bélyegkép|Teodor Diamant szobra Scăieni-ben A scăieni-i falanszter egy utópisztikus kísérleti közösség volt 1835–1836-ban Havasalföldön, Scăieni-ben (ma Boldești-Scăeni község része), amelyet Charles Fourier elvei alapján Teodor Diamant és Emanoil (Manolache) Bălăceanu alapított.
A közösség a világon a második falanszter volt, amelyet Fourier elvei alapján hoztak létre (az elsőt 1833-ban alapították Condé-sur-Vesgre-ben).
Története A gazdag családból származó Teodor Diamant 1830–1834 között Párizsban tanult, ahol Saint-Simon és Charles Fourier tanainak hatása alá került. Hazatérve Havasalföldre, 1834-ben kampányt indított Fourier eszméinek népszerűsítésére, de nem járt sikerrel. Elgondolásaival megkereste az ország orosz kormányzóját, Pavel Kiszeljovot, valamint több minisztert, akik azonban azt javasolták, hogy hagyjon fel az utópiákkal, és különböző jól fizető állásokat ajánlottak neki. Ezt követően az értelmiséghez fordult: Ion Heliade-Rădulescu Curierul românesc című lapjában öt cikket közölt 1834. nyarán, amelyekben bemutatta Fourier modelljét.
Diamant unokatestvére és barátja, Emanoil (Manolache) Bălăceanu ellentmondásos személyiség volt: egyrészt gátlástalan spekuláns, aki folyton adósságokat görgetett maga előtt, másrészt – Ion Ghica és Nicolae Kretzulescu emlékiratai szerint – haladó szellemű fiatal bojár, Fourier meggyőződéses híve. Bălăceanu 1835. március 10-én öt évre bérbe adta a Societatea agronomică manufacturieră-nak [Mezőgazdasági és kézműves társaság] az adóssággal terhelt birtokot, amelynek az előző bérlőivel perben állt. Egyetértett tehát a falanszter létrehozásának gondolatával, de Fourier modelljével ellentétben nem adományként bocsátotta a kísérlet rendelkezésére a birtokot.
Noha a falansztert általában Teodor Diamant nevéhez kötik, ez nem ilyen egyértelmű. A Bălăceanu család egyik leszármazottja, Constantin Bălăceanu-Stoinici szerint Diamant csak az elméleti modellt dolgozta ki, de magát a társulatot Bălăceanu alapította, és ő is vezette; Diamant az első nehézségek felbukkanásakor elhagyta a kísérletet.
Feltételezhető azonban, hogy 1835-ben csak az előkészületek folytak, és a falanszter valódi alapítása 1836-ban történt. Diamant halála után az iratai között találtak ugyanis egy 1835. december 12-i szerződést, amelyet Bălăceanuval kötött, és amelyben kötelezi magát, hogy egy mezőgazdasági-kézműves gazdaságot létesít Scăieni-ben; ez az irat azonban elvesztődött.
A közösség első lakói Bălăceanu felszabadított cigány rabszolgái voltak. 1835 végén / 1836 elején Bălăceanu felhívást tett közzé, amellyel a közösségnek próbált új tagokat szerezni bőség, szabadság és színvonalas oktatás ígéretével; az első toborzott telepesek 1836. január elején érkeztek Scăieni-be.
1836. augusztus végén a közösség felkeltette a hatóságok figyelmét. Szeptember elején egy belügyminisztériumi megbízott meglátogatta a birtokot. Jelentésében egy mintegy nyolcvan fős csoportról számolt be, akik együtt éltek, magukat társnak nevezték, és egy mezőgazdasági társaságnak dolgoztak. A társulathoz 26 tag tartozott, őket 27 felszabadított cigány segítette. A falanszter "szellemi atyjai", köztük Diamant, aki a társaság igazgatójának tisztségét viselte, nem tartózkodtak a helyszínen. A hatóságok gyanúsnak ítélték a csoportot, az is felmerült, hogy bordélyházat üzemeltetnek, ráadásul Bălăceanu nem járult hozzá a teljeskörű vizsgálathoz.
