A HMS IrresistibleA hajónév előtt álló három betű (HMS; pontosabban: H. M. S.) az angol His Majesty’s Ship rövidítése. Jelentése: Őfelsége Hajója. a Brit Királyi Haditengerészet egyik Formidable-osztályú csatahajója volt, a negyedik olyan brit hadihajó, mely ezt a nevet viselte. Az osztály hajói az előző Canopus-osztály egységeinél nagyobb erejű, 40-es kaliberhosszúságú 305 mm-es lövegeket, és vastagabb páncélzatot kaptak, de a sebességük azokéhoz hasonlóan 19 csomó maradt. Az Irresistible gerincét 1898 áprilisában fektették le, és már az év decemberében vízre bocsátották, és 1901 októberében fejezték be a megépítését. A haditengerészet 1902-ben vette át, és először a Földközi-tengeri Flotta kötelékébe került, ahol 1908 áprilisáig maradt szolgálatban, mikor átkerült a Csatorna Flottához. Ekkorra már a Dreadnought-típusú csatahajók megjelenésével elavultnak számított. 1911-ben egy modernizálás után a Honi Flottához került. 1912-ben az 5. csatahajórajhoz osztották be.
Az első világháború kitörése után az Irresistible a rajának többi egységével együtt a Csatorna Flottához került. A „Doveri őrjárattal” végrehajtott hadműveletek után, melyek során német állásokat bombázott Észak-Franciaországban, a Dardanellák ellen küldendő haderőhöz osztották be 1915 februárjában. Február és március folyamán részt vett több a Dardanellákat őrző török erődők elleni támadásban, melyek sikertelenek voltak. E hadműveletek között voltak olyanok is, melyeknél partraszálló csapatoknak kellett megsemmisíteniük a török partvédelmi ütegeket. Március 18-án a csatahajó aknára futott, ami jelentős mértékű vízbetörést, és a hajtóműveinek leállását okozta. Az irányíthatatlanná vált csatahajót az áramlatok lassan a török ágyúk lőtávolságán belülre sodorták, melyek tűz alá vették. Miután az elvontatására tett erőfeszítések nem jártak sikerrel, az életben maradt legénységét evakuálták, a magára maradt csatahajó pedig elsüllyedt. A fedélzetén szolgálatot teljesítők közül 150 fő veszítette életét.
Tervezése bélyegkép|jobb|300px|A Formidable-osztályú csatahajók vázlati rajza A Formidable-osztály terveit 1897-re készítették el, és a korábbi Majestic- és Canopus-osztályok továbbfejlesztésének számítottak az egységei. Előbbinek a nagyobb méreteit vitték tovább, az utóbbinál már alkalmazott erősebb Krupp-páncélzattal. Ezen kívül az új kialakítás hosszabb (és ezáltal erősebb) csövű fő- és másodlagos tüzérségi lövegekkel, valamint továbbfejlesztett hajótestformával bírt. Az új jellemzőkkel a korábbiaknál erősebb páncélvédettségű hajót kaptak a Canopus-éval megegyező végsebességgel.
Az Irresistible hosszúsága , szélessége , merülése , normál vízkiszorítása , teljes terheléssel volt. A fedélzetén 780 fő teljesített szolgálatot. A Formidable-osztály egységeit egy pár háromhengeres, hármas expanziójú gőzgép hatotta meg, melyek számára húsz Belleville-kazán szolgáltatta a gőzt. A kazánokból a füstöt két kéményen át vezették ki. A teljesítménnyel az osztály hajóinak végsebessége 18 csomó volt.
Az Irresistible fő fegyverzetét az Armstrong-Whitworth által gyártott 305 mm űrméretű, 40-es kaliberhosszúságú (L/40) ágyúk alkották, amik párosával kaptak helyet két, a felépítmények előtt illetve mögött lévő lövegtornyokban. Az ágyúkat hengeralakú barbettákban helyezték el, melyek lehetővé tették az elfordított állapotban való töltést, vagy csőemelést. A másodlagos tüzérsége 12 darab 152 mm-es (L/45) lövegből állt, amiket kazamatákban helyeztek el. Ezen kívül volt még 10 darab 76,2 mm-es, és 6 darab 47 mm-es, a Hotchkiss által gyártott löveggel rendelkezett a torpedónaszádok elleni védekezés céljára. A kor csatahajóinál szokásos módon fel volt fegyverezve még négy vízvonal alatt beépített 457 mm-es torpedóvető csővel is.
