bélyegkép|Az ereklyék kápolnája a jeruzsálemi Santa Crocéban bélyegkép|A Santa Maria della Scala szege, Siena A Szent Szegek ereklyéi három (vagy négy) darabból állnak, és megfelelnek azoknak a szegeknek, amelyeket a hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésekor használtak. Ezek a keresztény világ legértékesebb ereklyéi közé tartoznak, az Szent kereszttel és a Titulus crucisszal együtt.
Története A keresztény hagyomány szerint a Szent Szegeket és az Igaz Keresztet Szent Ilona császárné találta meg szentföldi útja során, 327–328-ban. E hagyomány szerint a keresztet Jeruzsálemben hagyta, de a szegeket magával vitte: Rómába való visszatérése után az egyikből lózablát készíttetett, egy másikat pedig fia Constantinus sisakjára szereltetett, hogy a császár és lova védve legyenek a csatában. Először 395. február 25-én említi őket Szent Ambrus egy beszédében, aki az ereklyék létezéséről I. Theodosius római császár temetési beszédében is említést tett.
Tours-i Gergely négy szegről beszélt, és egy olyanról, amelyet a tengerbe süllyesztettek, hogy lecsendesítsék a vihart.Massimo Olmi, Indagine sulla croce di Cristo, La Fontana di Siloe, 2015 A 6. századból Konstantinápolyban számos szent szeg tiszteletéről találtak dokumentumokat, talán az eredetiekről, talán a kor szokásai szerint készített másolatokról, az eredeti ereklye egy részének felhasználásával.
Az ereklyék későbbi története dokumentáció hiányában elveszett, csak különféle szóbeli hagyományok maradtak fenn, amelyeket lehetetlen ellenőrizni.
Milánói Szent Szeg bélyegkép|Szent Szeg, a milánói dóm apszisábam A milánói Szent Szeg legrégebbi említése 1389-ből származik, amikor Giangaleazzo Viscontitól kérték el a nagyvárosi katedrális nevében, ahol az ókortól fogva őrizték az egyik szeget. A hagyomány a Szeg milánói jelenlétét Szent Ambrus korára datálja, de számos más hipotézis is létezik az érkezésével kapcsolatban: Isauri Leó ikonoklasztikus dühe (8. század) után mentették meg, vagy a Napkeleti bölcsek ereklyéivel érkezett, amelyeket később a Sant'Eustorgio-bazilikába helyeztek, vagy III. Ottó adományozta II. Arnolfo püspöknek; mások továbbra is azt feltételezik, hogy a keresztes hadjáratokkal érkezett Milánóba.
A szeg ma is a főoltár felett, az apszis félkupolájában függ, és a hagyomány szerint ez az egyik a kettő közül, amelyek Nagy Konstantin lovának zablájából származnak.
A Szent Szeget ma egy tabernákulumban őrzik, az apszis félkupolájában elhelyezve, egy piros fénnyel megjelölve. Bár nagyon magasan függ, a fénysugár az egész székesegyházból láthatóvá teszi. A szeget eredetileg az érsek emelte föl, és mutatta meg a híveknek minden május 3-án, a „Szent Kereszt feltalálásának” (azaz megtalálásának) ünnepén, ma pedig a szeptember 14-ét megelőző szombaton, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén körmenetben viszik. A szeg tokjából való kivételhez a tizenhetedik századi nivolát használják, egy különös emelőt, amelyet mára már gépesítettek.
Római Szent Szeg A római Szent Szeg a kereszt ereklyéivel együtt a Santa Croce in Gerusalemme bazilikában látható; a hagyomány szerint ez Constantinus lova zablájának másik része.
Monzai Szent Szeg Valeriana Maspero történész úgy véli, hogy a Lombardia vaskoronájába illesztett szeg a Nagy Konstantin sisakjára erősített diadém volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után Nagy Konstantin sisakját Konstantinápolyba vitték, de később a gót Nagy Theodorik, Itália királya, akinek nyári rezidenciája Monzában volt, igényt jelentett be rát. A bizánciak elküldték neki a diadémot, a sisakot megtartva. Az ereklyét azután a vaskorona belsejébe illesztették. Jelenleg a monzai dómban őrzik.
