Fife grófja, más néven Fife mormaere a középkori Skóciában Fife tartomány uralkodója volt. Ez a tartomány a mai Fife és Kinross-shire területét foglalta magában. Királyi származásuk miatt Fife grófjai a királyság legmagasabb rangú főnemesei közé tartoztak, az előjoguk volt a skót király megkoronázása.
A címet a MacDuff család viselte mindaddig, amíg lemondás útján a Stewartokhoz nem került. A grófság Murdoch Stewart 1425-ös kivégzésével és vagyona elkobzásával szűnt meg. A grófi címet 1759-ben élesztették újjá Earl Fife – Fife grófja (ír) – néven William Duff, a MacDuffok vélt leszármazottja számára. Az ő ükunokáját, a 6. Fife grófot (Earl Fife) 1885-ben Fife grófjává (Earl of Fife), 1889-ben pedig Fife hercegévé (Duke of Fife) emelték.
A szócikk speciális jelölései A szócikkhez szorosan kötődő főnemesi címek mellett előfordulhat a ( 1488 II) jelzés. Ez azt jelenti, hogy a nemesi címet az angol peerage-ben, főrendben hozták létre 1488-ban. Ez volt a cím második létrehozása. Gyakran csak a létrehozás sorszámát jelentő római számokat adjuk meg.
A dőlt betűs, kurzív nemesi cím jelentése: a viselő az apja (esetleg nagyapja) második (harmadik) címét viseli, az az ő az örökös vagy az örökös örököse.
Earl of Fife vs. Earl Fife
Fife grófja, első létrehozás A fife-i mormaerekA "mormaer" kifejezés a középkori Skóciában a tartományi uralkodó vagy hercegi rangot jelölte, aki egy mormaerdom (tartomány) élén állt. A mormaerok nagy hatalommal bírtak, birtokaik és befolyásuk gyakran vetekedett a királyéval, és szerepük jelentős volt a regionális igazgatásban és katonai vezetésben. Ezek a tisztségek általában örökletesek voltak, és a mormaer cím viselői fontos szerepet játszottak a skót történelemben. A címet grófi rangként szokás beazonosítani. a Skócia legmagasabb rangú ősi skót főnemeseivé váltak. A legkorábbi, bizonyosan adatolható fife-i mormaer Causantín, vagy Constantine volt (1095–1128). A mormaerek gyakran viselték Scotia justiciariusa – az ország legfőbb bírája – tisztségét és előjoguk volt a skót királyok megkoronázására. A mormaer tisztsége részben rokonsági alapon szerveződött. Ezért nevezik a terület örökösét 1385-ben Fife grófjának a Macduff klán törvényes urának (capitalis legis de Clenmcduffe) és gyakran, bár nem mindig, a MacDuff klán főnökének is.
A fife-i mormaer vagy gróf mellett létezett egy vele párhuzamos, kiegészítő tisztség is, a MacDuff klán (Clann meic Duibh) vezetőjéé. Valószínű, hogy a MacDuib vagy Macduff névformák III. Cináed mac Duib király nevéből származnak, végső soron pedig apjától, Dub királytól. Úgy tűnik, kezdetben a MacDuff megszólítás fenntartott cím volt a Fife mormaeri tisztséget viselő személy számára. A klánfői méltóságot nem mindig a mormaer viselte, különösen azután, hogy a mormaerséget uralkodása idején a hűbéri elsőszülöttségi öröklési jog alá rendelték. Így például a falkirki csatában. Az 1298. július 22-i falkirki csata az első skót függetlenségi háború egyik legnagyobb csatája volt. Az angol hadsereg I. Eduárd angol király vezetésével legyőzte a William Wallace vezette skótokat. Nem sokkal a csata után Wallace lemondott Skócia vezetéséről.</ref> nem a mormaer, hanem a klán feje vezette a fife-i harcosokat.
A Macduff-vonal megszakítás nélkül fennmaradt Isabella idejéig, aki Donnchad IV, Fife grófja és felesége, Mary de Monthermer, Ralph de Monthermer, Monthermer 1. bárója lányának egyetlen gyermeke volt. Apja 1358-as halálakor saját jogán Fife grófnőjeként (suo jure Countess of Fife) követte őt, és ezzel Skócia egyik legkeresettebb hajadonává vált. Négyszer ment férjhez, de valamennyi férje néhány éven belül meghalt a házasságkötés után. 1371-ben rábírták, hogy Robert Stewartot – aki idővel Albany hercegévé lett – nevezze meg örököséül, aki második férje, Walter Stewart révén a sógora volt. Robert így Isabella 1389-es halálakor Fife grófjaként követte őt. A grófok sorszámozása attól függ, hogy Isabella négy férjét, akik feleségük jogán viselték a címet, figyelembe veszik-e. A források eltérő megoldásokat alkalmaznak. Robert herceget fia, Murdoch követte Albany hercegeként, Fife grófjaként. 1420-ban. Murdoch herceget 1425-ben vagyonelkobzással sújtották és kivégezték a király elleni lázadás miatt. Így a Fife grófi cím megszűnt.
