Mihatovići település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 7, közúton 10 km-re nyugatra, a Majevica-hegység lejtőin és a Mramorski-patak völgyében, 240–300 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Tuzla város területének nyugati, dombos részén, a Tuzla-Orašje főút mentén fekszik
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos hőmérséklet januárban −4 °C és 4,5 °C, júliusban pedig 16 °C és 26,5 °C között alakul. A hőmérséklet csak ritkán süllyed −20 °C alá, illetve emelkedik 38 °C fölé. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 1093 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el, de júniusban a legmagasabb, átlagosan 121 mm. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb10Bosnyák7221284Horvát2919Jugoszláv111Egyéb1148Összesen7741353
Története Az oszmán uralom A falu neve a Mihatović család nevéből származik, akik feltehetően első lakói voltak. Mihatovići falu írott forrásokban való első említése 1645-ből származik; a forrás Šići falut és az attól északra fekvő Mihatovići települést együtt említi. A környék évszázadokon át mezőgazdasági vidék volt. A lakosság gabonatermesztéssel, gyümölcstermesztéssel és állattartással foglalkozott, miközben a közeli Tuzla sóbányái fontos gazdasági központot jelentettek. A háborúk, járványok és az iszlamizáció hatására 17. századtól a lakosság összetétele fokozatosan változott, míg végül a település csaknem teljesen muszlimmá vált. Az iszlám terjedése többnyire helyi áttérések útján zajlott, nem tömeges betelepítéssel. Az áttérések okai között több tényező szerepelt. Ezek között számottevő volt a muszlimok kedvezőbb adózási helyzete (nem fizettek dzsizját), a könnyebb földszerzés, a közigazgatási és katonai karrier lehetősége, a városok (pl. Tuzla) gazdasági vonzereje, végül vegyes házasságok. A történészek többsége úgy véli, hogy Boszniában a muszlim lakosság nagy része helyi szláv eredetű, és nem Anatóliából betelepült török. A keresztény lakosság távozásának okai között nagy szerepet játszottak az Habsburg–oszmán háborúk, (különösen 1683–1699 és 1716–1718) amikor sok katolikus és ortodox család menekült el az északi határvidékre. A 17–18. században több súlyos pestisjárvány is pusztított Boszniában. Ez sem kedvezett a keresztény lakosság maradásának. Az oszmán uralom végére Mihatovići már többségben muszlim településsé vált.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Dolnja Tuzlai járáshoz tartozó településnek 12 háztartása és 77 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Bistarac községhez tartozó településen 12 háztartást és 119 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 120. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. A Szerb-Horvát-Szlovén Királyságban (később Jugoszlávia) 1918 és 1941 között a település is a vidékfejlesztést elősegítő agrárreformok előnyeit élvezte, különös tekintettel a mezőgazdaságra a földújraelosztás és a szövetkezeti gazdálkodási kezdeményezések révén, amelyek támogatták lakosságát. Bár a helyi gazdaság továbbra is szorosan kötődött a mezőgazdasághoz, a kézművességhez és a kereskedelemhez.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A Majevica-hegységben is súlyos harcok voltak a német csapatok és az általuk támogatott csetnikek, valamint a Jugoszláv Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NOVJ) csapatai között.
A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően Mihatovići a szocialista Jugoszlávia része lett. A falu lakosságának többsége továbbra is muszlim maradt, miközben sokan Tuzla bányáiban és ipari üzemeiben vállaltak munkát. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.
A háború 1992 áprilisában tört ki, amikor a boszniai szerb paramilitárisok és a Jugoszláv Néphadsereg egyes egységei – amelyeket a Ratko Mladić parancsnoksága alatt a Szerb Köztársaság Hadserege (VRS) néven szerveztek át – összehangolt támadásokkal elfoglalták a bosnyák területek mintegy kétharmadát. 1992 tavaszán, miután a környező szerb erők megkísérelték ellenőrzés alá vonni a stratégiai útvonalakat, a térség gyorsan a frontvonalba került. 1992-ben a környékbeli szerb lakosságon is gyorsan végigsöpört az ébredő szerb nacionalizmus hulláma, akik gyalogos és páncéltörő fegyvereket kaptak és komoly veszélyt jelentettek a szomszédos bosnyák és horvát települések lakóira. A terület a háború nagy részében a boszniai kormányhadsereg (ARBiH) ellenőrzése alatt volt. Mihatovići nem esett frontvonalba és nem zajlottak benne nagy ütközetek. Ennek ellenére 1992–1993 körül sok család Tuzla felé menekült. A környéken időnként tüzérségi támadások és katonai mozgások zajlottak, de a település nem került tartós szerb megszállás alá. A frontvonal inkább a Tuzlától keletre és északkeletre fekvő területeken húzódott. A falu lakói közül sokan szolgáltak az ARBiH soraiban. Mivel Tuzla a háború nagy részében a boszniai kormány ellenőrzése alatt maradt, a térség menedéket nyújtott sok kelet-boszniai menekültnek. Különösen 1995 júliusában, a Srebrenicai népirtás túlélői közül tízezrek érkeztek Tuzla környékére.
Közigazgatásilag Mihatovići a Šićki Brod-i helyi közösséghez tartozik. Napjainkban a Tuzla régióban Mihatovići arról a településrészről ismert, amelyet 1994-ben létesítettek lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek elszállásolására. Ez volt az a település, ahol a legmagasabb volt az egy helyen élő, lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek – elsősorban a Podrinje régióból érkezettek – aránya. Sokan közülük továbbra is ott élnek, és valószínűleg véglegesen le is telepednek. Mivel a településen nem épült vallási rendeltetésű épület, és állandó vallási vezetőt sem neveztek ki, a lakosok vallási igényeiket a mihatovići vallási közösség (dzsemat) keretében gyakorolják. Nincs arra utaló adat, hogy Mihatovići a múltban önálló dzsematként működött volna; 2004-ig a šići džemat részét képezte.
Nevezetességei 2004. december 14. óta a helyi dzsemat önálló gyülekezetként működik. A mecset belső terét fehér falak határolják. Az épületegyüttes egy fő imateremből, egy mahfilból (karzatból), egy előcsarnokból és egy tornácból áll. A belső teret lapos betonfödém fedi. A fő imatér felett a mennyezetre egy nyolcszögletű, aranyszínű csillagot festettek; közepéből pompás üvegcsillár ereszkedik alá, amely egészen a mahfil szintjéig ér. A mecset udvarán található az imám lakása – amely magában foglal egy mekteb (vallási iskola) tantermet is –, valamint egy különálló épület, amelyben a rituális tisztálkodóhely, egy raktár és a mellékhelyiségek kaptak helyet. A mekteb tanulói jelentős eredményeket értek el az Iszlám Közösség tuzlai madzlisza (helyi szervezete) által rendezett versenyeken. Sportversenyeken is szép sikereket könyvelhettek el, amiről a mekteb tantermében kiállított három trófea tanúskodik; ezeket futsal- és mekteb versenyeken elért első helyezésekért nyerték el.
Jegyzetek
További információk Tuzla város hivatalos oldala
Kategória:Tuzlai kanton települései