I. (Szent) Dénes, görögösen Dionüsziosz (), görög ortodox szerzetes, két alkalommal volt Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája: 1466 és 1471, valamint 1488 és 1490 között. Az ortodox egyház szentként tiszteli; emléknapja november 23.

Élete Dionüsziosz a Peloponnészoszon fekvő Dimicanában született. Szerzetessé válása után egy konstantinápolyi kolostorba lépett, ahol Efezusi Szent Márk, Efezus érseke tanítványa volt. Márk szentelte pappá. Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalásakor fogságba esett, és az oszmánok rabszolgává tették. Később Adrianopoliszban (Edirnében) egy Kyritzész néven ismert főúr – feltehetően Démétriosz Apokaukosz, II. Mehmed oszmán szultán egyik görög titkára – kiváltotta és szabaddá tette. Szabadulása után Dionüsziosz elnyerte Mara Branković, Brankovics György szerb despota leányának és Mehmed édesapja, II. Murád oszmán szultán egyik özvegyének támogatását. Mara egész életében keresztény maradt, és jelentős befolyással rendelkezett mostohafia, II. Mehmed szultán udvarában. Az ő közbenjárására II. Gennadiosz konstantinápolyi pátriárka Philippopolisz metropolitájává nevezte ki Dionüszioszt.

Ekkoriban a konstantinápolyi pátriárkai trónért két befolyásos csoport vetélkedett. Az egyiket Geórgiosz Galesziotész nagykartophülax és Manuel Khrisztonümosz – a későbbi III. Maximosz konstantinápolyi pátriárka – vezette, akik II. Márk konstantinápolyi pátriárkát támogatták. A másik csoportot a Trapezunti Császárság egykori főnemesei alkották, akik Trapezunt 1461-es oszmán elfoglalása után Konstantinápolyba költöztek; ők I. Simeont támogatták. 1466-ban I. Simeon 2000 aranypénz kifizetésével megszerezte a szultán támogatását, letette II. Márkot, és elfoglalta a pátriárkai trónt. Uralkodása azonban rövid életű volt. A hivatal megvásárlása (szimónia) felháborította Mara Brankovićot, aki Konstantinápolyba utazott, és panaszt tett II. Mehmednél. Kérésére, valamint az általa felajánlott újabb 2000 aranypénz fejében a szultán leváltotta Simeont, és Mara jelöltjét, Dionüszioszt nevezte ki pátriárkává.

A pátriárkák egymásutániságának ezt a rekonstrukcióját több történész – köztük George Kiminas, Steven Runciman, Venance Grumel és Szardeiszi Germanosz – fogadja el. Más kutatók, például Vitalien Laurent és Gerhard Podskalsky szerint azonban nem Simeon, hanem II. Márk vásárolta meg először a hivatalt. Abban ugyanakkor egyetértés mutatkozik, hogy Dionüsziosz, aki egyik párthoz sem tartozott, Mara Branković támogatásának köszönhetően nyerte el a pátriárkai méltóságot.

Megválasztására valószínűleg 1466 végén került sor. Ezt támasztja alá, hogy 1467. január 15-én már olyan oklevelet írt alá, amelyben a Szent Szinódus megfosztotta Geórgiosz Galesziotészt és Manuel Khrisztonümoszt minden egyházi méltóságuktól. A két világi főúr azonban rövid időn belül visszaszerezte befolyását, és I. Simeon híveivel együtt erőteljes ellenzéket szervezett Dionüsziosz ellen. Dionüsziosz Mara Branković védelme alatt egészen 1471 végéig hivatalban maradt. Ekkor ellenfelei azzal vádolták meg, hogy korábban rövid időre áttért az iszlámra, ezért körülmetélték. A vád kivizsgálására zsinatot hívtak össze. Dionüsziosz a jelenlévők előtt szeméremsértő módon bizonyította, hogy nem esett át körülmetélésen, ennek ellenére letették hivatalából, és ismét I. Simeon került a pátriárkai trónra. Vitalien Laurent feltételezése szerint Simeon visszatérését még II. Márk egy rövid második pátriárkasága előzte meg.

1471-es letétele után Dionüsziosz a Dráma közelében fekvő Eikoszifinissza kolostorba vonult vissza. 1488 júliusában, elsősorban a görög lakosság támogatásának köszönhetően, másodszor is Konstantinápoly pátriárkájává választották. Hivatalát ezúttal is kolostorából gyakorolta, anélkül hogy állandóan Konstantinápolyban tartózkodott volna. 1490 végén ismét letették, mivel az Athosz-hegyi szerzetesek elégedetlenné váltak vele.

Dionüsziosz 1492-ben halt meg. Az ortodox egyház később szentté avatta; ereklyéit és emlékét különösen a görög kolostori hagyomány őrizte meg.

Fordítás

Források Kiminas, Demetrius (2009). The Ecumenical Patriarchate. Wildside Press. pp. 37, 45. . "Dionysios I". Ecumenical Patriarchate. Retrieved 2 August 2011. Philippides, Marios (2011). The Siege and the Fall of Constantinople in 1453. Ashgate Publishing. pp. 79–84. . Vitalien, Laurent (1968). "Les premiers patriarches de Constantinople sous la domination turque (1454–1476)". Revue des études byzantines (in French) (26): 229–263 (256–257). doi:10.3406/rebyz.1968.1407. Runciman, Steven (1985). The Great Church in captivity. Cambridge University Press. pp. 193–194, 200. . Petit, L. (1903). "Déposition du Patriarche Mark Xylocarvi". Revue de l'Orient Chrétien (in French) (8): 144–149.

Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája

Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:Görög ortodox szentek Kategória:1492-ben elhunyt személyek