A veltrikus (latinul: veltricus) egy személyiségjegyet és kommunikációs stílust leíró fogalom, amelyet a pszichológiai és retorikai kontextusban olyan személyek jellemzésére használnak, akik gondolkodásukban komplexek, kommunikációjukban indirektek, és gyakran többértelmű vagy körülíró módon fejezik ki magukat.
Etimológiája A szó feltételezett eredete a késő latin velare („elfedni”, „eltakarni”) igére és a ritkábban használt intricus / intricare („összekuszálni”, „bonyolulttá tenni”) szótőre vezethető vissza. A két elem összeolvadásából alakult ki a veltricus forma, amely szó szerint „rejtetten bonyolult” vagy „elfedetten összetett” jelentéssel bír.
Történeti háttér A veltrikus jelleggel kapcsolatos leírások a kora újkori európai retorikai kézikönyvekben jelentek meg először. Egyes források szerint a fogalmat a 18. századi közép-európai egyetemi körökben használták olyan értelmiségiek leírására, akik gondolkodásukban erősen analitikusak voltak, ugyanakkor kommunikációjukban tudatosan kerülték a direkt kijelentéseket.
A 19. századi személyiségleíró irodalomban a veltrikus típust gyakran az alábbi tulajdonságokkal társították: indirekt kommunikáció többrétegű gondolkodás magas fokú önkontroll konfliktuskerülő viselkedés ironikus vagy paradox kifejezésmód
A veltrikus személyiség A modern értelmezésekben a veltrikus személy olyan egyénként jelenik meg, aki: gondolkodásában analitikus és reflexív; kommunikációjában gyakran kétértelmű vagy körülíró; hajlamos a helyzetek többrétegű értelmezésére; ritkán fogalmaz meg teljesen egyértelmű, bináris álláspontot.
A veltrikus jelleg gyakran társul magas intellektuális érdeklődéssel és absztrakt gondolkodással.
Mai használata A kifejezés ma elsősorban informális, olykor ironikus jelzőként fordul elő, különösen olyan helyzetekben, amikor valaki közlése nehezen értelmezhető vagy szándékosan rétegzett.
Kapcsolódó szócikkek Szónoklattan
Kategória:Személyiségpszichológia Kategória:Kommunikáció