Iosif Vulcan (Pusztahollód, 1841. március 31. – Nagyvárad, 1907. szeptember 8.) magyarországi román író, szerkesztő. (Nevét Vulcan József alakban is használta.)Lásd aláírását a nagyszalontai Arany János emlékszoba látogatói könyvének első oldalán.
Élete Görögkatolikus lelkészcsaládban született. Édesanyja Irinyi Viktória, Irinyi János és Irinyi József nővére. A középiskolát Nagyváradon végezte a premontrei gimnáziumban, majd jogot tanult a Pesti Egyetemen. Letette ugyan az ügyvédi vizsgát, de hamar az irodalom felé fordult. Első dokumentált sajtóbeli megjelenése 1859-ben volt: a szebeni Telegraful Român 1859. január 29-i számában (VII. évf., 5. sz., 17-18. o.) jelent meg „Petőfi în românește" című fordítása.Telegraful Român, VII. évf., 5. sz., 1859. január 29., 17-18. o. Pesti diákévei alatt élclapoknál dolgozott: a Umoristul által 1864 nyarán a legjobb humoros verséért felajánlott 20 forintos díjat egyik verse nyerte el, 1865 első számától pedig a lap tulajdonosa, szerkesztője és kiadója lett.Umoristulu, II. évf., 33. sz., 1864. november 20./december 2., 147. o.Umoristulu, III. évf., 1. sz., 1865. január 1/13., kolofon Tárcákat írt a Concordia című politikai lapba is. 1865-ben Pesten indította Familia (A család) címmel irodalmi lapját, melynek programja a román kultúra erdélyi terjesztése volt. A lap próbaszáma 1865. május 1/13-án jelent meg, rendes megjelenése június 5/17-én indult.Busa Margit: Magyar sajtóbibliográfia 1850–1867, Országos Széchényi Könyvtár, 135. sz. Szerkesztette még a Gura Satului (A falu szája) című élclapot is.
1891-ben a bukaresti Román Akadémia rendes tagjává választotta.„Vulcan, Iosif", a Román Akadémia tagjegyzéke 1904. március 23-tól 1907 áprilisáig az akadémia irodalmi szakosztályának elnöke volt, Titu Maiorescu javaslatára választották meg.Analele Academiei Române, II. sor., XXVI. köt., 201-202. o.; XXIX. köt., 219. o. A Kisfaludy Társaság a román irodalomnak magyar nyelven való ismertetéséért 1871-ben levelező tagjai sorába választotta, ahol A román népköltészetről címmel tartott székfoglaló beszédet. István vajda című tragédiáját magyar fordításban a nagyváradi Szigligeti Színházban is előadták.
Végső nyughelye a nagyváradi Rulikowski temetőben található (P29-1/A-8), ahova az Olaszi temetőből annak felszámolása során az 1970-es években temették át.Kordics Imre – Péter I. Zoltán – Farkas László: A nagyváradi Rulikowski temető. Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság. Varadinum Script Kiadó, Nagyvárad, 2019. 144. p. 250px|bélyegkép|Sírja Nagyváradon a Rulikowski temetőben
bélyegkép|Az Iosif Vulcan-emlékház Pusztahollódon Szülőfalujában, Pusztahollódon 2024-ben felújították és emlékházként nyitották meg azt a házat, ahol született.Ioana Carțiș: Nașul lui Eminescu “s-a întors” în casa părintească: A fost inaugurat Muzeul memorial “Iosif Vulcan” de la Holod, eBihoreanul, 2024. október 7.
Művei Lira mea, versek, 1882 Ștefan Vodă cel Tânăr (A fiatal István vajda), színmű Gărgăunii Dragostei, színmű Mireasă pentru Mireasă (Menyasszonyt a menyasszonyért), színmű Panteonul Roman, életrajz-gyűjtemény, 1869
Magyarul
Román népdalok; ford. Ember György et al., bev. Vulcanu József; Kisfaludy-Társaság, Bp., 1877 (A hazai nem-magyarajkú népköltészet tára) Iosif Vulcan a Kisfaludy Társaságban; váll., bev., jegyz. Köteles Pál; Kriterion, Bukarest, 1970 (Téka)
Jegyzetek
Források
Kapcsolódó szócikkek Iosif Vulcan Emlékmúzeum Iosif Vulcan-emlékház
Külső hivatkozások A Familia folyóirat honlapja A Familia folyóirat Facebook-oldala Az ósinkai Iosif Vulcan-múzeum Facebook-oldala
Kategória:Román költők Kategória:Román írók Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:Erdélyi románok Kategória:Nagyváradiak Kategória:1841-ben született személyek Kategória:1907-ben elhunyt személyek