Fife mormaerjei, grófjai 260px|bélyegkép|Úgy vélik, hogy a MacDuff mormaerek, illetve Fife grófjai a , Macbeth skót király idején várat emelhettek ezen a helyen. A MacDuffoktól származó Wemyss család a birtokolta az ingatlant. Ők építették fel a ma még álló vár legkorábbi részeit. Michael Wemyss vendégeként I. Eduárd angol király 1304-ben felkereste a várat. Wemyss azonban később Robert Bruce oldalára állt, ezért Eduárd elrendelte a vár lerombolását. 260px|bélyegkép|Maol Choluim I., Fife grófjának pecsétje egy Észak-berwick-i ház oklevelén 130px|bélyegkép|Maol Choluim I. pecsétjén szereplő címer vélelmezetten színezett változata. A címerpajzs inkább tűnik személyesnek, mint családinak. Az is elképzelhető, hogy ez volt az egyszerűsített címer, az oroszlános pedig a nagy címerpajzs 260px|bélyegkép| I. Sándor király koronázása a scone-i Moot hegyen. A királyt az ollamh rígh Alban, Skócia királyi költője köszöntötte, aki a „Benach De Re Albanne” kiáltással szólt hozzá („Isten áldja a skótok királyát”), majd elszavalta Sándor felmenőit. , Fife grófja kardot tartva áll Sándor király mellett. Az Albannaich az Albannach, vagyis skótok, a skótokat mint közösséget, nemzetet jelöli. A skót uralkodók sajátos címe hagyományosan „a skótok királya”, nem pedig „Skócia királya”, szemben Anglia és más országok uralkodóival, akiket „Anglia királyának” neveznek. Ez az ősi megnevezés a gael hagyományt tükrözi, amelyben a törzsfő a „clann” — szó szerint „gyermekek” — atyja. Mivel az uralkodó a „főnökök főnöke”, a nép „apja”, nem pusztán a föld ura.) Forrás: A zárójelben a mormaer grófi cím viselés ideje. A felsorolás nem tartalmazza Isabella férjeit, akik feleségük jogán viselték a címet.
Gille Míchéil, Fife 1. grófja (1130–1133) Gille Míchéil mormaer bizonyosan a második olyan személy, akiről tudjuk, hogy Fife mormaere volt, jóllehet valószínűtlen, hogy ténylegesen ő lett volna a második. Legalább egy fia ismert, Aed. Aed a kelta öröklési rend szerint utódja lett volna, ám mivel uralkodása alatt életbe léptek a feudális elsőszülöttségi szabályok, nem Gille Míchéil fia, hanem Donnchad fia lett a következő mormaer. Aed azonban feltehetően átvette a Duib klán vezetését, legalább kiskorúsága idején, és bizonyosan Abernethy apátja lett, azt a tisztséget pedig később a saját fia, Orm örökölte.
Donnchadh I, Fife 2. grófja (1133–1154) Donnchad az első gael főúr volt, akinek területét I. Dávid király 1136-ban feudális oklevéllel újraadományozta. 1152-ben, amikor meghalt Dávid fia, Henrik skót herceg, Donnchad, mint a bennszülött skót nemesség feje, vezette körbe és mutatta be Malcolm-ot a királyságben, és mint a király új örökösét.
Donnchadh II, Fife 3. grófja (1154–1204) Donnchad II az előző mormaer fiaként az elsőszülöttségi jog alapján jogosult volt apja címének öröklésére, ám nem volt jogosult a rokonsági csoport, a MacDuib klán vezetésére. A korábbi fife-i mormaerekhez hasonlóan Duncan-t is kinevezték Skócia főbírájává. Donnchad kiskorúsága idején Ferchar, Strathearn mormaere foglalta el a gael nemesség élén az első helyet, és ő lett a gyermek Malcolm király első tanácsadója. Duncan, Fife többi mormaeréhez hasonlóan, szoros kapcsolatot tartott fenn a királlyal. Nevét többek között egy, a May-szigeti priorátus számára kiadott oklevél is megörökíti. Feleségét, Adát (Ela/Hela/Adela), a hivatalos iratok Malcolm király közeli rokonaként említenek, a latin szöveg alapján apai ágon féltestvérként vagy unokahúgként. Fife grófjait Dávid királytól kezdve a skót királyok fontos szövetségeseinek tekintik.
