Pasci Donji település Bosznia-Hercegovinában, a Tuzlai kantonban, Tuzla községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, Tuzlától légvonalban 5, közúton 7 km-re délre, a Jala-folyó és a Spreča völgye között, 240-300 méteres magasságban található.https://www.topografskakarta.com/jugo/download/srb_25/tuzla_11/tz_11.html Topografska karta Tuzla 426-3-3 Domborzata a Tuzla régióra jellemző síkvidéki dombok és völgyek keverékét foglalja magában, a mezőgazdasági területek a felszín mintegy 29,9%-át, míg az erdők és fás területek 49,6%-ot tesznek ki, kisebb területeket foglalnak el az építkezések, vízfolyások és infrastruktúra. A terület talaja általában termékeny és alkalmas mezőgazdaságra, ami a vegyes vidéki környezetben a helyi művelést támogatja.
Éghajlata A település éghajlata mérsékelten kontinentális. Az éghajlatot összhangban a Tuzla környékére általánosan jellemző időjárási viszonyokkal, meleg nyarak, valamint nagyon hideg, havas telek jellemzik. Az átlagos legalacsonyabb hőmérséklet januárban −2 °C, júliusban pedig az átlagos legmagasabb hőmérséklet 28 °C körül alakul. Az éves csapadékmennyiség megközelítőleg 900 mm. A csapadék az év során viszonylag egyenletesen oszlik el. Október végétől március végéig havas időszak jellemző, jelentős hóeséssel, amely a térség éghajlatának természetes velejárója. A csapadék eloszlása kedvez mind az erdőborításnak, mind a mezőgazdasági tevékenységnek.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb2724Bosnyák128Horvát516351Jugoszláv800Egyéb2413Összesen648416
Története A középkor végéig Ez a térség már az őskortól lakott volt, főleg a híres tuzlai sós források miatt. A régészeti leletek alapján Tuzla és környéke Európa egyik legrégebben folyamatosan lakott térségei közé tartozik. A település közelében már az ókorban fontos sókereskedelmi utak vezettek. A középkorban a vidék a Soli (Sói bánság) nevű boszniai területhez tartozott. A település valószínűleg kisebb mezőgazdasági birtokként működött a térségbeli uradalmak keretében.
A szomszédos Pasci Gornji monográfiájának szerzője, Sead Selimović szerint a „Pasci” név összefüggésbe hozható az olasz „pascolo” (legelő) szóval, ami magyarázatot adhat a falu eredetére és elnevezésére. Pasci írásos említése először 1512-ben, oszmán defterekben (adóösszeírásokban) bukkan fel, míg a későbbi oszmán népszámlálások már következetesen „Paske” néven tartják nyilván a falut. A szerző megjegyzi továbbá, hogy az Oszmán Birodalom idején Pasci települése átnyúlt a mai Donji Pasci területére is; abban az időben a térség még nem oszlott meg Donji (Alsó-) és Gornji (Felső-) Pasci falvakra. Pasci faluhoz nem tartozott hozzá a mai Donje Petrovice települése, Smajići szórványtelepülése, sem pedig a Dugonja-patak mentén fekvő szórványtelepülésrész (Kulići és Jurići) – ezek mindegyike önálló falu volt abban az időben. Az oszmán korban Petrovići (Donje Petrovice), Pasci (Paske), Ričica (Smajići) és Grabovac (Jurići-Kulići) négy különálló faluként létezett egészen az első, 1879-es osztrák–magyar népszámlálásig, amikor Ričicát és Grabovacot Pašće Tursko (Pasci) dzsemátjához (közigazgatási és vallási közösségéhez) csatolták, Petrovicét pedig önálló dzsemátként (falu-egységként) tartották számon.
A 15. század végi oszmán hódítás előtt a Pascihoz hasonló falvak korai demográfiai összetétele a kis, rokonságon alapuló, 50–200 lakosú közösségek regionális mintáit követte, elsősorban szláv parasztok, akik önellátó mezőgazdasággal foglalkoztak, és a Boszniai Királyság decentralizált feudális struktúrája alatt a helyi nemességhez kötődtek. Ezek a lakosságok túlnyomórészt keresztények voltak, a stećakok jelenléte pedig az ortodox és a katolikus hatások keverékére utal a királyság vallási sokszínűségében.
