A B.T. és B.K.Cs. kontra Magyarország egy roma származású újszülött azonnali állami gondozásba vételéről szólt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága azt vizsgálta, hogy a hatóságok megfelelően vették-e figyelembe a gyermek érdekét és a családi élethez való jogot.Case of B.T. and B.K.Cs. v. Hungary
app. no. 4581/16 (A továbbiakban: ítélet) A döntések főként a múltbeli körülményeken alapultak. A hatóságok nem vizsgálták meg kellő alapossággal a család aktuális helyzetét. Az anya nem tudott érdemben részt venni az eljárásban. A Bíróság ezért megállapította, hogy a beavatkozás aránytalan volt.
Az ügy előzményei A kérelmező, B.T., roma származású édesanya volt. Korábban öt gyermeke született, akiket 2011-ben állami gondozásba vettek, mert a hatóságok szerint nem gondoskodott róluk megfelelően.Ítélet 5. bekezdés
2013 végén B.T. a hatodik gyermekét várta. A védőnő jelentést írt a gyermekvédelmi hatóságoknak. Ebben leírta, hogy a terhesség nem volt tervezett, az anya dohányzik, ritkán jár orvoshoz, és korábbi gyermekei is állami gondozásban vannak. Azt javasolta, hogy a megszülető gyermeket ne engedjék haza az anyával. Erről sem az anyát, sem az apát nem tájékoztatták.Ítélet 6. bekezdés
Közben a hatóságok azt is megállapították, hogy a család helyzete javult. Jobbak lettek a lakáskörülményeik, az apa dolgozott, az anya támogatást kapott, és az egyik gyermek visszakerülhetett hozzá.Ítélet 7. bekezdés 2014 februárjában a védőnő ismét jelezte a kórháznak, hogy az újszülöttet ne adják ki az anyának. Indokként a korábbi gyermekvédelmi ügyeket és az anya dohányzását említette. A szülőket erről sem értesítették.Ítélet 8. bekezdés
B.K.Cs. 2014. május 3-án született meg. Az anya néhány nappal később hazamehetett, de a gyermekét nem vihette magával.Ítélet 9. bekezdés Május 7-én a gyámhatóság úgy döntött, hogy a gyermeket nevelőszülőnél helyezi el. A döntést főként az anya korábbi életkörülményeire és a régi gyermekvédelmi problémákra alapozták. Úgy vélték, hogy a gyermek nincs biztonságban a családjánál.
Az anya fellebbezett. Azt mondta, hogy a hatóságok régi információkra támaszkodtak, és nem vették figyelembe, hogy a család helyzete időközben javult. A másodfokú hatóság mégis helybenhagyta a döntést.Ítélet 13. bekezdés Később a bíróságÍtélet 15. bekezdés és a Kúria sem adott igazat az anyának. Bár elismerték, hogy a család helyzete javult, úgy ítélték meg, hogy ez nem változtat a korábbi döntés jogszerűségén.Ítélet 17. bekezdés
Az Alkotmánybíróság is elutasította a panaszt.Ítélet 19. bekezdés Ezután az ügy az Emberi Jogok Európai Bírósága elé került.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárás
A kérelmezők érvelése A kérelmezők szerint nem volt indokolt, hogy a gyermeket közvetlenül a születése után elvegyék a családjától. Úgy gondolták, hogy a hatóságok nem bizonyították, hogy a gyermek valóban veszélyben lett volna. A döntés főként az anya korábbi életkörülményein alapult, és nem vették figyelembe, hogy a család helyzete időközben javult.Ítélet 61. bekezdés
Azt is kifogásolták, hogy a szülőket nem vonták be megfelelően az eljárásba. Nem tájékoztatták őket a védőnő jelentéseiről, ezért nem tudták elmondani a saját álláspontjukat. Szerintük ezzel sérült a családi élethez való joguk. Emellett úgy vélték, hogy roma származásuk is szerepet játszhatott a döntésben, mert szerintük a roma gyermekek gyakrabban kerülnek állami gondozásba. Szerintük Magyarországon nagy százalékban kerülnek roma gyerekek állami gondozásba. Ezt kutatásokkal és statisztikákkal is alátámasztották.Ítélet 100-102. bekezdés
A kormány érvelése A magyar kormány szerint a gyermek kiemelése a biztonságát és a megfelelő fejlődését szolgálta. A döntést nem a család roma származása miatt hozták meg, hanem azért, mert az anya korábban nem gondoskodott megfelelően a többi gyermekéről.Ítélet 97. bekezdés
A Kormány arra is hivatkozott, hogy az anya a terhesség alatt dohányzott, és nem járt rendszeresen orvosi vizsgálatokra. Szerintük ez azt mutatta, hogy a korábbi problémák továbbra is fennálltak. Úgy vélték, hogy a gyermek ideiglenes állami gondozásba helyezése megelőző intézkedés volt, amely a gyermek érdekeit szolgálta. A Kormány szerint semmi nem utalt arra, hogy a döntésben a család roma származása szerepet játszott volna.Ítélet 65. bekezdés
A kutatások hitelességét is vitatták. Szerintük az adatok nem pontosan határozzák meg a roma gyerekek számát.Ítélet 98. bekezdés
