Mezőkovácsháza város Békés vármegyében, a Mezőkovácsházai járás központja és legnépesebb települése. 1986-ban kapott városi jogot, 1969 óta tartozik hozzá Reformátuskovácsháza. Termálvizes gyógyfürdője van. A város régóta fontos központja szűkebb környékének, egyike a járás három olyan településének, amely nem számít társadalmi, gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottnak, illetve ahol a munkanélküliség nem jelent komoly gondot.
A nem magyar nemzetiségűek aránya alacsony: a 2011. évi népszámlálás adatai szerint 1%-nál nagyobb arányban csak cigányok és románok élnek itt, nemzetiségi önkormányzata csupán az előbbieknek van.
Fekvése A Csanádi-háton, a román határ közelében fekszik, a Marosból kiágazó Száraz-ér mentén. Békéscsabától 45 km-re délre található. A román határ (Tornya) a várostól mintegy 20 kilométerre található.
Szomszédai: észak felől Nagybánhegyes, északkelet felől Magyarbánhegyes, kelet felől Kunágota, délkelet felől Battonya, dél felől Mezőhegyes, délnyugat felől Végegyháza, északnyugat felől pedig Kaszaper.
Megközelítése thumb|right|200px|A második világháborús emlékmű A főbb útvonalak, Békés vármegye több más vidékéhez hasonlóan elkerülik, közúton így csak alsóbbrendű utakon lehet elérni, amelyek nem túl jó állapotúak. Gyulával és Medgyesegyházával, valamint Mezőhegyessel és Makóval a 4434-es, Orosházával a 4428-as, Battonyával a a 4443-as út köti össze. Az autóbusz-közlekedés nem túl sűrű, köszönhetően az igen jó vasúti összeköttetésnek. Emiatt a vasút által nem érintett települések felé indít több járatot a Volánbusz.
Vonattal a MÁV 121-es számú Kétegyháza–Újszeged-vasútvonalán érhető el; a vonalnak a településen két megállási pontja van: Békéscsaba vasútállomás felől sorrendben előbb Mezőkovácsháza felső megállóhely, a város északkeleti szélén, majd Mezőkovácsháza vasútállomás, a városközponttól északnyugatra. A megállóhely csak önkormányzati utakon érhető el, a vasútállomás közúti elérését a 4428-as útból kiágazó 44 333-as számú mellékút (Szabadság utca) biztosítja.
Városrészei Belváros Mezőkovácsháza belvárosa a város legnagyobb része. A Belváros Mezőkovácsháza politikai, gazdasági, kulturális és kereskedelmi központja. Északról a Külváros, délről a Kertváros határolja.
Utcái: Árpád utca, Árpád köz, József Attila utca, Fáy András utca, Hősök tere, Petőfi Sándor utca, Alkotmány utca.
Kertváros Mezőkovácsháza legkisebb területű és népességű városrésze. Területe kb. 4 négyzetkilométer, lakossága kb. 600 fő. Kertváros a város legnyugodtabb, ugyanakkor legelmaradottabb része is. Hagyományosan főképp az idősebb korosztály él itt, a bűnözési mutatók rendkívül alacsonyak, a bűnözés szinte ismeretlen fogalom. A városrészben nincs és soha nem is volt semmilyen iskola. Kertváros összesen öt utcából áll: Bajcsy-Zsilinszky Endre utca, Nyírfa utca, Deák Ferenc utca az Alkotmány és a Deák utcák sarkától kezdve (tehát a Deák Ferenc utca nagyobb része a Belvárosban található, csak egy utcaszakasz van a Kertvárosban), Béke utca, valamint az Alkotmány utca egy része, a Bajcsy és az Alkotmány sarkától a Battonyai útig. A Hársfai utcai lakótelep még a városrészhez sorolandó, az már a városrész a Belvárossal közös határán fekszik, így a Hársfa utcai az egyetlen lakótelep a Kertvárosban. Az Alkotmány utcai társasház a Kertvárossal közvetlenül határos, de már a Belvároshoz tartozik. A Hársfa utca többsége a Belvároshoz tartozik, kivéve a lakótelepet, ami határeset és vita tárgyát képzi, hogy melyik városrészhez tartozik.
Külváros Itt találhatóak a Kossuth Lajos, Dózsa György, Szabadság, Vásárhelyi Sándor, Sármezey Endre, Ady Endre, Bem József, Jókai Mór, Puskin utcák. A város legnagyobb területű és népességű városrésze. Északnyugatról Reformátuskovácsházával határos, délről Belvárossal, keletről és nyugatról pedig Mezőkovácsháza külterületével.