Colle di Val d'Elsa Szent Szege bélyegkép|A szent Szeg oltára Colle di Val d'Elsában Az egyik szeg a Siena megyei Colle di Val d'Elsa katedrálisában látható. Egy körülbelül huszonkét centiméter hosszú vasszeg, egyik végén fejjel, a másikon heggyel, amellett bevágva és meghajlítva. Az ereklyéről szóló hivatalos egyházi és polgári leírásokban mindig az „Unus ex Clavis quo crucifixus est Dominus Noster Jesus Christus” (Azon szegek egyike, amelyekkel a mi Urunkat, Jézus Krisztust megfeszítették), így szerepel például IV. Jenő, III. Kallixtusz, V. Szixtusz, VIII. Orbán és X. Kelemen pápai bulláiban is. Egy ősi, Colle lakosai körében elterjedt hiedelem szerint úgy tűnik, hogy ez a Szent Szeg szúrta át Jézus bal lábát.
Számos kéziratos és nyomtatott történeti feljegyzés egyetért abban, hogy ez az ereklye a 9. században érkezett az Elsa-völgybe egy frank püspök értékes hagyatékaként. A főpap, aki Rómában tartózkodott a Szentszék és a Szent Római Birodalom közötti intenzív kapcsolattartás időszakában, a pápától kapta meg az ereklyét. Hazafelé menet a püspök Viterbóban meghalt, és az értékes tárgyat egy bibbianói pap, aki a püspök útitársa, esetleg titkára volt, egy a Collegiate környékéről származó helyi pap gondjaira bízta. Az ereklye így az ő öröksége lett, és Bibbiano várába vitték, ahonnan a pap halála után végül Colléba szállították, figyelmen kívül hagyva a szomszédos San Gimignano részéről felmerülő igényt.
A Jacopo Fontana pap által 1554-ben gyűjtött szóbeli hagyomány így írja le az eseményt: „látván a szóban forgó papot sírni, az anyja felé fordult, és így szólt: Kedves és tiszteletreméltó anyám, ne sírjon, mert amikor meghalok, egy ereklyét hagyok kegyedre, amelyet tisztelni és becsülni fog. Bárhogyan dönt is, hogy Collénak vagy San Gimignanónak adja; de ezt a kegyelmet szeretném magától kérni, hogy mivel apám Colléból származik, maga pedig San Gimignanóból, ne legyen több lelkem San Gimignanóban, mint Colléban, ezért kérem, tudassa ezt mindenkivel egyszerre, és aki előbb érkezik, azé legyen az ereklye, és ezt Isten szerelmére kérem. […] Colle lakosai azonnal elküldték az ereklyéért a Santa Croce della Pieve in Piano társulatát, amely az első Colléban szervezett és megalapított szerzet. […] És a San Gimignanó-iak megérkeztek […] az említett ereklyéért, de lekéstek róla, mert túl sokáig készülődtek. Felfegyverkeztek ugyanis, azt gondolva, hogy harcolniuk kell a colléiakkal.”.
A figyelemre méltó ereklye jelentősége miatt azonnal széles körű tiszteletre tett szert. Kezdetben Pianóban őrizték, majd később a várba, Colle plébániatemplomába helyezték át. A hívek között volt a plébánia főpapja, Sant'Alberto da Chiatina, aki 1177-től 1202-ig irányította Colle papságát, amikor is hosszú testi szenvedés árán „keresztre feszítve” halt meg, kínjait példaértékű türelemmel viselve. Számos önkormányzati rendelet tanúskodik a collei közösség kitartó odaadásáról. Talán a legjelentősebb az 1412. május 5-i, amikor Taddeo Beltramini javaslatára törvényt hoztak, amely kimondta, hogy a Colle környéki polgárok végrendeleteinek minden polgári célra érvényesnek kell lenniük, és tartalmazniuk kell egy írásos hagyatékot a Szent Szeg kultusza javára.
