V. Germánosz, világi nevén Georgiosz Kavakopulosz görög ortodox pap, Konstantinápoly ökumenikus pátriárkája volt 1913 és 1918 között.
Élete 1835 decemberében született a fanári Balata negyedében. Jeruzsálemben, Athénban és a Halki Teológiai Szemináriumban tanult, ahol 1863-ban diplomát szerzett. Ugyanebben az évben diakónussá szentelték, 1864-ben pedig Szofroniosz pátriárka fődiakónusa lett. 1867-ben Kósz metropolitája volt, 1876 és 1888 között Rodosz metropolitája, 1888 és 1897 között Irakleia metropolitája, majd 1897 és 1913 között Kalkédón metropolitája.
1886 és 1897 között III. Jójákim száműzött pátriárka visszatérésének megakadályozására irányuló mozgalmak egyik vezetője volt. Az Oszmán Fenséges Porta („Magas Porta”) és az ortodox egyház privilégiumainak megőrzése körüli konfliktus miatt többször is törölték a pátriárkává választható jelöltek listájáról (1891, 1897, 1901).
Végül 1913. január 28-án ökumenikus pátriárkává választották. Hivatali ideje alatt az egyházi oktatási központi bizottság révén törvényeket dolgoztak ki a tankönyvekre és a tanárokra vonatkozóan, ugyanakkor a „nemzeti szabályzatok” (kanonikus rendszerek) a zsinat és a nemzeti tanács szervezésében teljesen meggyengültek. Aktívan részt vett az ortodox egyházak közötti kezdeményezésekben, és továbbra is határozottan kiállt az úgynevezett „privilégiumkérdésben”. Ennek ellenére soha nem vált igazán népszerűvé a nép körében. Bár bölcsnek és tapasztaltnak tartották, természete szigorú, vezetési stílusa pedig autoriter volt, ami ellenérzéseket és egyházi konfliktusokat okozott. A trákiai és kis-ázsiai keresztényüldözések idején a fiatal törökök (ifjútörökök) alatt viszonylag mérsékelt álláspontot képviselt, amit idős korával és megrendült egészségi állapotával magyaráztak.
Ezek a körülmények ellenzéki metropoliták csoportját hozták létre a Szent Szinóduson belül. Elefthériosz Venizelosz aggódva az ortodox közösség megosztottsága miatt táviratot küldött a konstantinápolyi görög követségnek, amelyben kérte, hogy az érsekek ne tegyenek semmilyen lépést a pátriárka ellen az új politikai helyzet kialakulása előtt. Ezt azonban Prúsza Dorotheosz eltitkolta, aki maga is pátriárka szeretett volna lenni, és csak Filadelfeia Chrysostomosz tudta meg. A feszültségek csillapítására gyászszertartást rendelt el „a háborús időszak áldozataiért és eltűntjeiért”, de ez nyilvános tiltakozásba torkollott. 1918. október 7-én nagy tömeg gyűlt össze a Pátriárkai templomban, és nyilvánosan kifütyülte őt.
Germánosz ezután kénytelen volt visszavonulni Chalkedónba (Kadıköy), ahonnan 1918. október 12-én benyújtotta lemondását. Ezt követően három évig üres volt a trón, Prúsza Dorotheosz ideiglenes helytartósága alatt. Lemondása után Chalkedónban élt magánházában, ahol két évvel később, 1920 decemberében meghalt 85 éves korában. A Chalkedónban található Szentháromság-templom udvarában temették el. Ő volt az utolsó képviselője a „gerontikus rendszernek”, az utolsó pátriárka, akit az Oszmán Birodalom idején választottak, és az utolsó, aki megkapta a szultáni „berátot”, vagyis a birodalmi elismerést.
Fordítás
Források Μάμαλος, Γεώργιος-Σπυρίδων (2009). Το Πατριαρχείο Κωνσταντινουπόλεως στο επίκεντρο διεθνών ανακατατάξεων (1918-1972): εξωτερική πολιτική και οικουμενικός προσανατολισμός. Διδακτορική διατριβή, Εθνικό και Καποδιστριακό Πανεπιστήμιο Αθηνών (ΕΚΠΑ). Μαυρόπουλος, Δημήτρης (1960). Πατριαρχικαί Σελίδες, Το Οικουμενικό Πατριαρχείο από 1878-1949. Αθήνα. Κονόρτας, Παρασκευάς (1998). Οθωμανικές Θεωρήσεις για το Οικουμενικό Πατριαρχείο, 17ος - αρχές 20ού αιώνα. Αθήνα: Εκδόσεις Αλεξάνδρεια.
Kapcsolódó szócikkek Konstantinápolyi pátriárkák listája
Kategória:Ortodox kereszténység Kategória:Konstantinápolyi ortodox egyház Kategória:Konstantinápolyi pátriárkák Kategória:1835-ben született személyek Kategória:1920-ban elhunyt személyek