A Salisbury grófja címet többször is létrehozták az angol és a brit főrendben. Története emiatt hosszú és összetett. Ma a Salisbury márki kiegészítő címe.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
Első létrehozás (1145) A címet először a közepén alapították Patrick számára. 1196-ban a cím Patrick unokájára, Elára szállt, aki ugyanabban az évben feleségül ment II. Henrik törvénytelen fiához, William Longespée-hez. Ela férje, fia és unokája is előtte halt meg, így a Salisbury-címet dédunokája, Margaret Longespée örökölte. Margaret Henry de Lacyhoz, Lincoln 3. grófja felesége lett, és lányuk, Alice 1310-ben Salisbury grófnője, 1311-ben pedig Lincoln grófnője lett. Alice 1294-ben Thomas Plantagenet, Lancaster 2. grófja felesége lett, de amikor Lancaster grófot 1322-ben felségárulásért kivégezték és címeit elveszítette, Alice is lemondott minden címéről a király javára, így azok megszűntek.
Az első létrehozás családfája
Patrick of Salisbury (–1168), 15px|keretnélküli Salisbury 1. grófja William of Salisbury (–1196)Salisbury-i Vilmos, Salisbury 2. grófja anglo-normann főnemes volt. Bár általában így emlegetik, hivatalos címe Wiltshire grófja volt, amelyet apja az 1143 körüli években kapott Matilda császárnőtől. William FitzPatrick néven is ismerték. Apja és örököse Patrick of Salisbury, Wiltshire grófja (akit Salisbury grófjának is neveztek), anyja pedig Adela of Ponthieu, Surrey grófnője volt., 15px|keretnélküli Salisbury 2. grófja Ela of Salisbury (1190–1261), 15px|keretnélküli Salisbury 3. grófnője ∞ William Longespée (1176–1226), jure uxoris 15px|keretnélküli Salisbury 3. grófja William Longespée (–1250)Sir William Longespée angol lovag és keresztes hadjáratban részt vevő harcos volt. A Nílus deltájában fekvő Manszúra 1250-es ostroma során esett el. A keresztény seregek súlyos vereséget szenvedtek, IX. Lajos francia király is fogságba került. Halála különös jelentőséggel bírt, mivel Longespée elvesztése szimbolikus veszteségnek számított, Anglia egyik legelőkelőbb családjának sarja áldozta életét a keresztény ügyért, ami erősítette a keresztes hadjáratok tragikus, hősi képét az angol köztudatban. Margaret Longespée (1254–1309), 15px|keretnélküli Salisbury 4. grófnője ∞ Henry de Lacy (1249–1311)Henry de Lacy, Lincoln 2. grófja, Pontefract bárója, Bowland ura, Halton bárója és Chester örökletes főlovászmestere angol főnemes volt, I. Eduárd angol király bizalmasa. Eduárdot szolgálta Walesben, Franciaországban és Skóciában, katonaként és diplomataként egyaránt. Ő a címzettje – vagy egyik szerzője – Walter of Bibbesworth keresztes hadjáratról szóló költeményének, a „Sir Henry de Lacy és Sir Walter of Bibbesworth közötti párbeszéd a szentföldi keresztes hadjáratról“ (La pleinte par entre missire Henry de Lacy et sire Wauter de Bybelesworthe pur la croiserie en la terre seinte című műnek., 15px|keretnélküli Lincoln 2. grófja, jure uxoris 15px|keretnélküli Salisbury 4. grófja Alice de Lacy (1281–1348), 15px|keretnélküli Lincoln 3. grófja, 15px|keretnélküli Salisbury 5. grófja ∞¹ Thomas Plantagenet (1278–1322), 15px|keretnélküli Lancaster 2. grófja ∞² Eubulus , 15px|keretnélküli Strange ∞³ Hugh , 15px|keretnélküli Freyne bárója
Második létrehozás (1337) A címet másodszor 1337-ben hozták létre William Montacute számára, a nemesi Montagu-ház tagjaként. Ez az ág egyetlen örökösnővel, Alice Montague-val ért véget, akinek férje, Richard Neville felesége jogán vette fel a grófi címet.
