli politikai diskurzus része volt, de a régiónkénti népszaporulat, a háztartásméret és az összeírások eltérő módszerei miatt nehezen számszerűsíthető.

A kiutasítottak számát a modern szakirodalom többnyire 275–300 ezer fő közé teszi. A különbség részben abból ered, hogy nem minden moriszkót sikerült kiutasítani, egyes csoportok kivételeket kaptak, mások visszatértek vagy rejtve maradtak.Már Jónsson: „The expulsion of the Moriscos from Spain in 1609–1614: the destruction of an Islamic periphery”, Journal of Global History, 2/2, 2007, 195–212.

Vallási élet, identitás és aljamiado irodalom

jobbra|bélyegkép|230px|Aljamiado Korán-kézirat: újlatin nyelvű szöveg arab írással