Mael Choluim, Fife 4. grófja (1204–1228) Feleségül vette Matildát, Gille Brigte, Strathearn mormaerének leányát. Neki tulajdonítják a culrossi apátság alapítását.
Maol Choluim II, Fife 5. grófja (1228–1266) Máel Coluim II azon skót főurak közé tartozott, akik neve garanciavállalóként szerepelt az 1237. szeptember 25-én megkötött yorki szerződésben. Részt vett III. Sándor skót király híres beiktatásán Scone-ban 1249. július 13-án. kiskorúsága idején is szerepet játszott az ország irányításában, mivel 1255. szeptember 20-án a király egyik gyámjává nevezték ki. Vélhetően ekkortól szoros kapcsolatot ápolt III. Henrik angol királlyal. Az 1256–1257-es uralkodó elleni puccsot követően eltűnik a forrásokból, ám néhány évvel később ismét felbukkan. Esküt tett Henrik királynak, ígéretet tett a fiatal király és királyné helyzetének fenntartására, amikor az utóbbi — leánya, Margit — 1260-ban Angliába utazott.
A hagyomány szerint 1230-ban feleségül vette Susannát, Llywelyn ab Iorwerth leányát, aki Máel Coluim halála után Mar mormaeréhez, Domhnall I-hez ment feleségül. Két fiáról van biztos tudomásunk. Az idősebb Colbán volt, akire Máel Coluim halála után a mormaerség szállt. A Meic Duibh klán vezetése a másik fiúra jutott, akinek a neve ismeretlen. Későbbi források szerint Máel Coluim földeket adományozott ennek a fiatalabb fiának. Maol Choluim végül a fife-i csapatokat vezetve esett el a falkirki csatában William Wallace oldalán.
Colbán, Fife 6. grófja (1266–1270/1272) Colbán apja 1266-ban bekövetkezett halálát követően még tinédzserként örökölte a címet. III. Sándor skót király 1264-ben lovaggá ütötte. Feleségét Annának hívták, nagy valószínűséggel II. Sándor skót király törvénytelen unokája volt. Colbánnak és Annának Duncan fiukun kívül egy lánya született (maradt életben), Marjory, aki Alan, Menteith grófja felesége lett.
Donnchadh III Fife 7. grófja (1270/1272–1288) Kiskorúsága idején William Wishart, püspöke lett a mormaerség gondnoka. Feltehetően a mormaerségen belüli hatalmi küzdelmek miatt János skót király támogatásával a püspök elkobozta MacDuib klán vezetőjétől azokat a földeket, amelyet Maol adományozott nekik. Maol Choluim ez ellen I. Eduárd angol királyhoz fellebbezett. Eduárd király elrendelte, hogy Skócia gyámjaiI. Margit skót királynő kiskorúsága idején hat főből álló régensi tanács működött (1286–1290), ennek tagja volt , halála után . állítsák vissza ezeket a birtokokat. Donnchadh maga is e gyámok közé tartozott, akik a király távollétében Skócia kormányzását felügyelték. 1284-ben más skót főurakkal együtt elismerte a norvég Margitot örököseként.
Donnchadh Gilbert de Clare, Gloucester leányát, Johannát vette feleségül. , első feleségétől, Alice de Lusignantól (elváltak 1271-ben), és legalább két fia született. A mormaer utolsó történeti említése egy 1289 augusztusára keltezett oklevélben található, amelyet talán már halála után állítottak ki. Szeptemberben gyilkolták meg Falkland közelében Pittillocknál, amikor Dunfermline, a skót kormány székhelye felé tartott. A Lanercost-krónika a mormaert „az átlagosnál kegyetlenebbnek és kapzsibbnak” nevezte. Cupar apátságában temették el.
Donnchadh IV, Fife 8. grófja (1288–1353) Donnchadh IV ugyanabban az évben született, amikor apját, Donnchadh III-at meggyilkolták. Így csecsemőként örökölte a mormaerséget. Olyan fiatal volt, hogy John Balliol megkoronázásának tiszte — amely rendesen a fife-i mormaer örökletes joga volt — egy lovagra, John hárult. Robert Bruce megkoronázásán sem vehetett részt, mivel akkor Angliában fogságban volt, ezért Robert kénytelen volt Donnchadh nővérét, Isabellát felkérni, hogy távollétében ellássa ezt a szerepet.