A Tigris és az Eufrátesz közötti területen, Mezopotámiában az ókor folyamán sokszínű művészet jött létre. A helyi eredetű kultúrák a Kr. e. 5. évezred és i. e. 539 között játszottak domináns szerepet a történelemben, az ókor fennmaradó részében Mezopotámia elveszítette önállóságát, és olyan nagy birodalmak része lett, mint a Perzsa, a Nagy Sándor-féle és a Szeleukida, a Római, a Pártus-, a Bizánci- és a Szászánida Birodalom.

Mezopotámia művészetének korszakaiA dátumok a Művészeti Lexikonból származnak. Őskori művészet (Kr. e. 3. évezredig) Szamarra és Tell Halaf kultúrái (Kr. e. 3500-3250. k.) Ubaid-kultúra (Kr. e. 3250-3000. k.) Uruk-kultúra (első uruki kultúra, Kr. e. 3000-2800. k.) Dzsemdet Naszr-kultúra (Kr. e. 2800-2700. évezred eleje) Korai sumer városállamok időszaka (Kr. e. 2800-2350 k.) Agadei dinasztia kora, akkád hódítások (Kr. e. 2350-2170 k.) Sumer reneszánsz (Kr. e. 22-18. század) Óbabiloni kor (Kr. e. 18-16. század) Kassú kor (Kr. e. 16-12. század) Középasszír művészet (Kr. e. 14-11. század) Középbabilóni művészet (Kr. e. 12-9. század) Újasszír kor (Kr. e. 9-7. század) Késő babiloni művészet (Kr. e. 625-539)

Őskori művészet (Kr. e. 3. évezredig) bélyegkép|Ubaid-kori kerámia Kr. e. 4500-4000 k. (Boston, Museum of Fine Arts)

A legrégibb emlékek az újkőkorszakból származnak (állatfigurák, égetett agyag női idolok a Kr. e. 7-6. évezredből). A festett agyagedények egész Elő-Ázsiában hasonló fejlődést mutatnak: az egyszínű, bekarcolt vonalas díszítést felváltották a többszínű, gazdag díszítésű edények.

A Kr. e. 5. évezredben két nagy helyi kultúra különül el, a Tell Halaf és Szamarra. Tell Halafé É-ÉNy-i földművelő és állattenyésztő kultúra volt. Változatos geometrikus motívumok, árnyképszerűen festett figurák, csíkozott edényfelület jellemzi. E kerámia Elő-Ázsia nagy részén elterjedt. A Szamarra- vagy Hassuna-kultúra kerámiáit centrális kompozíció forgó motívumok jellemzik, ezekbe geometrizált figurális elemek is kapcsolódhatnak (emberalak, kecske, hal, madár).

Dél-Mezopotámia a Kr. e. 5-4. évezred fordulóján települt be, valószínűleg a mai Irán felől. A sumerek előtti emberek hozták létre az Eridu- és az Ubaid-kultúrát. A kort a rézmegmunkálás kezdetei, a fazekaskorong elterjedése, nagyobb méretű, döngölt falú sejtépítkezés, csekély művészi értékű kerámia jellemzi. Tepe Gawra kerámiája figurális díszítést alkalmazott, itt jelent meg a pecsétnyomó. Az Ubaid-kor végén Eriduban megjelent az első magas épület, a zikkurat elődje. A Kr. e. 4. évezredben a kerámia ismét fejlődni kezdett a Szúszából érkező minták hatására.

A Kr. e. 4. évezred végén az előző kultúráktól ösztönözve jelent meg délen az uruki kultúra. A kerámia iparcikké vált, művészi értéke fokozatosan megszűnt. Fellendült az építészet, jellegzetes az ún. szíjtégla (20 x 9 x 9 cm méretű, napon szárított tégla) és az épületeket díszítő sarokrizalit. Az uruki kor elejét nyúlra emlékeztető torz idolok jellemzik. Megjelent a pecséthenger (pecsétlőkő). A pecsétlőkövek vésetei állatokat (háziállatokat is), szertartásokat, épületeket ábrázolnak. Az uruki kor végén jelentek meg az akkádok elődei és sumerek.

Dzsemdet Naszr-kor (Kr. e. 2800-2700 k.)

bélyegkép|Az Uruki fej Ez bizonyítottan a sumerekhez köthető kor. Leginkább Dél-Mezopotámiához kapcsolható. Régészeti-művészeti emlékei az uruki korhoz kapcsolódnak. Urukban a régebbi épületek újjáépültek, bonyolultabb alaprajzzal, melynek jellemzője, hogy egy nagy és hosszú helyiség két oldalához kisebb helyiségek sora kapcsolódik. A későbbiekben ilyen lett a mezopotámiai templom tipikus alaprajza. A sarokrizalit és a sarokbővítmények eltűntek. A templomok gazdag díszítéssel bírtak, megjelent a falból kiemelkedő dombormű, félszobor. Egy ilyennek lehetett része az ún. Uruki női fej. Berakásos szemöldök, szem és haj díszítette. Uruk III. rétegéből került elő Mezopotámia legrégibb sztéléje, a bazaltból készült Oroszlánvadászat, amin érvényesül a legnagyobb felületek törvénye, amit egyébként Mezopotámiában nem alkalmaztak olyan mereven, mint Egyiptomban.