Az oszmán uralom Bosznia 1463-as oszmán hódítását követően Pasci területe a Tuzlai náhije része volt. A Tuzlai náhije földtulajdonlása az oszmán timar rendszert követte, amelyben a szpáhik (lovas katonák) katonai szolgálatért cserébe bevételt kaptak a számukra kijelölt földekből. A mezőgazdasági termelékenység előmozdítása és a helyőrségek fenntartása érdekében ezt a struktúrát alkalmazták a boszniai falvakban.
A falut, a közeli településekkel együtt, először 1512-ben dokumentálták az oszmán adójegyzékekben, amelyeket különálló egységként tartottak számon, saját gyülekezeteikkel, amelyek a birodalom kölesrendszere alatt intézték a helyi ügyeket, ahol a keresztény és muszlim lakosok adót fizettek a mezőgazdasági termékek, például a gabona és az állatállomány után. A 16. század végére a későbbi, 1528-as és 1572-es defterek megerősítik a falu stabilitását, mint egy kis vidéki náhijaszerű egység a Zvornik struktúráján belül, ahol a földbirtoklás a parasztok által megművelt közös földeket hangsúlyozta, bár az iszlám hatások fokozatosan megjelentek a helyi szokásokban és építészetben, beleértve az oszmán stílusú famecsetek átvételét a környező Tuzla-környéki falvakban.
A 19. századi tanzimati reformok központosított kormányzást vezettek be, amely átalakította a faluigazgatást, a hagyományos timar birtokokat állami tulajdonú „miri” földekkel váltották fel, és kataszteri felméréseket vezettek be az adózás egységesítése érdekében, ami fellendítette a mezőgazdasági termelékenységet a Tuzla-síkságon, de helyi ellenállást is kiváltott a növekvő robotmunkás igények közepette. Pasciban ezek a változások a gyülekezetek 1860-as évekre formalizáltabb náhijékká történő átszervezésében nyilvánultak meg, ami elősegítette a jobb integrációt Tuzla kialakulóban lévő sókitermelő gazdaságával, ahol a falusiak munkaerővel járultak hozzá a közeli bányákhoz, ami szerény népességnövekedéshez vezetett a hegyvidéki területekről adóköteles szántóföldeket kereső belső migrációk révén.
Az osztrák-magyar uralom A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Dolnja Tuzlai járáshoz tartozó Pasce településnek 90 háztartása, 341 muszlim és 141 római katolikus lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 81. o. Az 1895-ös osztrák–magyar népszámlálás során Pasci falu területét Pasci Turskira (muszlimok lakta) és Pasci Katoličkira (katolikusok lakta) osztották fel; ez a megkülönböztetés a népszámlálási adatokban is megjelenik. 1910-ben a Tuzlai járáshoz és Pasci községhez tartozó Pasci Katolički településen 44 háztartást, 266 római katolikus és 9 ortodox keresztény lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 124. o. Az 1878 és 1918 közötti osztrák-magyar közigazgatás alatt nagymértékű modernizációs folyamat ment végbe, beleértve az infrastrukturális fejlesztéseket, mint például község központjával összekötő utak javítása, elősegítve a kereskedelmet és az összeköttetéseket.
A jugoszláv időszak A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1920-as évek földreformja pedig a korábbi begluk birtokokat parasztcsaládoknak osztotta újra. A két világháború közötti időszakban a falu gazdasága szorosan kötődött Tuzla sóbányászat-fellendüléséhez, ami a helyi munkások szezonális vándorlásához vezetett a Solana Tuzla művekbe, ahol a termelés 1930-ra évi 10 000 tonnánál is több mint 10 000 tonnára bővült, ami kiegészítő jövedelmet biztosított a bérmunka révén, kiegészítve az önellátó gazdálkodást.
