Bernecebaráti () község Pest vármegyében, a Szobi járásban.
Fekvése A Pest vármegye legészakibb települései közé tartozó község a szlovák határ mentén, Kemence és Parassapuszta között fekszik.
Megközelítése Bernecebaráti területén végighúzódik a Szobot Honttal összekötő 1201-es út; ebből ágazik ki a falu központjába vezető 12 117-es.
A 8 km-re nyugatra lévő Tésa községgel a 12 114-es út köti össze.
Története Bernece és Baráti ősi települések voltak a Börzsöny nyugati partfala mentén. 1928-ban egyesültek Bernecebaráti néven 1936 lakossal.
A települést 2 patak osztja hármas tagozódásra, a nevében is megtalálható Bernece-patak ugyanis itt egyesül a szomszédos Kemence település nevét is adó nagyobb Kemence-patakkal, amely Szlovákiában torkollik az Ipolyba.
Bernece és Baráti története legalább az Árpád-korra nyúlik vissza. Az eléjük ugró domb valóságos vár a 13. században épült, műemlékké nyilvánított kis templommal együtt. Megerősített jellegét fekvése, messziről is látszó hagymasisakos tornya, lőrésekkel tagolt, újjáépített körfala még ma is jól mutatja. A dombháton bronzkori vagy kora vaskori telep volt, melynek egy részét földsánccal vették körül. Ennek maradványai is jól láthatóak napjainkban is.
Amikor a magyarok 900 körül a környékre érkeztek, a honfoglaló vezérek az Ipoly-völgyét is birtokba vették. Bernecebaráti a Börzsöny peremén sorakozó Árpád-kori falvak egyike, s műemléktemploma e kor építészeti emléke.
Az oklevelekben Bernece első okleveles említése 1276-ból maradt fenn IV. László király egyik oklevelében, amely Drégelyvár tartozékaként említi. 1285-ben a Hontpázmány nemzetség Bozóki ága kapta, de a falura az esztergomi érsek is jogot formált. Ebből a környező falvakat is sújtó, évtizedekig tartó véres viszály alakult ki. Kettőjük harcába a Csák nemzetség is beavatkozott, s másfél évtizedig birtokolta a környéket.
Baráti legrégibb okleveles említése 1158-ből maradt fenn, amikor Adorján fia István a Szent Márton templomával ékesített Barátit a Garam melléki bencéseknek (Garamszentbenedek) adományozta. II. Géza egyik oklevelében is szerepel a bencéseket megerősítő birtokadomány. A 14. századból két írásos említés is fennmaradt. Szigfrid garamszentbenedeki apát (1330–1355) az apátság érdekében törvényt hozatott. 1462-ben az esztergomi káptalan birtoka 503 Ft-ért vette meg a Baráti birtokot a garamszentbenedeki apátságtól. A két község birtokosai között találhatók még a Verebélyi, Gréczy, Mahófalvy, Szállaspataki, Oláh és Okolcsányi családok is.
Tatárok, törökök, földesurak
A történelem viharai nem kerülték el ezt a környéket sem. A tatárjárás, a földesurak belviszályai, a török uralom, majd a földesúri elnyomás nagy megpróbáltatásokat jelentett az itt lakóknak. A harcokban sokan meghaltak, de a feudális terhek növekedése is szerepet játszott abban, hogy sok jobbágycsalád elhagyta a környéket. Az 1400-as évek közepén normalizálódott a helyzet, s annak ellenére, hogy Mátyás király igen nagy adókat vetett ki az itt lakó jobbágyokra, javult a községekben élők élete. Mátyás sokat vadászott a Börzsöny e vidékein, ennek emlékét őrzi a róla elnevezett Király-kút és Királyháza.
1515-ben az esztergomi székesfőkáptalan és bernecei Csala Benedek és családja között birtokviszály folyt azokról a bernecei részekről, melyeket még Csala Ilona adott el a káptalannak.4. oldal No. 29
1546-ban a törökök elfoglalták Bernecét és Barátit, s a kiűzésükig a két falu az esztergomi szandzsákhoz tartozott. Kettős megterhelést jelentett ez az itt lévő lakosságnak, ezért az itt lakók száma ismét rohamosan csökkenni kezdett.
A 17. század végétől az uradalmakban egyre elviselhetetlenebb lett az élet a lakosság zömét alkotó nincstelen napszámosok, fuvarozók, erdei munkások számára.