Az Irresistible páncélövének vastagsága 229 mm, a keresztirányú válaszfalaké 229–305 mm volt. A lövegtornyok oldalai 203–254 mm-esek, az alattuk lévő barbetták 305 mm-esek voltak, míg a kazamatákat 152 mm-es Krupp-acélból készült páncélzat védte. A parancsnoki torony oldalai 356 mm vastagok voltak. Két páncélfedélzete volt, 25, illetve 76 mm vastagok.
Szolgálata Az első világháború előtt Az Irresistible gerincét 1898. április 11-én fektették le a Chatham Dockyard hajógyárban, és a hajótestet 1898. december 15-én bocsátották vízre. A hajótest még nem volt olyan mértékben kész, mint amilyennek vízrebocsátáskor lennie kellett volna, viszont a sólyára szükség volt a Venerable csatahajó megépítéséhez, ezért korábban vízre engedték. A csatahajó építésével 1901 októberében végeztek. A hajót 1902. február 4-én vette át a haditengerészet a hajógyár területén első parancsoka, George Morris Henderson sorhajókapitány révén, hogy a Földközi-tengeri Flotta kötelékében álljon szolgálatba. 1902 márciusának végén hagyta el Portsmouth-t, és áprilisban érkezett meg Gibraltárba, ahol a 30 éves Devastation toronypáncélost váltotta le az őrhajói szolgálatban. 1902 májusában a szicíliai Augusta kikötőjét kereste fel, augusztusban pedig Pireuszt. 1902 decemberében visszatért a görög vizekre mikor Asztakoszba tett látogatást a Jón-tengeren a Bulwark csatahajó és a Pioneer cirkáló táraságában.
A Földközi-tengeren két baleset érte, előbb 1902. március 3-án, mikor a földközi-tengeri állomáshelyére tartva nagy ködben összeütközött a norvég Clive kereskedelmi gőzhajóval, és jelentős károkat szenvedett a hajótest oldala, utóbb pedig 1905. október 5-én, mikor Málta szigeténél zátonyra futott. Itt a zátonyra futása után modernizálták, majd egy második modernizáláson is átesett 1907 októbere és 1908 januárja között. 1908 áprilisában a Csatorna Flottához helyezték át. 1908. május 4-én összeütközött egy szkúnerrel ködös időben, de sérülés ekkor nem érte. A „Nore Divízióhoz” helyezték át 1909-ben, ahol a legénységét 1910 májusában erősen lecsökkentették. A Csatorna Flottánál töltött ideje 1910. június 1-el ért véget, mikor a Chatham Dockyardhoz került modernizálásra. Ezt követően 1911. február 28-án állították ismét szolgálatba a Honi Flotta Nore-nál (a Temze torkolatánál lévő homokpadnál) állomásozó 3. divíziójánál. 1912-ben az 5. csatahajórajhoz helyezték át.
Első világháború Nagy-Britannia 1914 augusztusában lépett be az első világháborúba. A Csatorna Flottához tartozó 5. csatahajóraj Portlandban állomásozott, és a La Manche-on végzett őrjáratokat. Az Irresistible részt vett a Plymouth Marine Battalion Ostendénél való partra tételének biztosításában augusztus 25-én, majd pedig támogatta a partra tett csapatokat. 1914 október–novemberében átmenetileg a Doveri Őrjárathoz (Dover Patrol) csatlakozott. A feladatai közé tartozott a belga partvonal menti német állások lövetésével az antant szárazföldi csapatainak támogatása. November 3-án, a yarmouthi rajtaütés alkalmával az Anglia keleti partjai mentén járőröző erők (East Coast Patrols) támogatására küldték, de ekkor nem találkozott német egységekkel. A csatahajó még novemberben visszakerült a Csatorna Flottához. Az 5. csatahajórajt november 14-én a Sheernesshez helyezték át, hogy szembe szállhasson egy esetleges itteni német invázióval. A csatahajórajt december 30-án visszarendelték Portlandba.
