Brandenburg (alsószorb nyelven: Bramborska, alnémet nyelven: Brannenborg) Németország egyik szövetségi tartománya az ország keleti részén. Gazdasági és kulturális szempontból is kiemelkedő, különösen Berlin közelsége miatt. Természeti kincsei, például a számos tó és erdő, valamint történelmi városai fontos szerepet játszanak a turizmusban és a környezetvédelemben. 29 477 km²-es területével Németország ötödik legnagyobb tartománya, ezzel az ország területének mintegy 8,25%-át fedi le. Közel 2,5 millió fős lakosságával pedig a szövetség tízedik legnépesebb tagja, ezzel az ország népességének 3%-ával rendelkezik. Népsűrűsége bőven az országos átlag alatt van.

Nyugatról Alsó-Szászország és Szász-Anhalt, északról Mecklenburg-Elő-Pomeránia, keletről Lengyelország, délről pedig Szászország határolja. Székhelye "a kastélyok városa" becenéven is gyakran nevezett Potsdam, amely elsősorban lenyűgöző kastélyairól és parkjairól nevezetes, különösen a világörökség részét képező Sanssouci-palotáról. Emellett a város fontos szerepet játszott a történelemben, például a második világháborút lezáró potsdami konferencia helyszíneként. De nevezetesebb települései a fontos kulturális központ Cottbus, itt található ugyanis a híres Állami Színház, és a szorb kisebbség központja, Brandenburg an der Havel, a tartomány nevet adó város, jelentős középkori múltra tekint vissza, illetve Frankfurt (am Oder) egyetemi városa (Viadrina Egyetem), mely fontos kereskedelmi központ a lengyel határ közelében.

Németország északkeleti részén fekszik, az ország egyik legnagyobb tartománya. Területét síkságok, tavak, folyók és erdőségek jellemzik, a legfontosabb folyója az Elba, a Havel és az Odera. A tartomány nagy részét a pleisztocén jégkorszak formálta, ezért sok a homokos talaj és a morénadomb. Brandenburg híres a több mint 3000 taváról, köztük a Müggelsee és a Scharmützelsee. Az erdők – főleg fenyvesek – az összterület majdnem harmadát borítják. A Spreewald, egy mocsaras, csatornákkal szabdalt vidék, különösen híres természeti szépségéről. Brandenburg körbeöleli Berlint, de maga sokkal ritkábban lakott. Az éghajlat mérsékelt kontinentális, meleg nyarakkal és hűvös telekkel.

Brandenburgot valószínűleg 1157-ben alapították, miután a sváb-frank fejedelmi családból származó I. (Medve) Albert meghódította és a Német-római Birodalom részévé tette a területet. 1415 és 1918 között a Hohenzollern-dinasztia uralkodott és az általuk megerősített Poroszország központjává tették a tartományt. A második világháború után Németország szovjet megszállási övezetébe került és az 1949-ben megalapított NDK része lett. 1952-ben Brandenburgot feloszlatták és több megyét alapítottak területén. A német egység helyreállításával, 1990-ben a tartományt újraszervezték.

Nevének eredete A tartomány neve a középkori Brandenburg an der Havel városából ered, amely a térség egyik legrégebbi települése. A név eredete vitatott:

egyes források szerint a német "Brand" (égetés) és "Burg" (vár) szavakból származik, utalva egy „felégetett várra” vagy „égetéssel megtisztított területre” . más vélemények szerint a név szláv eredetű, és a "Brenna" szóból ered, amely mocsaras vidéket jelent.

A magyar nyelvben a „burkus” szó is a Brandenburg névből származik, a latinos "brandenburgus" alakból, amely a poroszországi Brandenburg tartomány lakóira utalt.

Földrajza bélyegkép|balra|120px|Brandenburg földrajzi felosztása

Brandenburg 29 476 km²-es területével a legnagyobb a volt NDK-s, az ún. „új tartományok” között. Legnagyobb észak-déli kiterjedése 291, legnagyobb kelet-nyugati kiterjedése 244 km. A tartományt négy nagy DK-ÉNY irányú ősfolyamvölgy (északról dél felé sorrendben: eberswaldi, berlini, baruthi és lausitzi) és a közöttük elhelyezkedő magasabb térszínek tagolják. A tartomány három nagy történelmi tájegységre tagozódik. A Berlin környéki központi területtől (Mark Brandenburg) délkeletre található Niederlausitz és a Berlintől délnyugatra fekvő Fläming válik el élesebben. Északnyugatra a Havel-vidék, északkeletre pedig az Oderbruch tartozik a tartományhoz. A tartomány szinte teljes egészében alföld, legmagasabb pontja, a Heidehöhe a szász határvidéken fekvő Gröden területén emelkedik, 201,4 méter magas.