A Független Horvát Állam (NDH) 1941 áprilisában történt megalakulásával a település is ennek része lett. A második világháború idején ez a vidék is megszenvedte Jugoszlávia 1941. áprilisi lerohanásának következményeit. A tágabb Tuzla térsége az ellenállás egyik fontos központjává vált, ahol a jugoszláv partizánok rendszeresen hajtottak végre hadműveleteket. 1943. október 2-án a partizánok felszabadították Tuzlát, amely a térség legnagyobb városa volt, és a náci megszállás alatt álló Európa első felszabadított nagyvárosai közé tartozott. Ez a fordulat a környező falvakra is kedvezően hatott: erősödtek a helyi támogató hálózatok, miközben a közvetlen megszállás nyomása mérséklődött.
A háború éveiben a helyi közösségi élet jelentősen visszaesett, és az oktatás is megszakadt vagy erősen korlátozott volt. A térségben általános volt az élelmiszerhiány, a katonai mozgások és a politikai bizonytalanság. A lakosság főként mezőgazdaságból élt, ami a túlélés alapját jelentette a háború alatt is.
A háború végét követően a település is a szocialista Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a településeket Pasci Muslimanski és Pasci Katolički néven említették egészen 1955-ig, amikor nevüket megváltoztatták: Pasci Katolički neve Pasci Donji, Pasci Muslimanskié pedig Pasci Gornji lett. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban (1945–1992) az 1953-as agrárreformok keretében végrehajtott kollektivizálás Pasci Donji mezőgazdasági területeit helyi szövetkezetekbe integrálta, amelyek a gépesített gabona- és zöldségtermesztésre összpontosítottak, míg az infrastrukturális fejlesztések magukban foglalták a falut Tuzlával összekötő utak kiaszfaltozását az 1960-as évekre, a villamosítást az 1970-es évek elején, és egy általános iskola létrehozását 1947-ben, amely a környező falvak összevont évfolyamait szolgálta ki. Az adminisztratív változások 1975-ben csúcsosodtak ki Petrovice Donje és Pasci Gornji egyesülésével a Pasci Gornji Helyi Közösségbe, ami olyan közösségi szolgáltatásokat fejlesztett, mint a postai hálózat és az egészségügyi ellátás, a tuzlai ipari munkahelyekre irányuló folyamatos elvándorlás közepette, beleértve a kibővített só- és szénkitermelést, amely az 1980-as évekre a helyi munkaképes férfiak akár 20%-át is foglalkoztatta. A szocialista Jugoszlávia idején fokozatosan kiépült az úthálózat, a villamosenergia-ellátás, a telefonhálózat, a vízellátás, megépültek a különféle közösségi létesítmények. A 20. század második felében a település fokozatosan Tuzla vonzáskörzetébe került. A mezőgazdaság továbbra is fontos maradt, de sok lakos ingázott a sóiparba, a szénbányákba, a vegyiparba, illetve más tuzlai üzemekbe.
A jugoszláv hatóságok szövetségi struktúrákon keresztül támogatták az etnikumok közötti harmóniát, de a nyolcvanas években gazdasági stagnálás és nacionalista ébredések hatására mögöttes feszültségek alakultak ki, amit tovább súlyosbított Slobodan Milošević szerbiai felemelkedése, aki a köztársaságok közötti szerb egységre szólított fel.
A boszniai háború A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság felbomlása 1991-ben felgyorsult, miután Szlovénia és Horvátország kikiáltotta függetlenségét, arra késztette Bosznia-Hercegovinát, hogy hasonló belső nyomással szembesüljön, miközben a vezetők körében a nacionalista retorika fokozódott. A boszniai szerbek, akik attól tartottak, hogy a bosnyákok által uralt független államban csak kisebbségi státuszuk lesz a Szerbiával való egyesülésre törekedtek, hogy egy összefüggő Nagy-Szerbiát alakítsanak ki. Bosznia 1992. március 3-án kiáltotta ki függetlenségét, amelyet az Európai Közösség április 6-án elismert.