A Dardanellák ostromában való részvétele
bélyegkép|jobb|300px|A Dardanellák 1915-ös török védelmi rendszerét szemléltető térkép bélyegkép|jobb|300px|Az Irresistible és az Ocean lövik a Kum Kalét és más török erődöket a Dardanellák ázsiai oldalán 1915. február 1-én az Irresistible Sheernessből a Majestic csatahajó társaságában útnak indult a Földközi-tenger keleti medencéje felé, ahol a brit és francia flották Sackville Carden brit tengernagy vezetésével a Dardanellák elleni támadásra készülődtek. Az antant hadvezetésénél úgy tervezték, hogy a Dardanellák védelmi rendszerén áttörve bejutnak a Márvány-tengerre, ahonnan már az Oszmán Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt közvetlenül támadhatják. Az Irresistible részt vett a tengerszoros bejáratát védő erődök leküzdésére végrehajtott első akcióban február 18–19-én a 2. divízió részeként, bár a csatahajó maga nem vett részt partvédelmi állások lövetésében ekkor.
Egy újabb támadás következett február 25-én, ekkor az Irresistible és az Agamemnon azt a feladatot kapták, hogy nagy távolságból nyújtsanak támogató tüzet, miközben más csatahajók az erődöket megközelítve közvetlenül vehessék tűz alá azokat. Eközben az Albion csatahajó az "Orkaniye" partvédő üteg 239 mm űrméretű lövegjeinek tüzébe került. Az Irresistible ellencsapása a tűz beszüntetésére kényszerítette a törököket, és az üteg két lövegét is kilőtte. 15:00-ra az élen haladó brit és francia csatahajók elhallgattatták a török lövegeket, ami lehetővé tette, hogy az aknaszedők megkezdhessék az aknamezők megtisztítását. Míg az aknaszedők munkálkodtak, a flotta visszább vonult. Az aknamezők felszámolása után az antant hadihajói behajózhattak a Dardanellákba, és támadhatták a beljebb, Dardanus település körzetében lévő erődítményeket. Míg a többi csatahajó az itteni erődítményeket lőtte, addig az Irresistible és a Vengeance csatahajó partra szálló csapatokat küldött ki, hogy a Kumkale közelében elhagyott üteg lövegeit megsemmisítsék. A két csatahajó eközben tüzével fedezte az akciót. Az Irresistible 75 fős csapata ellenállás nélkül partra tudott szállni Sedd el Bahr közelében, de aztán hamar erőfölényben lévő török erőkkel került szembe, és ezért meghátrálásra kényszerült. Az Irresistible 152 mm-es lövegeinek tüze azonban megtörte a török támadást, és a brit csapat ezután el tudta érni az erődöt, ahol az üteg hat nehézlövegéből még négyet harcképes állapotban találtak. Ezeket az erőd lőszerraktárában talált lőporkészlet segítségével semmisítették meg mielőtt továbbhaladtak volna a Helles Erőd (Fort Helles) felé. A török védelem itt azonban túl erős volt, ezért a britek az erődön kívül talált két 76,2 mm-es löveg megsemmisítése után visszavonultak.
Két nappal később az Irresistible megismételte az akciót egy F. H. Sandford hadnagy vezette 78 fős kommandós egységgel, melyet ismét Sedd el Bahrnál tettek partra. Ezúttal a feladat egy hat darab 15 cm űrméretű Krupp-mozsárágyúból álló üteg megsemmisítése volt. A támadókat ismét tűz alá vették a törökök, és ismét az Irresistible 152 mm-es ágyúinak hathatós tűztámogatásának köszönhetően tudták elérni a célként megjelölt üteget. Mind a hat mozsárágyút megtöltötték lőporral, és szétrobbantották őket, majd pedig a kommandós egység emberveszteség nélkül tért vissza. A következő nap John de Robeck tengernagy, a brit flotta parancsnoka a javítások miatt Mudroszba távozó Vengeance-ról az Irresistible-re vitte át a zászlóját. De Robeck február 28-án újabb támadást rendelt el, azonban a kedvezőtlen időjárás akadályozta a britek előrehaladását. Később a nap folyamán az időjárás javulásával elrendelte az Irresistible Sandford hadnagy vezette gyalogos egységének partra tételét. Az akció során a britek egy üteg nyolc nehézlövegét semmisítettek meg Kumkale közelében, továbbá hat darab 76,2 mm-eset, és visszatérőben a hajóra négy Nordenfelt mintájú többcsövű gépfegyvert. A csapat ekkor sem szenvedett emberveszteséget.