Reformátuskovácsháza Mezőkovácsháza és Reformátuskovácsháza története a 19. század elejéig közös. A két település gyakorlatilag egy konurbációt alkotott egészen az 1800-as évek elejéig. Ekkor a betelepítések, illetve betelepülések után vált a két település a gyakorlatban is kettő községgé.
Nevének eredete A város neve a hagyomány szerint Hunyadi János fegyverkovácsaitól származik. A "Kovács" szó, a nyelvészek szerint személynévi eredetű, de mert éppen abban az időben jelenik meg írásos említése először – 1463: Kowachaza – amikor a családnevek még kialakulóban voltak, valószínű, hogy a Kovácsnak nevezett személy valóban e szakmának a mestere volt. A település másik név eredet története a török harcok utáni elnéptelenedő korból való. Eszerint, ezen a pusztán vezetett keresztül az az út, melyen az Erdélyen túli részeken tartott szarvasmarhákat hajtották a bécsi vásárokra eladni. Az út mellett egy élelmes kovácsmester házat épített. Amint tudjuk, abban az időben a kovácsok a mesterségük mellett emberek és állatok gyógyításával is foglalkoztak, így érvágást is végeztek, sőt szállást, élelmet is biztosítottak az átutazóknak.
Csakhamar kialakult a marhahajtók között az a szokás, hogy annak a kovácsnak a házánál pihentek meg, aki az út mellett a mezőn építkezett. Nyilvánvaló hogy nagy forgalom miatt a kovács jó anyagi körülmények között élt, s így a kovács háza mellé újabb házak is épültek. A hosszú évtizedek alatt kialakult település ennek következményeként kapta a Kovácsháza nevet. Mivel a házak az út mellett hosszan elnyúlva épültek meg, a település neve a 19. század vége felé Hosszúkovácsháza névvel bírt, majd a település fejlődése, újabb házak, utcák építése után kialakult végleges neve: Mezőkovácsháza.
Történelme A település és környéke ősidők óta lakott terület, történelmi múltja a 7. századi avar korig nyúlik vissza, a 9. században már templomos hely volt. Az avar kori, majd honfoglalás kori lakott helyet a tatárjárás pusztította el először.
A 15. század második felében, 1463-ban Mátyás királytól mezővárosi rangot kapott az akkorra újra benépesült település. A virágzó mezőváros 1552-ben a török elleni harcok időszakában ismét pusztulásnak indult. A török kiűzése után a terület teljesen elnéptelenedett s pusztává vált. A terület a török kiverése után kincstári tulajdonba került, akitől a korra jellemző szabályok szerint különböző bérlők vették ki bérbe a pusztát.
A Bittó nevezetű család, – a puszta főbérlőjeként – 1814-ben, az akkori Észak-Magyarországról származó magyar és szlovák telepesekkel népesítette be Kovácsházát, mint szerződéses dohánykertész telepítvényt. Ez az újratelepítés képezi a mai Mezőkovácsháza alapjait. De a kovácsházi puszta ekkor már nem volt lakatlan, a Bittó-féle betelepítettektől néhány kilométerre már kertészek dolgoztak. Ezt a területet Kövér Kajetán és rokonai telepítették be néhány évvel korábban, és ők is kovácsháziaknak nevezték magukat. Így több évig ők voltak a kovácsháziak míg a másik részen lakókat Bittó-Kovácsháziaknak nevezték, és ez a név marad fenn a szabadságharcig. Bár 1820-tól hivatalos iratokban Nagy-Kovácsházának is írták, a Kövér Kajetán által betelepített rész a „református részen lévő Kovácsháza”, azaz Református-Kovácsházamaradt.Mezőkovácsháza története - Mezőkovácsházi Önkormányzat 2001-ben kiadott könyve alapján. A mezőgazdasági termelés mellett a lakosság főként a jól jövedelmező fuvarozással foglalkozott. Ezenkívül nagyállattartása volt még jelentős, kiváltképp a juhtenyésztés. Az 1860-70-es évekre, – a népességben számottevően gyarapodott a település – a környék közlekedési és kereskedelmi központjává vált.
1872-től a szolgabírósági székhely szerepét töltötte be. Fejlődése során jellegzetes agrárproletár községgé lett. A mezőgazdasági bérmunkások aratósztrájkokkal hívták fel a figyelmet a kor problémáira. Ebben az időszakban Csanád vármegyén belül járási székhelyként működött. Mindezek a változások a község megnevezésében is megmutatkoztak, ugyanis ekkor Nagykovácsházának hívták.