A közelmúlt A két világháború sok áldozatot követelt a községtől. Az első világháború idején az országos átlagot meghaladó számú férfit hívtak be a hadseregbe az itteni lakosságból, s közülük nagyon sokan, 59-en elestek a harcokban. A második világháború 52 áldozatot szedett a községből. Az I. és II. világháborúban elesettek emlékoszlopa a templomkertben áll.
1945 után, főleg az 1950-es években a magyar falvak – köztük Bernecebaráti – lakossága rohamosan, a 30 év alattiaké megközelítőleg a felére csökkent. Főleg a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása miatt fogtak sokan vándorbotot, s Balassagyarmaton, Vácon, Esztergomban és Budapest környékén építettek házat maguknak.
A nyolcvanas évek végétől az elvándorlási hullám érezhetően csökkent, de a lakosság összlétszámát tekintve ebben az időszakban is volt olyan év, amikor kétszer-háromszor annyian haláloztak el, mint ahányan születtek.
1999. június 5-én nagy árvíz pusztított a településen, amely mintegy száz lakóházat és az önkormányzat intézményeit, útjait is súlyosan megrongálta. Tönkretette a Kemence-patak két nyomsávos hídját is, melynek helyreállítása több évet vett igénybe.
1999. augusztus 20-án avatták fel a település címerét, melynek alapja a levéltárban fellelt korabeli Bernecei pecsét.
A millenniumi zászló átadásának ünnepségére 2001. május 6-án került sor a községben.
Napjainkban balra|bélyegkép|260px|Bernecebaráti - utcakép (Széchenyi utca) A falu településszerkezetét nézve két részre, öregfalura és újtelekre tagolódik.
Az öregfalura, amely a Börzsöny hegységnek az Ipoly síkjára kifutó egyik völgyében, a Nagy-völgyben fekszik, a szalagtelkes építési mód jellemző, az Ipoly síkján elterülő újtelekre pedig a sakktábla-szerű, szabályos mérnöki alaprajz szerinti építkezés.
Az 1989–1990-es években megváltozott a község élete. Megszabadulva a ráerőszakolt társközségi titulustól, a település visszanyerte önállóságát.
Annak ellenére, hogy a gyermeklétszám folyton csökken, önálló, osztott osztályokban folyik a tanítás a szép környezetben lévő, nemrég épült iskolában. Az óvodai létszám a 2005/2006-os tanévben 28-30 volt.
Az idősekről a Gondozási Központ gondoskodik, ahol 22 fő bentlakóval és mintegy 15-20 fő bejáróval foglalkoznak. Az egészségügyi ellátást jól felszerelt orvosi rendelő biztosítja.
Ember és természet A falu a Börzsöny egyik jellegzetes hegyi községe. Az ember itt összenőtt a tájjal, életének fontos szabályozója az erdő, amely a község határterületének 61%-át foglalja el. Régen a lakosság több mint fele favágó volt, s a fa megmunkálásához is csaknem mindenki értett. Az itt élők maguk készítették mezőgazdasági eszközeiket és az épületek tetőszerkezetét is. Bernecebaráti őslakossága a palócság nyugati ágához tartozik, de sajnos ez a rátarti, leleményes, jó humorú, észjárásban a székelyhez hasonlóan furfangos, művészi hajlandóságú nép sajátos nyelvjárását, eredeti szokásait, néprajzi jellegzetességeit ma már egyre kevésbé gyakorolja.
A községet körülvevő erdők vegyes összetételűek. Zömmel gyertyános, tölgyes, a magasabb helyeken bükk, de a sík területeken egyre elterjedtebb az akác is. Az erdők állatvilága igen változatos képet mutat. Nagyvadak, szarvas, őz, vaddisznó bőven találhatóak, de van vörös róka, néhány borz, nyest és vadmacska is. Az apróvadak száma viszont erősen csökken.
A hegységperem gyengébb talaja, az időjárás változékonysága ingadozóvá teszi a gazdasági növények terméshozamát. Mivel a lakosság rendelkezésére álló földterület kevés, fokozatosan áttértek a kis területen is nagy jövedelmet adó, munkaigényes málna termelésére. Napjainkban is jelentős területen termelnek a már említett bogyóson kívül ribizlit, szedret és epret.
Építészet
A falu régi építkezési formájára a palóc építkezés volt a jellemző. Szoba, pitvar, konyha, kamra, gazdasági épületek volt a sorrend. A korábbi faépítkezést, a fonott sövényfalas, majd a vályog- és kőfalazat váltotta fel. A régi építési formájú házakból sajnos kevés maradt meg eredeti formájában, talán csak kettő-három, az öregfaluban. Az újtelek lakóházai zömmel az 1960-as évek elejétől a kor igényei szerint épültek.