A történelem során a Montagu-k Montagud, Montaigu, Montague, Monte-Acuto és Montacute néven is ismertek, a vezetéknév előtt néha de-t használva. A név , , ezek jelentése: „a hegyes hegyről”. A szócikkben Montagu-ként szerepel az összes személy, csak abban az esetben térünk el ettől, ha az szükséges. Bár ez nem felel meg mindig a történelmi hűségnek, viszont – főleg a – egy név azonos forráson belül is eltérő írásmódú, ami nehezítené a megértést.
Montagu bárói és Salisbury grófjai családfája (1259–1539)
Salisbury Montagu grófjai és feleségeik
William Montagu, Salisbury 1. grófja William Montagu (1301–1344) apja William Montagu, Montagu 2. bárója, anyja Elizabeth de Montfort volt. 1319-ben követte apját a bárói címben, és 1322-ben nagykorúsága után vette birtokba örökségét. 1325-ben lovaggá ütötték, 1327-ben Skóciában harcolt III. Eduárd oldalán, majd többször járt diplomáciai küldetésben Franciaországban és az Avignonban székelő pápánál. 1330-ban ő volt az egyik fő szervezője Roger Mortimer elfogásának a nottinghami várban, amiért hatalmas birtokadományokat kapott.
1333-ban részt vett Berwick ostromában és a Halidon Hill-i csatában, majd a Man-sziget ura lett. 1335-ben Skóciában hadvezérként szolgált, megkapta Selkirk és Ettrick erdeit, Peebles városát, valamint a Csatorna-szigetek kormányzói tisztét. 1336-ban Dunbar ostromát vezette, 1337-ben Salisbury grófjává emelték, 1338-ban Anglia marsallja lett. A flamand hadjáratokban Eduárd király egyik fő támasza volt, 1340-ben Lille alatt fogságba esett, de rövidesen kiszabadult. 1341-ben vizsgálóbizottságban szolgált, valószínűleg ekkor hódította meg végleg a Man-szigeteket, ahol királlyá koronázták. 1343-ban Bretagne-ban harcolt, majd kasztíliai követjáráson járt és részt vett a mór háborúban Algeciras ostrománál.
1344. január 30-án halt meg, állítólag egy windsori lovagi torna során szerzett sérülései következtében. Alapítója volt a berkshire-i Bisham kolostornak, ahol a család temetkezőhelye kialakult. Felesége Catherine Grandison volt, akitől két fia – köztük William, a második Salisbury gróf – és négy lánya született.
Catherine Grandison Catherine Grandison (1304–1349) 1320 körül ment feleségül William Montaguhoz. Jean Le Bel krónikája szerint III. Eduárd 1341-ben, amikor a király felmentette Wark várát a skót ostrom alól, erőszakot követett el rajta férje távollétében. Az eset később a III. Edvárd Erzsébet-kori drámában is feldolgozást nyert. 1348 körül Eduárd megalapította a Térdszalagrendet, és Jean Froissart úgy tudta, hogy erre egy bálban került sor, amikor „Salisbury grófnője” elejtett egy harisnyakötőt, amit a király felemelt. A történetben szereplő hölgyet egyesek Catherine-nel, mások menyével, Kent Johanna hercegnővel azonosítják. Catherine alakja a romantika korában is foglalkoztatta az irodalmat: Alexandre Dumas első folytatásokban közölt regénye, a Salisbury grófnéje (Chroniques de France : La Comtesse de Salisbury, 1836) az ő életén alapult.
keretnélküli|semmi|130px William Montagu, Salisbury 1. grófja. Mellvértjén a Montagu-k címerét viseli: ezüst mezőben három vörös rombusz egymás mellett. Baloldalt a pajzson anyai címerét, a de Montfort-címert mutatja: arany és kék nyolcszor harántosztva. Sisakdísze egy levágott arany griff-fej, széttárt szárnyakkal, nyakán ezüst gallérral, amelyen három vörös rombusz látható
William Montagu, Salisbury 2. grófja KG William Montagu (1328–1397) 1344-ben, kiskorúként örökölte apja címét és birtokait. 1346-ban részt vett III. Eduárd franciaországi hadjáratában, ahol a walesi herceg lovaggá ütötte, majd a következő évben birtokai tényleges kezelőjévé lett.