A község fejlődésének jelentős állomása volt az 1883-as év. Ekkor készült el az Arad-Csanádi vasútvonal, s ez Mezőkovácsházát is bekapcsolta az országos közlekedés vérkeringésébe. Forgalmas útállomásként tartották nyilván az Orosháza-Arad útvonalon, sőt – mivel akkoriban a Száraz-ér még dereglyékkel hajózható volt, – hajóval akár Hódmezővásárhelyig vagy Szegedig is el lehetett jutni innen.
Az I. és II. világháború mérhetetlen viszontagságaival, borzalmaival és pusztításaival kitörölhetetlen nyomokat égetett a túlélők és a község életébe. Az első világháborúban 159 mezőkovácsházi és 81 reformátuskovácsházi, a második világháborúban 128 mezőkovácsházi és 37 reformátuskovácsházi katona esett áldozatul, emellett 420 zsidó honfitársunkat hurcoltak el. Mezőkovácsháza 1950-től kezdődően tartozik Békés megyéhez. Az 1956-os forradalom után a legnagyobb erővel Békés megyében, annak is csanádi paraszti vidékén lángolt fel az országban az elkeseredett ellenállás, mely még december elején is tartott. Egymást érték a sok esetben fegyveres összecsapásokba torkolló tüntetések. Mezőkovácsházán a kommunista pártszékházat és a járási tanács épületét megrohamozták a felfegyverkezett mezőkovácsházi és battonyai lakosok. A határőrségtől elvették a fegyvereket a battonyaiak, több tehergépkocsin érkeztek Mezőkovácsházára. A megmozdulás értelmi szerzői dr. Jeney János, Gruncsik János és Kapp János voltak. A pártházat a fegyveres tömeg megrohamozta mintegy száz (!) ember. Az üvegajtókat betörték, az ablakokat bezúzták, az ajtókat leszakították, a zárakat, kilincseket kitépték, íróasztalokat, székeket összetörték, a szekrényeket széthasították. A járási tanács épületében még ennél is nagyobb pusztítást vittek véghez, felgyújtották a hivatalos dokumentumokat. A mezőkovácsházi tanács elnökét agyonverték, a mezőhegyesi kórházban halt meg. Bedobtak egy géppisztolyt a kerítésén és ráfogták, hogy fegyvert rejtegett. A Békés Megyei Népújság cikkben követelte Fülöp Dezső likvidálását. 1969. július 1-jén a Reformátuskovácsháza községet a nagyközséghez csatolták. Az 1945 és 1970 közötti mérsékelt fejlődési periódust követően, 1971-től a község fokozott mértékben fejlődött. 1971-ben a kormány döntése alapján az országos településfejlesztési koncepció Mezőkovácsházát középfokú központnak, vidéki ipartelepítési centrumnak jelölte ki. 1972-ben autóbusz-állomás épült.
Ettől kezdve a település dinamikusan fejlődött, komoly beruházásokra került sor. A járások megszűnéséig, vagyis 1984-ig, Békés megye déli területének mezőgazdasági, kereskedelmi, oktatási, kulturális és igazgatási központja volt. Városi rangot 1986-ban kapott. 300px|thumb|right|Mezőkovácsháza légifotója A település arculatán az elmúlt másfél évtizedben a kisvárosi jelleg egyre markánsabbá vált. A fejlesztések eredményeképpen az említett időszakban 16 utca kapott aszfaltburkolatot, 258 lakás épült, kiépült a kábel tv, megvalósult a biológiai szennyvíztisztító telep, korszerűsítették a közvilágítást, kialakították a piacteret. Autóbusz-pályaudvar, posta, sütőüzem, napközikonyha épült, bővült a városháza, megépült a Crossbar telefonközpont, az általános iskola 8 tanteremmel, a Mezőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium 4 tanteremmel bővült. A Művelődési Központ előtt történelmi emléksétányt alakítottak ki. Emlékszobrot emeltek a II. világháború hősi halottai és a millennium tiszteletére. A honfoglalás millecentenáriumára Emlékparkot hoztak létre és kopjafát állítottak. 1998-ban elkészült a katolikus és református templom éjszakai díszkivilágítása.
A mezőkovácsházi zsidók története
A Mezőkovácsházi járás székhelyén 1835-ben 4 zsidó család élt. 1870-ben 54, 1880-ban már 92 (2,5 százalék) zsidó lakott a községben. 1895-ben alapították a helyi Chevra Kadisát, 1912-ben pedig felépült a zsinagóga, fürdővel és rabbiházzal.