Az EJEB döntése Az EJEB szerint a magyar hatóságok nem vizsgálták kellő alapossággal, hogy valóban szükséges volt-e a gyermek azonnali kiemelése.Ítélet 88. bekezdés Bár az anya korábbi problémái és a várandósság alatti magatartása fontos szempontok voltak, ezek önmagukban nem indokolták azt, hogy az újszülöttet rögtön elszakítsák az anyjától.Ítélet 84. bekezdés
A Bíróság kiemelte, hogy egy újszülött családból való kiemelése nagyon súlyos döntés, amely csak különösen indokolt esetben alkalmazható.Ítélet 72. bekezdés A magyar hatóságok főként a régebbi eseményekre és az anya korábbi helyzetére figyeltek, miközben nem vették kellően figyelembe, hogy a család körülményei javultak.Ítélet 83. bekezdés Az EJEB szerint a hatóságok nem vizsgálták meg azt sem, hogy a gyermek kiemelése helyett lehetett volna-e más megoldást alkalmazni. Nem mérlegelték megfelelően például a család támogatását vagy a gyermekvédelmi segítségnyújtást.Ítélet 85. bekezdés
A Bíróság az eljárással kapcsolatban is problémákat talált. Az anyát nem tájékoztatták megfelelően a döntés alapjául szolgáló jelentésekről, és nem kapott valódi lehetőséget arra, hogy elmondja a saját álláspontját.Ítélet 89-91. bekezdés
Az EJEB ezért arra jutott, hogy a hatóságok nem vizsgálták elég alaposan a család aktuális helyzetét, és nem teremtettek megfelelő egyensúlyt a gyermek védelme és a család együtt maradásának érdeke között. A gyermek kiemelése így túlzott beavatkozás volt a családi életbe. A Bíróság megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye 8. cikkének megsértését. A döntés hangsúlyozta, hogy a gyermek családból való kiemelése csak végső megoldás lehet, és minden esetben egyedi, aktuális vizsgálatra van szükség, amelyben a szülőknek is lehetőséget kell adni a részvételre.Ítélet 93. bekezdés
A Bíróság nem fogadta el a hátrányos megkülönböztetésre hivatkozó panaszt. Elismerte, hogy a roma közösség különösen kiszolgáltatott helyzetben van, de úgy ítélte meg, hogy az ügyben nem volt elég bizonyíték arra, hogy a gyermek elvétele a család roma származása miatt történt. A kérelmezők ugyan kutatásokkal próbálták igazolni, hogy a roma gyermekek nagyobb arányban kerülnek állami gondozásba, de a Bíróság szerint ezek önmagukban nem bizonyították, hogy ebben az esetben is hátrányos megkülönböztetés történt. Azt is figyelembe vette, hogy a gyermek nem gyermekotthonba, hanem nevelőszülőkhöz került.Ítélet 112-113. bekezdés
Különvélemények Az ügyben két bíró különvéleményt fogalmazott meg. Derenčinović bíró egyetértett azzal, hogy sérült a családi élethez való jog. Ugyanakkor úgy gondolta, hogy a Bíróságnak alaposabban kellett volna megvizsgálnia, hogy valóban indokolt volt-e a gyermek kiemelése.Ítélet különvélemény 1. bekezdés Szerinte a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó panaszt is érdemben kellett volna vizsgálni. Úgy vélte, hogy a roma gyermekek helyzetéről szóló statisztikák ezt indokolták.Ítélet különvélemény 5. bekezdés
Seibert-Fohr bíró szintén egyetértett a 8. cikk megsértésének megállapításával. Viszont nem értett egyet azzal, hogy a Bíróság ilyen magas bizonyítási követelményt támasztott a hátrányos megkülönböztetés igazolásához. Szerinte nem kellett volna azt bizonyítani, hogy a hatóságok tudatosan rasszista indokból jártak el. A roma családok helyzetét és a rendelkezésre álló adatokat részletesebben kellett volna értékelni.Ítélet 123. bekezdés
Az ügy jelentősége Az EJEB kiemelte, hogy a szülőket megfelelően tájékoztatni kell, és lehetőséget kell adni nekik arra, hogy részt vegyenek a gyermeküket érintő döntésekben.Ítélet 73-74. bekezdés
A Bíróság megerősítette, hogy a gyermek családból való kiemelése csak végső megoldás lehet, különösen egy újszülött esetében. Hangsúlyozta azt is, hogy a hatóságoknak mindig a család aktuális helyzetét kell vizsgálniuk, és nem alapozhatják döntésüket kizárólag régi eseményekre.
Az ügy rámutatott arra is, hogy a roma családok gyakrabban kerülhetnek kapcsolatba a gyermekvédelmi rendszerrel, de az EJEB ebben az ügyben nem állapított meg hátrányos megkülönböztetést.Ítélet 108. bekezdés
Az eset a médiában kisebb figyelmet kapott, ugyanakkor civil szervezetek megnyilvánultak vele kapcsolatban. A TASZ és az ERRCEurópai Roma Jogok Központja álláspontja szerint az EJEB-nek meg kellett volna állapítani, hogy a hazai hatóságok vagy a kórházi személyzet magatartása súlyosan diszkriminatív volt.Európai Roma Jogok Központja (ERRC): Az EJEB elítélte Magyarországot, mert elszakítottak egy roma gyermeket családjától. Sajtóközlemény, 2025. június 12.
Jegyzetek
Kategória:Bírósági döntések