Jász-Nagykun-Szolnok megye, 1950 és 1990 között Szolnok megye, 2023 és 2026 között Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (németül: Komitat Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) közigazgatási egység Magyarországon, az Alföldön, az Észak-Alföld régióban és Kelet-Magyarország középső részén, a Tisza által kettéosztva. 5581,71 km2-es területével hazánk 8. legnagyobb vármegyéje, amely Magyarország teljes területének mintegy 5,99%-át adja. Illetve közel 355 ezer fős lakosságával a kilencedik legnépesebb vármegyénk, ezzel hazánk népességének csupán 3,70%-ával rendelkezik, népsűrűsége jóval az országos átlag alatt van.
Északról Heves vármegye és egy rövid szakaszon Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, keletről Hajdú-Bihar vármegye, délkeletről Békés vármegye, délről Csongrád-Csanád vármegye, délnyugatról Bács-Kiskun vármegye, nyugatról pedig Pest vármegye határolja. Székhelye egyben az Észak-Alföld harmadik és az ország 12. legnépesebb települése, "a Tisza fővárosa", Szolnok. Második legnépesebb települése pedig "a Jászság fővárosának" is nevezett Jászberény. De nevezetesebb települései közé tartozik a kun hagyományőrzéséről híres Karcag, a természeti értékeiről és fürdőjéről ismert, "a Tisza-tó fővárosának" is nevezett Tiszafüred illetve mezőgazdasági hagyományairól és művészi kerámiájáról nevezetes Mezőtúr.
A vármegye Magyarország középső részén, az Alföld szívében helyezkedik el. Területének nagy részét síkságok alkotják, a Tiszántúl és a Közép-Tisza-vidék dominál. A megye legnagyobb folyója a Tisza, amely kettészeli a területet, és jelentős vízgazdálkodási szereppel bír. Fontos mellékfolyója a Zagyva. A Tisza-tó, Magyarország legnagyobb mesterséges tava, a megye északi részén található, turisztikai és természeti értékeket kínálva. A megye talaja kiválóan alkalmas mezőgazdaságra, különösen gabonatermesztésre. Természeti értékei közé tartoznak a Hortobágy széli puszták és a Körös-Maros Nemzeti Park részei.
Területe már az őskor óta lakott, fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont volt az Alföldön. A honfoglalás idején a Jászságot a jászok, a Nagykunságot pedig a kunok népesítették be, akik a tatárjárás után telepedtek meg itt IV. Béla hívására. A jászok és kunok különleges önkormányzati jogokat élveztek, melyeket az 1745-ös Redemptio (megváltás) során pénzért visszavásároltak. A török hódoltság alatt a terület nagy része elnéptelenedett, később betelepítések révén népesült újra. A Tisza szabályozása a 19. században jelentős változást hozott a megye fejlődésében, lehetővé téve a mezőgazdaság fellendülését. Az ipari fejlődés a 20. században indult meg, különösen Szolnok térségében. A megye ma is őrzi a jászok és kunok kulturális örökségét.
Nevének eredete A vármegye neve három történelmi, kulturális és etnikai régió nevéből tevődik össze: a Jászság és a Nagykunság autonóm közösségeiből, valamint Szolnok város történelmi jelentőségéből.
Jász A Jászság neve a jász népcsoporttól származik, akik iráni eredetű népként a 13. században érkeztek Magyarországra a kunokkal együtt. A „jász” népnév az ószláv „jasu” szóból eredhet, amely egykor a kaukázusi alánokra utalt. Magyarországon a Jászság területén telepedtek le, és jelentős autonómiát élveztek.
Nagykun A Nagykunság neve a kunokhoz kötődik, akik szintén a 13. században érkeztek Magyarországra. A „kun” elnevezés a török nyelvekből származik, és eredetileg a kipcsak törzsek egyik csoportját jelölte. A „nagy” jelző a terület kiterjedtségére utal, különbséget téve más kun lakta vidékektől, például a Kiskunságtól.
Szolnok Szolnok városának neve a 11. századból származik. Első írásos említése 1075-ből való, amikor egy adománylevélben szerepelt. A név eredete vélhetően a Szent Gellért legendában is szereplő Szaunik ispán nevére vezethető vissza, Zounok alakban először 1075-ben fordul elő földrajzi névként. Ez a személynév a magyar szó főnév származékai lehetnek ’szószóló’, ’követ’ jelentéssel (hasonlóan a Fegyvernek helynév keletkezéséhez).