1444-ben az értékes ereklyét egy „aranyozott faládában” őrizték meg jó állapotban. Körülbelül húsz évvel később, hogy megfelelően elhelyezhessék, Domenico Rosselli megbízást kapott egy monumentális szentély elkészítésére. 1592-ben, amikor Colle egyházmegyévé vált, és első püspöke, a collei Usimbardo Usimbardi parancsára megkezdődött a jelenlegi székesegyház építése, ezt a gyönyörű reneszánsz művet beépítették a Szent Szeg-templom számára tervezett új kápolnába a székesegyházzal együtt. Érdekes módon itt alapították az Opera del Duomót, amelyet Opera del Sacro Chiodónak neveztek el.
Az ereklye megcsókolásához meghajló hívek mindig egy szerény nádszálban találták, ugyanabban, amelyikben a Szent Szeg a frank püspöktől Colle papjához került. Régi emlékek idézik fel azt az epizódot, amelyben Colle népe egy ezüst ereklyetartóba akarta helyezni a Szeget, de csodával határos módon a nádszálban találták meg, nem emberi kéz által. A Colle közösségének a jeles ereklye iránti odaadását a Centuria del S. Chiodo, a hívek kánonilag alapított egyesülete örökíti meg, amelyet a firenzei Giovan Battista Buonaccorsi kezdeményezésére alapítottak. Miután Colle püspöke lett, egyik első cselekedete az volt, hogy egy Centuriát állíttatott a Szent Szeg oltáránál: ez 1645. május 14-én történt, püspökké való kinevezésének évében.
Cataniai Szent Szeg A cataniai Szent Szög egy ereklye, amelyet a hagyomány szerint I. Márton szicíliai király adományozott a San Nicolò l'Arena kolostornak, amint azt az SS. Chiodo Ragguaglio historico dell'incomparabile ereklyéje, a 18. század közepéről származó, Francesco Onorato Colonna bencés szerzetes által írt kézirat felidézi: „1393. február 9-én a legderűsebb I. Márton király és Mária királyné Mongibello falai között található San Nicolò il Vecchio kolostornak adományozták a világ Megváltójának jobb kezét átszúró szent Szeget. Az említett szent Szeg felezett, azaz a kerek-ovális, majd a közepéig szögletes fejtől lefelé, kristályaival együtt egy ezüstvázában jól elhelyezve […]”
Ugyanabban az időben, amikor a bencések Nicolosiból Cataniába költöztek, szokássá vált körmenetben vinni a keresztet a később Szent Szeg ünnepén, egy vallási eseményen, amelyet nagy pompával szerveztek 1601-től 1866-ig, majd 1990-től 1993-ig. Az ünnepségekre szeptember 14-én, a Szent Kereszt felmagasztalásának napján került sor. Ez az esemény a városban intenzív vallási buzgalommal zajlott, és Szent Ágota ünnepe után a leglátogatottabb volt.
A Szent Szegek egyéb ereklyéi A fentieken túlmenően az alábbiakban egy nem teljes lista látható további keresztény ereklyékről, amelyeket többnyire a helyi hagyomány – ma már lehetetlen ellenőrizni – a Szent Szegek csoportjától származóként azonosít: Egy 15 cm-es szeg az esseni dóm kincstárában (a Szent Szög ereklyetartója) Egy 24 cm-es szeg a párizsi Notre-Dame-ban Egy 15 cm-es szeg a trieri Szent Péter-dóm kincstárában A bécsi Hofburgban a Szent Lándzsába szúrt tövis (18,8x2 cm) Egy szög a kölni dóm kincstárában Egy szeg a bambergi dóm Szent Szög-kápolnájában, amelyet a 14. század óta tisztelnek Egy szeg a velencei San Pantalon-templom Szent Szög kápolnájában
Jegyzetek
Fordítás
Bibliográfia Antonio Menna: A kereszt szögei és a szent lándzsa. A megfeszített Krisztus ereklyéi. Történelem és legendák, Istentisztelet és áhítat, Segno, Fano, 2015
Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Ereklyék