A Berlin körüli elővárosi gyűrű a német fővárossal együtt alkotja a Berlin/Brandenburg nagyvárosi régiót. Brandenburg infrastruktúrája sugaras szerkezetű, az ország fővárosa köré szerveződik. A berlini elővárosi zónán kívül fekvő nagyobb városok Brandenburg és Frankfurt, illetve Cottbus.

Geológia és morfológia bélyegkép|jobbra|200px|A Barnim körzetében fekvő Klein Rummelsberg valószínűleg drumlin

A síkság anyaga 100-400 méter vastagságban lerakódott fiatal negyedidőszaki üledék. Az üledéksor vastagsága a negyedidőszak során bekövetkezett nagymértékű süllyedést (200-400 méter) jelzi. Az alatta fekvő harmadidőszaki üledéksor tanúsága szerint a harmadidőszak folyamán a tartomány területét többször víz borította. A tengerborítottság mértéke és mélysége sűrűn változott, majd a pliocén végén megjelenő kavics és homoküledékek a tenger feltöltődéséről tanúskodnak.

A harmadidőszaki üledékek alatt elterülő közép- és óidei alaphegységek apró foltokban bukkannak a felszínre. Az alapkőzet legjelentősebb felszínre bukkanása a Berlintől 20 kilométernyire keletre lévő mindössze 80 méter magas Rüdersdorfi rög. Anyaga triász mészkő, amely ritka kincsnek számított a jobbára agyaggal és kaviccsal borított Német-lengyel-síkságon, ezért évszázadok óta bányászták. 1990-ig az NDK legnagyobb mészkőbányáit táplálta. Szintén a síkságot színesítő elemek közé tartozik a Berlintől 50 kilométerre délre lévő gipszsapkás Sperenberg (80 m) sótömb, az alsó-lausitzi szarukő anyagú Kossenberg (179 m) és a szász határvidéken fekvő Rotberg (83 m) kvarcitmagaslata.

A tartomány a Germán-alföldön fekszik, így kialakulását és felszíni formáit döntően meghatározták a legutóbbi jégkorszak idején Skandináviából előnyomuló óriásgleccserek. A síkságot 10-20 kilométer szélességű, 40-60 méter mélységű ún. ősfolyamvölgyek szelik át DK-ÉNY irányban. (Az ősfolyamvölgyek az egykori jégtakaró pereme előtt összegyűlő olvadékvizeket vezették a tengerbe.) Az ősfolyamvölgyek északi peremein találjuk a jégtakaró által maga előtt tolt törmelékből felhalmozott végmorénák kanyargó dombsorait. A morénák anyaga döntően a Skandináviából érkező óriásgleccser által szállított gránit, gabró és gneisz.

A tartományban szétszórva több helyen is találhatók ún. jégkori rögök. Ezen óriási méretű (100 métert meghaladó vastagságú, néhol kilométert meghaladó hosszúságú) köveket régebben a negyedidőszaki üledék alól felszínre bukkanó alapkőzetnek tekintették. A kutatófúrások azonban megállapították, hogy e hatalmas kőtömbök alatt is harmadidőszaki üledék található, tehát a belföldi jég hagyta hátra őket.

A jégtakaró munkájának eredményei az ún. vásott sziklák (Rundhöcker) és a mozgó jég által lemart felszínű vándorkövek. Az egykori jég olvadási zónájában felbukkanó drumlinek a jégpáncél alatt áramló vizek által létrehozott hordaléktorlaszok maradványai. Szintén a jég alatti vízmozgás eredményei a tartományban jellemző, hosszan elnyúló homokos hátak, az ózok, illetve a szétágazó kame-k. Az olvadékvíz által az ősfolyamvölgyekben lerakott homokot a szél rendezte dűnékbe.