Címer A vármegye címere álló, halfarkú, (4/5 arányban) vágott barokk pajzs. A bal felső harmadban ezüstmezőben vörös csőrű és lábú, balra forduló gólya látható; az egykori Heves és Külső-Szolnok vármegyét jelentette. A jobb felső harmadban aranymezőben felegyenesedő, jobbra forduló, kétfarkú, fegyverzett oroszlán lép jobbra, feje előtt fogyó vörös hold, mögötte hatágú, vörös csillag lebeg. Ez az egykori Nagykunságot szimbolizálja. Az alsó címerben egy vágtázó lovas vitéz látható, kezében a jászok szimbólumával, a Lehel-kürttel. A váltakozó ezüst sávok a megye három folyójára: a Tiszára, a Zagyvára és a Körösre utalnak. A címerpajzsot vörös bélletű, növényi ornamentikájú aranykeret övezi, melyen vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal ékesített kilencágú (öt levél között négy gyöngy), nyitott, arany leveleskorona látható.
Az alán eredetű jászok (philistei) kiváltságolt etnikum lévén a királynak elsősorban katonai szolgálattal tartoztak, ezt jelképezi a vágtázó lovas vitéz, jobbjában az ún. Lehel-kürttel, amely a 16. század vége óta (miután a török által megszállt nagykun, jász és külső-szolnoki territóriumot közigazgatásilag Heves vármegyéhez csatolták, a különállás hangsúlyozása végett) a jászkun kapitányok attribútuma lett, s amelyet aztán tucatnyi jász település felvett címerébe.
Szolnok vármegyét Szent István alapította. A törökök 1552-ben foglalták el Szolnok várát, majd ezt követően a megyét Heves vármegyéhez kapcsolták, így még 1734-ben is annak gólyás címerét használták. Az I. Ferenc József által adományozott új megyecímerben is (1878) megmaradt címeralkotó motívumként a Hevesben is szereplő gólya (csak a heraldika szabályai szerint szembefordítva az oroszlánnal).
Földrajz A történelmi Jász-Nagykun-Szolnok vármegye teljes területe az Alföld része volt. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.
Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.
Domborzat bélyegkép|280x280px|Jász-Nagykun-Szolnok vármegye domborzati térképe
Jász-Nagykun-Szolnok Magyarország középső részén, az Alföldön helyezkedik el, területe pedig túlnyomórészt síkvidéki jellegű. A megye domborzatát a Tisza és mellékfolyói által formált alföldi táj jellemzi, ahol a tengerszint feletti magasság általában 87 és 120 méter között változik.
A megye területének egyharmadát a Tisza és mellékfolyói által kialakított árterek és hullámterek alkotják, amelyek sík felszínűek és gyakran mocsarasak. A középső és déli részein találhatóak a legnagyobb kiterjedésű síkságok, míg északon és keleten kisebb domborzati kitüremkedések is előfordulnak.
Jászberény tökéletesen sík határából már közepesen tiszta időben is ragyogóan látszik a Mátra hegyeinek sziluettje. A várostól nagyjából abban az irányban, tőle 20 kilométerre található Jász-Nagykun-Szolnok megye legmagasabb pontja, ami 135 méterre nőtt a tengerszint fölé, és a Hármashatár névre hallgat.
Éghajlat
Éghajlata kontinentális, jellemzően száraz, forró nyarakkal és enyhe telekkel. A csapadék mennyisége viszonylag alacsony, és gyakoriak a száraz időszakok.
A megye területén a napsütéses órák száma magas, ami kedvez a mezőgazdaságnak, különösen a szántóföldi kultúráknak. A csapadék éves összege átlagosan 522 mm, a nyári hónapokban, különösen júniusban és júliusban, jelentősebb csapadékokkal.
Területén a csapadék mennyisége viszonylag alacsony, és gyakoriak a száraz időszakok. A csapadék éves összege átlagosan 522 mm, a nyári hónapokban, különösen júniusban és júliusban, jelentősebb csapadékokkal.
Vízrajz A megye vízrajza meghatározza tájait, gazdaságát és életét. A legfontosabb vízfolyások közé tartozik a Tisza, amely keresztülhalad a megyén, jelentős szerepet töltve be a vízgazdálkodásban. A folyó mentén több település is kialakult, melyek gazdasági és közlekedési szempontból is kulcsfontosságúak.