1836. szeptember 29-én a belügyminisztérium megtiltotta a birtokon levő iskola működését, és felszólította a megye kormányzóját, hogy tegyen lépéseket a falanszter feloszlatására. Szeptember 30-án a fejedelem fivére, Mihai Ghica, szintén megparancsolta a falanszter felszámolását. A helyi szervek nem tudták végrehajtani, mivel a tulajdonos nem tartózkodott a birtokon. Bălăceanu közben Bukarestben kérvényeket nyújtott be a kormányzatnak: támogatást kért mezőgazdasági gépek beszerzéséhez, illetve védelmet a hitelezőivel szemben. Végül a falansztert 1836. december 21-én feloszlatták, Bălăceanut pedig letartóztatták engedetlenség miatt. 1839-ben több per indult a scăieni-i társasággal és megszüntetésével kapcsolatban, a perek még Diamant 1841-ben bekövetkezett halála után, 1845-ben is folyamatban voltak.
Leírása Egy 1836-ban Bălăceanu által aláírt szerződés szerint a társaság célja a munka és a tehetség összefogása volt az ipar és a mezőgazdaság javára. A falanszter volt tagjai által 1836 decemberben beadott panasz szerint Bălăceanu ötszázezer dukát befektetését vállalta, melynek hozamát a tagoknak ígérte tehetségük és szorgalmuk arányában, valójában az adósságok törlesztésére fordította. Ezeken kívül nagyon kevés biztos információ áll rendelkezésre a társaság szervezéséről illetve működéséről, inkább csak közvetett utalások.
A társaság működési elvei a tagok egyenlősége, a közös élet, a kölcsönös segítségnyújtás, az önkéntesség, valamint a munka és a tehetség, a mezőgazdaság és az ipar, az oktatás és a munka egymást kiegészítő jellege voltak. Ezek közül a legfontosabbnak a közös élet számított, amely teljességgel kizárta a magánszféra fogalmát: a tagok nagy hálótermekben laktak együtt, és ugyanúgy öltözködtek. A gazdaság területét csak Bălăceanu engedélyével hagyhatták el, nem fogadhattak vendégeket, nem kereskedhettek a társaság javaival, a levelezést és külső kapcsolattartást szigorúan ellenőrizték.
A tagokkal kötött szerződések szerint a napi munkaidő nyolc óra volt (akkoriban nem volt ritka a tizenhat órás munkanap sem), pihenőnapot nem biztosítottak. A közepes méretű gazdaságban kevés technikai felszerelés állt rendelkezésre, a munka nehéz és monoton jellegű volt. A toborzás során azt ígérték, hogy a birtokon román és francia nyelvet, számtant, földrajzot, katekizmust, zenét, rajzot és kalligráfiát oktatnak, a telepesek szerint azonban csak Bălăceanu gyermekei részesültek oktatásban. 1836. szeptember 20-án a telepesek között 17 foldműves volt, 1 kovács, 4 szabó, 1 cipész, 1 szakács, 4 írnok, 1 tanulmányi igazgató, 4 tanár, 14 tanuló (7 fiú és 7 lány), 1 felügyelőnő a tanintézetben, 2 gondozónő a tanintézetben, 1 fő pedig halászhálókat készített.
Emlékezete bélyegkép|150px|Jelenet a Falanszter című filmből, Diamant szerepében Adrian Pintea, szerelmese szerepében Szőnyi Júlia A kommunista korszakban a scăieni-i falanszterre idealizált formában emlékeztek, és a romániai tudományos szocializmus egyik kezdeti mozzanataként méltatták.
1979-ben mutatták be a Falansterul [A falanszter] című filmet, amelynek témája a scăieni-i kísérlet volt. A filmet Savel Ştiopul rendezte, Diamant szerepét Adrian Pintea, Bălăceanuét Fabian Gavriluțiu játszotta.
Jegyzetek
További információk
Kategória:Románia 19. századi történelme Kategória:Havasalföld Kategória:1835 Kategória:Utópista szocializmus