A faluban két műemlék jellegű épület van. Az egyik a templomdombon álló római katolikus templom, a másik az iskola udvarán található úgynevezett Róth-kastély, más néven Huszár-kastély.
A bernecei temetőben van három nevezetes ember sírja: Schön Alajosé, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc főhadnagyáé, Sisa Pistáé (Benkó István), a Börzsöny hegység utolsó betyárjáé és Szokolyi Alajosé, az 1896-ban rendezett első újkori olimpián részt vett versenyzőé.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Kertész László (független) 1994–1998: Kertész László (független) 1998–2002: Kertész László (független) 2002–2006: Kertész László (független) 2006–2010: Gyenes Zoltán (független) 2010–2014: Gyenes Zoltán (független) 2014–2019: Gyenes Zoltán (független) 2019–2024: Gyenes Zoltán (független) 2024– : Gyenes Zoltán (független)
Népesség A település népességének változása:
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 85,9%-a magyarnak, 1,8% cigánynak, 0,2% németnek, 0,2% szlováknak mondta magát (14,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 76,1%, református 3,1%, evangélikus 0,8%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 1,6% (17,3% nem nyilatkozott).Bernecebaráti Helységnévtár
2022-ben a lakosság 91,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% németnek, 0,6% szlováknak, 0,6% cigánynak, 0,6% lengyelnek, 0,1% ukránnak, 2,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 58,3% volt római katolikus, 3,5% református, 0,6% evangélikus, 0,2% görögkatolikus, 1,1% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 4,2% felekezeten kívüli (30,7% nem válaszolt).Bernecebaráti Helységnévtár
Híres személyek Schön Alajos. 17 évesen lett az 1848-as szabadságharc honvédje, hadnagyi rangban érte a világosi fegyverletétel. Néhány év bujdosás után visszatért lakóhelyére, és a felvidéki utak tervezésében, építésében vett részt. Sisa Pista, alias Benkó István betyár Balás Sándor pandúr ellen elkövetett bűncselekményért kapott börtönbüntetést. Büntetése letöltése után nyugodt, békés életet élt az uradalom lovászaként. Szokolyi Alajos báró, orvos, olimpikon. Az első újkori olimpia 100 yardos síkfutás számának 3. helyezettje, az első magyar dobogós helyezett. A környék jótevőjeként emlékeznek rá, orvosi munkája mellett közéleti személyiség is volt. Többek között az ő ötletére rendezték meg az első (és egyben utolsó) Ipolymenti Kanász Hangversenyt Ipolyságon. Tóth Éva operetténekesnő itt született. Tóth Imre (1927–2015), az Ipolymenti palóc tájszótár, illetve a Palóctrilógia és a Boldog Palócok unokái című regény írója , történész. Antal János (1945-2009) érseki tanácsos, címzetes prépost, esperes, plébános, a II. világháború után az országban első jogelőd nélkül épült Budapest III. kerületi békásmegyer-pünkösdfürdői Boldog Özséb-plébániatemplom szervező plébánosa a bernecebaráti plébánián kezdte meg lelkipásztori szolgálatát 1970-1972 között káplánként, majd ugyanitt volt plébános 1982-1984 között.
Látnivalói Római katolikus templom – román kori alapokkal, gótikus szentély külsővel, XVII. századi csehsüveg kupolával. A fényképeken még látható neogótikus támpilléreket 2007-ben elbontották, mert a templom főhajójának csavarodását okozták. A támpillérekből sok mesterjegyes tégla került elő. Huszár-kastély – A kastély a helyi iskola udvarán tekinthető meg. Régebben iskola, később nevelőotthon működött benne. Sajnos jelenleg életveszélyes állapotban van. Palóc lakóházak Szokolyi-kastély (Szokolyi Alajos báró, orvos az 1896. évi nyári olimpiai játékokon 100 yardos síkfutásban bronzérmet nyert versenyző kastélya) Tájház
Jegyzetek
Források Kovács Gyöngyi 2022 (szerk.): Középkori és török kori várak, erődítések Pest megyében. Budapest Gyöngyössy Márton 2010: A királyi Magyarország pénztörténete (1527-1608). Budapest Nováki Gyula - Sándorfi György - Miklós Zsuzsa 1979: A Börzsöny hegység őskori és középkori várai. Budapest
További információk Bernecebaráti a www.utikonyvem.hu oldalon Heted 7 Vigasság