Felszíni vizek Brandenburg Németország felszíni vizekben leggazdagabb tartománya. Több mint 3000 természetesen kialakult tó mellett számos mesterségesen kialakított apró víztározó vagy bányató található területén. A vidéket kb. 33 000 kilométernyi folyóvíz hálózza be, amelyeknek többsége mesterségesen kimélyített vízelvezető csatorna és egyéb árok. A viszonylagos csapadékszegénység miatt a talajvíz csak nehezen pótlódik, a vizek öntisztulási folyamata nehézkes. A számos természetes tóvidékhez ma már egy mesterséges is társul. Az egykori lausitzi barnaszénbányák felhagyott külszíni fejtéseit tavakká alakítják át. 2025-re a szénbányák helyén Európa legnagyobb mesterséges tóvidéke terül majd el.A rekultivációs projekt honlapja ; Elérés: 2007. július 4.

A tartományt két nagy folyam zárja közre. Nyugati határán az Elba, míg keleten az Odera hömpölyög. A Brandenburgot ténylegesen átszelő legnagyobb folyók a Havel és mellékfolyója a Spree. A folyókat a nagyobb városok között mesterséges hajóutakká mélyítették.

Éghajlata bélyegkép|jobbra|200px|Potsdam klímadiagramja

Brandenburg éghajlati szempontból átmeneti zónában fekszik. Nyugatról, az Északi-tenger felől az óceáni klíma, kelet felől pedig kontinentális hatások érik. A tartomány alföldi jellegének köszönhetően a domborzat nem befolyásolja a klímát és nem alakít ki éles éghajlati határvonalakat. A tartomány területén ennek ellenére jelentős időjárási különbségek alakulhatnak ki.

Az éves átlagos hőmérséklet 9 °C. A leghidegebb hónap -1 °C-os átlaghőmérsékletével január, míg július 18 °C-os átlagértékével az év legmelegebb periódusa. A kontinentalitás mértéke (a hőingás és a csapadék szélsőséges eloszlása) északnyugat felől délkeleti irányban növekszik. A téli időszakokban rendszeresen előforduló viharok miatt Cottbus környéke jelentősen hidegebb az északnyugati vidékeknél.

Brandenburg a legszárazabb német tartomány, a csapadék évi átlagos összege mindössze 600 mm. A legcsapadékosabbak az északnyugati vidékek. Az Oderbruch 500 mm alatti éves csapadékával Németország legszárazabb területe. A csapadékmaximum a nyári hónapokra esik, a legszárazabb időszak a tél és a tavasz eleje. A nyár végére megnő a tűlevelű erdőket fenyegető tüzek veszélye. Az évi napsütéses órák száma 1600.Brandenburg és Dél-Karolina együttműködési programjának honlapja ; Elérés: 2007. július 4.

Története

bélyegkép|jobbra|150px|I. Albert, Brandenburg alapító uralkodója

A tartomány névadó települése Brandenburg an der Havel város. A város neve valószínűleg a szláv bran (mocsár) szóból származik. Elsőként a város püspökségének 948-ban keletkezett alapító iratában olvasható a Brendanburg név, majd 967-ben Widukind von Corvey szász történetíró számol be Brennaburg nem sokkal azelőtti meghódításáról.Brandenburg Város krónikája (Chronik der Stadt Brandenburg), Hrsg. Arbeitskreis Stadtgeschichte im Brandenburgischen Kulturbund e.V., Berlin: B. Neddermeyer, 2003

Brandenburg, mint államalakulat megszervezésének legvalószínűbb éve 1157. A sváb-frank fejedelmi családból származó Medve Albert ekkor hódította meg és tette a Német-római Birodalom területévé az akkori Nordmarkot. 1415-től kezdve a Hohenzollern-ház uralkodott az államban és 1640-től kezdődően egyre inkább hatalmuk központjába helyezték azt. 1701-től Brandenburg a porosz állam része. A középpontjában fekvő Berlinnel egyre inkább Poroszország központi területévé fejlődött és 1815 után már a legnagyobb porosz tartomány volt. 1881-ben Berlin önálló tartománnyá alakult, így kikerült Brandenburg fennhatósága alól, majd 1920-ban a Nagy-Berlinről szóló törvény értelmében további területek kerültek a tartománytól a városhoz.