A Hármas-Körös a Tisza egyik mellékfolyója, amely a megye déli részén található, míg a Zagyva a középső részén halad át, befolyásolva a megye vízgyűjtő területét. A Tarna, a Tisza másik mellékfolyója az északnyugati részen található, a Tápió pedig a megye nyugati határán folyik keresztül. A Hortobágy-Berettyó a keleti területeken szeli át a megyét. Ezek a folyók és mellékfolyók kulcsfontosságúak a megye vízrajzának alakulásában.
A Tisza-tó, Magyarország legnagyobb mesterséges tava, a Tisza szabályozásával jött létre, és az északi részén található. Ez a tó nemcsak a helyi ökoszisztémában játszik kiemelt szerepet, hanem turisztikai szempontból is fontos, valamint gazdasági haszonnal jár. Az itt kialakított vízi közlekedés, horgászat, illetve a környékbeli települések életére is jelentős hatással van.
A megye vízrajzát azonban nemcsak a folyók, hanem a belvízproblémák is befolyásolják. A belvízproblémák gyakran okoznak gondot a mezőgazdaságban, valamint a települések életében. A belvízvédelem és a vízgazdálkodás kulcsszerepet kap a megye fenntartható fejlődésében, különösen Mezőtúron, ahol a belvízproblémák miatt gyakran szenvednek az itt élők. Ezért a vízgazdálkodás, valamint a belvízvédelem kiemelt figyelmet kap a megye fejlesztésében, hogy minimalizálják a károkat és javítsák a helyi életminőséget.
Élővilág, természetvédelem
Gazdag és sokszínű élővilággal rendelkezik. A megye területén számos természetvédelmi terület és nemzeti park található, amelyek különböző élőhelyeket biztosítanak a helyi flóra és fauna számára.
Növényvilága az Alföld jellegzetes növényzeti társulásait tükrözi. A folyók mentén ártéri erdők, ligeterdők és mocsaras területek találhatók, míg a szárazabb területeken szikes puszták és homokpuszták jellemzőek. A Tisza-tó környékén nádasok és mocsarak, míg a Hortobágyi Nemzeti Parkban sztyepprétek és legelők találhatók.
Gazdag állatvilággal rendelkezik, különösen a vízi és mocsári élőhelyeken. A Tisza-tó és a Hortobágyi Nemzeti Park területén számos vízimadár, például kócsagok, gémek és különböző récék élnek. A Hortobágyon a parlagi sasok és túzokok is megtalálhatók. A szárazabb területeken a homoki gyíkok, különböző rovarfajok és rágcsálók élnek.
Természetvédelmi területek:
A Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fele a megye területén található. A Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Jászsági Madárvédelmi Területen található jelenleg az ország legsűrűbb költő parlagisas-állománya. 2015-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Jászberényi Állat- és Növénykert egy sasközpontot hozott létre a területen.
A Tisza-tó környékén található lápok és mocsarak, mint a Csukás-fertő (Tiszakürt) és a Kutykó (Tiszasas), szintén védett területek, amelyek gazdag madárvilágnak adnak otthont.
Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jellemző földrajzi pontjai Szélső települések égtájak szerint a megye legészakibb települése Jászárokszállás (Jászberényi járás), a megye legdélibb települése Szelevény (Kunszentmártoni járás), a megye legkeletibb települése Karcag (Karcagi járás), a megye legnyugatibb települése Jászfényszaru (Jászberényi járás). Legmagasabb pontja: Hármashatár (135 m).
Történelem Előzmények Amikor a magyar törzsek a Kárpát-medencébe költöztek, a kunok még a hatalmas kiterjedésű Pontus–Kaszpi sztyeppén éltek, ahol erős nomád szövetséget hoztak létre. A 13. századi Gesta Hungarorum azt állítja, hogy a kunok már kb. 900 körül jelen voltak a Magyar Fejedelemség területén, illetve az Aba nemzetség tagjait kunokként írja le. Ez azonban valószínűleg anakronizmus: a krónika „kun” megnevezése feltehetően általános kifejezés lehetett más steppei népekre, például török, kazárÇoban, p. 58 vagy bolgárOța, pp. 21–22 csoportokra.