Számos kőedény is fennmaradt, részben figurális díszítéssel, részben színes mozaikberakással, növényi motívumokkal. A pecséthengerek az uruki kor témáit folytatták. Fokozatosan kialakult az egy irányba futó, végtelen lenyomatot adó típus. A motívumok egyre stilizáltabbá váltak. Sajátosan a Dzsemdet Naszr-korra jellemző a vésés helyett fúrással megmunkált kemény kőből készült pecsétlő kő. Ennek stílusát gömbökből kialakított állatok jellemzik.

A kultúra elterjedt északra is: Nippur, Kis, Esnunna. Feltételezhető, hogy ez a kultúra az egykorú egyiptomi Nagada II-vel kapcsolatban állt (mezopotámiai stílusú tőr, aminek anyaga tipikusan egyiptomi: vízilócsont). Szíria felé Tell Brak városa volt az összekötő kapocs.

Korai sumer városállamok időszaka (Kr. e. 2800-2350 k.)

Számos mozzanat fűzi az előző korhoz: a glyptika szerves, érett folytatása az előzőeknek, Urukban folytatódott a szíjtégla-építkezés, csak ezután jelent meg a korszakra általánosan jellemző plánkonvex tégla (lapos-domború). A sumerok véglegesen magukéhoz csatolták az északi területeket (Diyala-völgy, ÉK-Szíria). A korszak művészete három szakaszra osztható.

Átmeneti szakasz A templomalaprajz kissé módosul (Hafagah, Sin-templom). A kultikus helyiséget a hosszanti csarnok végéhez helyezték, a bejáratot a hosszabb fal átellenes végébe helyezték, így L alakú térelrendezés jött létre. A pecsétlőköveken új stílus alakult ki a végtelenített kompozíció fokozatos absztrakttá válása során, az ún. brokát-stílus. Erősen stilizált állatok jellemzik több sorba rendezve.

Mesalim-kor A korban először meghatározott személyekhez köthető politikai változások zajlottak. Fennmaradt ugyanis Mesalimnek, Kis város királyának fogadalmi buzogánya, tetején Sumer politikai hatalmának jelképe, az oroszlánfejű sas (Imdugud), oldalán egymás hátára ugró, berakásos szemű oroszlánok. Az építészetben az alaprajz változatlan maradt, a méretek azonban megnőttek, és megjelent a királyi palota mit épülettípus. A templom és palota falát is gyakran ovális fallal vették körül. Városfalak is épültek, mint Uruk 9,5 km hosszú, két kapuval és mintegy 900 félkör alakú bástyával tagolt fala a Kr. e. 2. évezred közepén. A hagyomány ezt Gilgames alakjához kapcsolja.

A pecséthengereket és a reliefeket is sematizálódás jellemzi. Az alakok alig emelkednek ki a háttérből, tér nélkül, zsúfoltan helyezik el őket. A reliefek kultikus jeleneteket ábrázolnak, a pecséthengerek új témaköre az alakos fríz: hátsó lábukon álló bikák, keveréklények. Itt tűnik fel először a bikaember ábrázolása, aki rendszerint a kompozíció középpontján áll, de ez a középpontúság a fríz végtelenségét nem szünteti meg.

A szobrászat a Diyala-völgyben virágzott. Támasz nélküli kerekszobrok, melyek a váll és a kéz kialakításánál esetlenek. Arányaikra geometriai kiszámítottság, de nem merev szimmetria jellemző. A szemek intarziásak. Rézszobrok is kerültek elő.

Ur I - Lagas-periódus (Kr. e. 2650-2350) bélyegkép|Az uri standard háború-oldala bélyegkép|Az uri standard béke-oldala bélyegkép|A keselyűsztélé

A két legfontosabb lelőhelyről, Ur I-es rétegéről és Lagasról kapta nevét. A sumerek művészete egyre nagyobb területekre hatott (Assur, Mári), azt is lehetne mondani, hogy egész Mezopotámiát meghódította. A korszak a társadalmi differenciálódás időszaka, a templomgazdaságok egymástól függetlenné váltak. Egyre jelentősebbé vált a zikkurat. A városokat mindenütt falak vették körül, a templomnegyedeket külön falrendszer övezte. A legjellemzőbb leletegyüttes Ur városából került elő: 16 aknasír (királysírok) és több mint 1800 egyszerű sír. Az aknasíros temetkezés Mezopotámiából eddig ismeretlen volt. A sírokból ismerni a képzőművészet emlékeit. A pecséthengerek az alakos frízek témáit folytatták. A korszak végére általánosan elterjedt az uri királysírokból is ismert két-ötalakos állatviadalos kompozíció, ami a frízkompozíció felbomlásából született. Új téma továbbá a lakomajelenet. A legszebb alkotások a sírokból előkerült fémtárgyak: arany sisak, domborított lemezből készült edény, gyeplővezető gyűrű, tőrhüvely, ékszerek, ezüst csónakmodell. Ezek mutatják az ötvösművészet fejlettségét. Új művészeti ágként jelent meg az intarzia, amihez nemesfémeket, kagylót, drága- és féldrágaköveket, mészkövet használtak (pl. a sírok hárfái). A legszebb és legjelentősebb emlék az ún. uri standard, melynek két oldala a háborút és a békét ábrázolja.