1349-ben a pápai bulla érvénytelenítette eljegyzését Joan of Kenttel, mert a nő visszatért férjéhez, Thomas Hollandhoz, Kent 1. grófjához. 1350-ben a Térdszalagrend alapító lovagja lett. Harcolt a winchelsea-i tengeri csatában. 1355-ben Bordeaux-ba indult a walesi herceg hadjáratával, ahol a hátvédet vezette, és 1356-ban a poitiers-i csatában oroszlánként küzdött, visszaverve Jean rohamát. Részt vett a brétignyi béketárgyalásokon is 1360-ban.
Az 1360-as és 1370-es években számos katonai és diplomáciai feladatot teljesített. 1373-ban flottát vezetett a normandiai és breton partok mentén, 1376-ban az angol nyugati flotta admirálisa lett. 1375-ben Brugge-ben béketárgyaló volt, majd 1379-ben Calais kapitányaként szolgált. Az 1381-es felkelés idején a király mellett állt, Somersetben és Dorsetben harcolt a felkelők ellen. 1385-ben a Man-sziget királyává koronázták. Részt vett II. Richárd skót hadjáratában.
1397. június 3-án halt meg. Felesége Elizabeth volt, akitől egy fia, William és két lánya született. Fia 1383-ban, Windsorban egy lovagi torna során életét vesztette. 1393-ban, mivel nem volt élő fia, eladta a később a végrendeletében is használt Man-sziget királyi tisztét William . Címe John unokaöccsére szállt.
Joan of Kent Joan of Kent (1328–1385) I. Eduárd angol király leszármazottja, ő volt a Kent grófja cím 1321-es ötödik és 1360-as hatodik létrehozás közti kapocs. Két bátyja volt, Edmund, Kent 2. grófja és John, Kent 3. grófja, utóbbival kihalt a cím 1321-es ötödik létrhozása. Kent grófnéját „Kent szépséges hajadonja”-ként is szokták melíteni. Háromszor ment férjhez: első férje Thomas Holland, Kent 1. grófja volt, második férje William Montagu, Salisbury , harmadik férje pedig Edward of Woodstock walesi herceg, a „Fekete Herceg”. A Salisbury gróffal kötött házasságát 1349. november 13-án érvénytelenítették. A VI. Kelemen pápa azért nyilvánította semmissé, mert bigámiának számított, Joan első házassága Thomas Hollanddal még érvényben volt, ezért vissza kellett térnie hozzá – kapcsolatukból nem született gyerek. Joan családi gyerekeit a következő családfa mutatja. A másodikon fia, Thomas Holland, Kent 2. grófja gyerekeit sorolja fel. Az utolsó előtti Eleanor Holland, aki Salisbury negyedik grófjának lett a felesége. A Térdszalagrend lovagja.
keretnélküli|semmi|130px William Montagu, Salisbury , Montagu , Man királya. A kék a Térdszalagrend köpenye (mantle) a Szent György-kereszt jelvénnyel. Alatta a címerköpenyen (tabard vagy jupon) a Montagu negyedelten a Monthermer címerrel látható. Ez téves, mivel a Monthermer-örökösnőt valójában a fiatalabb testvér, John de Montacute, Montagu (kb. 1330 – kb. 1390) vette feleségül. A képen William egy stall-táblát táblát tart, amelyen a lovagrend stallumának utódai és címerei láthatók: Thomas FitzAlan, Arundel 10. grófja és John Holland, Exeter 2. hercege
John Montagu, Salisbury 3. grófja KG John Montagu (1350–1400) apja John Montagu, anyja Margaret Monthermer volt. Fiatalon 1369-ben Franciaországban szolgált, ekkor ütötték lovaggá. 1389-ben apja halálával örökölte a bárói címét (1357, III), majd 1395-ben anyja halála után a Monthermer-birtokokat, végül 1397-ben nagybátyja halála után a Salisbury grófi címet is.
A királyi udvar egyik befolyásos tagja volt, II. Richárd megbízásából számos katonai és diplomáciai feladatot látott el. Harcolt Franciaországban és Írországban. Támogatta a VI. Károllyal kötendő béké megállapodást, ennek részeként feleségül vette lányát, Valois Izabellát. Montagu a francia udvari kultúra híveként pártfogolta Christine de Pisan költőt és műveit. A Térdszalagrend lovagja volt, amikor 1398-ban Anglia marsallja lett. Ugyanakkor gyanakvással figyelték, a lollardok híve lett, kápolnájából eltávolíttatta a szentképeket.