Mári szobrászata az előző korszak provincializmusát folytatta, de a felületek gondosabban kidolgozottak. Lagas domborműművészetének alapját a Mesalim király után egy-két nemzedékkel uralkodó Ur-Nanse fogadalmi domborműve vetette meg. Technikailag nem haladja meg az előző kor színvonalát, kompozicionálisan azonban fejlettebb: a kép eszmei középpontjában áll a király. Kiemelő eszközként ekkor jelent meg először a felnagyítás. A lagasi művészet legkiválóbb emléke a keselyűsztélé.

Az agadei dinasztia kora (Kr. e. 2350-2170)

Dél-Mezopotámia gazdasága hanyatlani kezdett, ezért az északi területek jutottak fontos szerephez. Az agadei dinasztiát Sarrukín alapította, Kis város királya, egész Mezopotámiát egyesítő hatalmat hozott létre. A kor művészetét csak szórványleletekből ismerjük. Az azonban megállapítható, hogy szervesen kapcsolódott sumer hagyományokhoz.

Az építészet újításai: a templomok hosszú, központi csarnokának végét elfalazták és kialakították a cellát, a belső szentélyt; jelentőségre tett szert a központi udvar. A szobrászatnak csak torzói kerültek elő, tömbszerű, kúp alakú szobrok, gondos felületkezeléssel. A kéz imádkozó gesztussal a törzshöz tapad. Új vonás az izmok érzékeltetésére való törekvés. A kor legjelentősebb alkotása a valószínűleg Sarrukínt ábrázoló bronzfej, mely Ninivéből került elő.

A pecsétlőkövek elveszteni látszanak mitológiai szerepüket, a vésnökök egyes jeleneteket szabadon kiemeltek, összefüggéseikből kiragadtak, főképp a párharcokat. Új téma az istenség elő lépő ember. Új mitológiai témák Samas isten felkelése a keleti hegyekben, éjjeli utazása bárkán, Etana útja a sas szárnyán, hátán szárnyas ajtót hordó bika. Az Etana-pecséthenger a távlat érzékeltetésének egyik legkorábbi kísérlete. Számos korábban is előforduló téma is felbukkan, immár nagy számban: életfa két oldalán állatokkal, edényből széles ívben ömlő víz, kalászattribútummal jelzett termékenységisten. A pecséthengerek kompozíciója ebben a korban zárttá vált.

A reliefművészet kiemelkedő emléke Narám-Szín győzelmi sztéléje. Részletei közül sok sablonként köszön vissza a későbbi képzőművészetben.

Sumer reneszánsz (Kr. e. 22–18. sz.)

A sumer reneszánsz kifejezés a III. uri dinasztia és az ezt követő Íszín–Larsza-periódushoz kapcsolható. Az önálló városállamok vetélkedésének kora. A művészet minden téren az agadei korszak folytatása, a művészek rutinosabbakká váltak, merev konvenciók alakultak ki. A korszak végén megkezdődött a sumerok beolvadása.

Lagas város művészete ismét virágzott Gudea korában. Gudeának rengeteg szobra került elő, mindent dioritból faragták. Gudea állva, ülve, imádkozás közben látható. A szobrok tömbszerűek, arányaikat maga a kő szabta meg. Merevségüket fokozza az arcvonások egyénítettséget nélkülöző mivolta. Elevenebb a Lagasi szépasszony elnevezésű szobor.

A domborműveken a legnagyobb felületek törvénye uralkodik, de érzékeltetik az ábrázolt felvonulók dinamizmusát.

A III. uri dinasztia (kb. Kr. e. 21. század) öt uralkodója építtető tevékenysége számottevő. A dinasztiát alapító Ur-Nammu emeltette székvárosában az uri zikkuratot. A mintegy 90 m magas, 62×43 m alapterületű építmény lépcsőzeteiből négyet épségben találtak. Agyagtéglából épült, vastag falai vörösek voltak, szélesebb oldalán két oldalsó és egy, a falra merőleges lépcső vezetett a harmadik teraszra, melyen a kultikus helyiség állt.

A kor glyptikájaában legelterjedtebb téma az ún. „felvezetési jelenet” konvencionális megfogalmazása.